Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1939

Kálmán Béla dr.: A finnugor őshaza kérdése

10 romló, elnyeléssel fenyegető orosz és germán tengerből. Már év« századok óta őrlik, málasztják ezeket a szigeteket az idegen és eb lenséges népek hullámai, néhol egy*egy kisebb szirtet el is nyel* tek már, dé ezek a szirtek gránitból vannak és megtörik rajtuk a hullámverés. Szomorú, kétségbeejtő volt egy-egy ilyen sziget sorsa míg egyedül kellett szembeszállnia az acsarkodó habokkal, de amint a tudomány világa szétoszlatta az egymást eltakaró kö= dót, ezek a kis szigetek észrevették, hogy nem egyedül állják a vad viharokat. Bár kicsinyek voltak és csak távolból meredtek feketén a ködbe ezek a dacos rokoni hullámtörők, erőt adott köb csönösen mindegyiknek az a tudat, hogy nincs egyedül és ezentúl még konokabb keménységgel verték vissza a dühös tajtékot. Ha megnézzük a térképet, azt látjuk, hogy a skandináv fél* sziget nyugati peremétől egészen a szibériai Ob folyamon túlig, a Balkán-félszigettől egészen az,Északi jegestenger partjáig talá* lünk finnugor népeket. Vájjon itt laktak*e mindig ezek a népek? Vájjon ilyen óriási területet népesítettek be és csak a sok évezredes pusztulás sor« vasztotta le őket annyira, hogy közbe idegen népek ékelődhet* tek? De hiszen Európa többi népeit is csak a népvándorlás viha* rai sodorták mai lakóhelyükre! Ha viszont egy törzsről szakadtak le és csak a történelem megrázkódtatásai dobták őket ilyen mész* szire egymástól, hol lehetett az az őshaza, amelyből szétsugároz* tak, szétszóródtak ilyen távol egymástól? Erre a kérdésre szeret« nék válaszolni a történelem és a nyelvtudomány segítségével. Ha csak a történelem tanulságait vesszük figyelembe, máris szűkebbre vonhatjuk az őshaza területét a mai szétszórt néprajzi határoknál. Vegyük csak a magyarok történetét. Köztudomású, hogy őseink a IX. század végén foglalták el mai hazánkat. Ha a történelem fonalán visszafelé haladunk* 8'30 körül még Lebédiá* ban találjuk a magyarokat, tehát mai letelepedési helyüktől észak* keletre, a Dnyepr folyó környékén. így tehát az őshaza határát már erősen északkelet felé szorítottuk. A finnugorság legkeletibb ága, az Ob vidékén, tehát az Ural hegységen túl lakó vogulok és osztjákok csak a X—XI. század* ban kezdtek a történeti kútfők tanúsága szerint az Ural hegység keleti felére szivárogni. A véres ugor—orosz háborúk egészen a XIV. századig Európában zajlottak le és csak az oroszok kimé* letlen terjeszkedése szorította északkelet felé legközelebbi rokon népeinket, a vogulokat és osztjákokat. így tehát a finnugorság határvonala kelet felé a X. századig még nem, vagy alig lépte túl az Ural hegység vonalát. A zűrjének a történelmi források szerint régebben a 60. szélességi fok körül laktak. A votjákokat és cseremiszeket nagyjá* ból mai helyükön találjuk a legrégebbi történelmi följegyzések szerint is. Viszont a mordvinok csak a XVI.—XVII. század táján szóródnak szét a szaratovi kormányzóság steppéire és a Volgától keletre lévő területekre a kegyetlen oirosiz zaklatások elől. A finn* ségi törzsek is keletebbre éltek mai lakóhelyüknél. Ha most összegezzük a történelem tanulságait, azt láthatjuk, hogy a finnugor törzsek európai Oroszország belsejéből sugároz* tak szét úgyszólván a szélrózsa minden irányába.