Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1939

Kálmán Béla dr.: A finnugor őshaza kérdése

11 A történelemnek ezt a tanúságát támogatja a nyelvtudomány is, illetve az úgynevezett nyelvészeti paleontológia. Tudjuk, hogy egyes növények és állatok nem fordulnak elő a föld minden táján és Európában is töménytelen azoknak a növényeknek és állatok* nak a száma, amelyek e földrésznek csak egyes szűkebb vidékein tenyésznek. Közismert dolog, hogy pl. a szőllő csak Európa kö* zépső és déli részén termeszthető, azt is tudjuk, hogy a pálma csak a Földközi-tenger legmelegebb vidékein nő meg, viszont a lucfenyő inkább a hidegebb vidékeket és a magashegységeket szereti. Az állatföldrajz kérdései már jóval bonyolultabbak, mert na* gyon sok vadállatfajtát kiirtottak már a sűrűn lakott országok* ból, amelyek pedig régebben egészen közönségesek voltak az ille= tő területen. így pl. a medve, hiúz, farkas, hód és rozsomák majd* nem egész Európában otthonosak voltak és csak később tolódott el északkelet felé elterjedésüknek déli határa. Azt is tudjuk viszont, hogy vannak jellegzetesen északi, illetőleg a hideg éghajlat alatt élő állatok, mint a jegesmedve, sarki róka és rénszarvas. Vannak viszont olyanok is, amelyek nem bírják el a hidegebb éghajlatot, mint a majmok, oroszlán, őz, gímszarvas stb. Egyes állatok viszont jellegzetesen ázsiaiak, mások meg az Urálon túl nem fordulnak elő. Az előbbiek közé tartozik a coboily, az utób* biak közé pedig a nyest. A nyelvészeti paleontológia feladata tehát abból áll, hogy az állat* és növényföldrajz adatait a nyelvtudomány eredményeivel összekötve következtetéseket vonjon le az őshazára vonatkozó* lag. Hogyan állhat kapcsolatban ez a két egymástól teljesen ide* gen tudományág? Ha valamilyen tárgy, állat, vagy növény neve mindegyik ro= konnyelvben megvan és ugyanazt jelenti, kétségtelen, hogy az ős* nép ismerte azt a tárgyat, növényt, illetőleg állatot. Ha már most számbavesszük mindazokat az állatokat és növényeket, amelyek* nek a különböző finnugor nyelvekben közös elnevezésük van, ak= kor rájöhetünk arra, hogy a finnugor ősnép csak olyan területei ken élhetett, ahol mindezek a növények és állatok előfordulnak és néhány évezreddel ezelőtt is előfordultak. Helymeghatározó szempontból természetesen az állat« és növényneveknek nagy* része nem jöhet tekintetbe, mert egyrészt elterjedési körük túl* ságosan nagy (mint pl. a medvéé, farkasé, nyúlé, menyété) vagy pedig nevük az egyes finnugor nyelvekben mást és mást jelent és így eredeti jelentésüket nem tudjuk pontosan megállapítani (van pl. olyan közös finnugor eredetű szó, amelyik a finnben 'hód'*ot, a vogulban 'vakond'*ot, az osztjákban 'patkányát jelent). Az alábbiakban sorra vesszük a helymeghatározó értékű ál* lat* és növénvnév*egyezéseket és ebből próbáljuk az őshaza ha* táriait megvonni. A finnugor nyelvekben (a magyar kivételével) közös a jege* nyefenyő neve, e növény déli határa pedig megegyezik a fekete föld (csernozjom) északi határával és Oroszországban a Volga és mellékfolyói körül húzódik körülbelül Moszkva magasságában. Közös a rénszarvas elnevezése is (kivéve a magyart és mordvint), a rénszarvas elterjedésének déli határa pedig körülbelül az 55. szé*