Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938

jártak. Akkor valaki beszélje el nekem, milyen is a búzamező? Az egyik gyerek beszélni kezd. Sokszor jártam búzamezőn, itt-ott búzavirágot is láttam. A búzakalászokat megnézegettem. Gondoltál-e a jó Istenre, aki a termést számunkra kalászba szökkenti, és megérleli. A gyerek elmondja, hogy gondolt. Most gyerekek Móra Ferenctől fogok felolvasni egy szép részt. A címe: Himnusz a búzamezőn. Figyeljétek csak meg mennyivel szebben és világosabban beszél az író a búzamezőről. (Az olvasásban a jelzőket kihangsúlyozom!) „Már szőkül az éjszaka, mire csavarogtomban kiérek a harmatos mezőkre. Messze mögöttem lelkehagyott kőházaival az aluvó város, előttem a szemétnyitogató szabad róna kereksége. Közben lassú csobogással az ébredezfi Tisza, sápadtan álmosan fodraira égőpiros pántlikát tűz a hajnalragyogás. Nagyhatár búzaföld keskeny mesgyéjén haladok. Kései pipacsok felpattanó kelyhe verődik a lábamhoz, kezemmel harmatos kalászokat simogatok végig. Mintha könnyeket hullatna a búza, amiket tüstént libegő köddé finomít a kihasadó nap első csókja. . ." (Tovább is olvasom, értelmes hangsúlyozással.) . Tárgyalás: Ugye szépen, világosan írt az író a búzamezőkről? Vájjon mi tette az ő beszédét oly széppé és kifejezővé. Figyeljétek csak meg milyen szépek ezek a kifejezések: harmatos mező, a szemétnyitogató szabad róna, az ébredező Tisza, égőpiros pántlika stb. Hová ért ki nz író? Az író a harmatos mezőkre ért ki. Elemezzük csak ezt a mondatot. Van itt egy új mondatrész is. . . Milyen mezőkre ért ki? Harmatos mezőkre. A harmatos szó jelzi a mezők tulajdonságát Ez az új mondatrész': jelző. Nézzük csak milyen jelzőket is használ még az író? Az író a jelző használatával szebbé tette írását. Az írás diszitőiül szolgálnak a jelzők. A jelzők világosabbá teszik mondatainkat. A jelző olyan a mondatban, mint a szobában a lámpa. A jelzőt elvéve az alany mellől homályosabb lesz a mondat értelme! De ne használjunk felesleges jelzőt. „Egy világtalan vak leány." ,/l. Busák: i. m.) Ismerkedjünk meg közelebről is a jelzővel. írjuk csak le ezt a kedves kis Petőfi verset: <Tábla, füzet!) „Zöld leveles, fejér Virágos akácfa, Kék ruhában szőke Kislány van alatta.' Tlogyan kérdezzük a jelzőt? Milyen lány áll a fa alatt? Szőke. Milyen volt az akácfa? Zöldleveles, fejér virágos. Ezek a jelzők a lánynak és a fának a tulajdonságát jelezték. Ezért hívjuk az ilyen jelzőt: tulajdonság jelzőnek. Erre a nótára emlékeztek-e gyerekek: Tizenhárom ezüst pityke... — A gyerekek kórusban mondják. Talán még dalolni is tudjátok? — Tudjuk. — Akkor halljuk, addig én leírom a táblára! „Tizenhárom ezüst pityke ragyog a mentémen A legelső hajdú vagyok, Hajdú-vármegyében. Vikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva, Nincsen nálam külömb legény Hajdú, — meg Biharba' ..." 34