Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

VIII. A FELVIDÉK KÖZOKTATÁSÜGYE. Alig egy évtizeddel ezelőtt még úgy írtak a csehszlovák köztársaságról, mint a kisántánt vezető államáról. Nem volt téves a megállapítás, hiszen virágzó szépirodalma, tudományos és szakirodalma mellett fejlett ipara is vezető szerepet jelölt ki számára. A nagy szerepre vágyó fiatal köztársaság elsősorban a közoktatás terén igyekezett erejét, hatalmát megnövelni. Főcélja a beolvasztás, a cseh érdekek előmozdítása volt, s az elnemzetlenítést szolgáló kultúrpolitikáját rendszeresen és következetesen folytatta. Ezt a célját úgy vélte a legkönnyebben elérhetőnek, hogy a megfelelő tanerőket csehekkel cserélte ki. Azokat a szlovák tanerőket pedig, akiknek a cseh célokat szolgáló politika megkegyelmezett, a még megmaradt magyar iskolákhoz osztotta be. Ezzel megindult a szlovákok elcsehesítése s a magyar iskolák nemzeti szellemének elsikkasztása. Ezzel a rendszerrel néhány év múlva már magyarul is alig tudó tanerők kerültek nemcsak a nép-, hanem a középiskolákhoz is. Törekvésük elsősorban azért mondott csődöt, mert kétes értékű egyénekkel akarták célúkat megvalósítani. Ekkor vált szállóigévé az a mondás: „Csehországban már nincs köszörűs, mert mind elmentek Szlovenszkóra tanítónak!" Még pedig külön előnyökkel, az úgynevezett szlovenszkói működési pótlékkal. Ebben az időben még a hivatalos statisztika is 25csehet mutatott ki. A népoktatás teljes államosítása volt a cseliesítés érdeke. Csak így helyezhették el cseh tanerőiket a Felvidék iskoláiban. Az államosítás révén olyan tanítók, tanárok kerültek a Felvidékre, akik nem ismerték a nép lelkét, így kudarccal járt az a kísérletük, hogy a lelkieket átformálják és őket a történelmi egyházaktól elidegenítsék. Egészen más volt a Felvidék mentalitása, mint a történelmi országoké. Az államfordulat előtt a Felvidéken és Kárpátalján 33 gimnázium és (5 reáliskola volt. A fejlett és virágzó magyar tanügyből tabula rasa-t csináltak. A modern iskolaépületekről egyszerűen leverték a magyar feliratokat, kidobálták a magyar könyveket, vasdorongokkal zúzták össze az épületeken elhelyezett emléktáblákat, elkergették a magyar tanárokat és kényelmesen beültek a magyar kultúra fellegváraiba. A Kárpátoktól Érsekújvárig, Losoncig bezárult minden magyar iskola. Egyetlen leányközépiskolánk sem maradt meg. önálló magyar középiskola csak Ipolyságon és Komáromban volt. Csak jóval később lett önállóvá a kassai és pozsonyi reálgimnázium. Előbbi a csehszlovák, utóbbi pedig a német törzsintézetnek volt a magyar tagozata. A másik 4 magyar középiskola Beregszászon, Érsekujvárott, Losoncon és Rimaszombatban volt. Ezek nem voltak önállóak, hanem csak magyar tagozatai az ottani csehszlovák törzsintézeteknek. Ezzel a 8 középiskolával kellett megelégednie a csaknem milliónyi magyarságnak. Még ha a megbízhatatlan cseh statisztika adatait vesszük is alapul, akkor is kétannyi középiskolára lett volna 48