Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

is bevall,

1) a királyné is elismer.

2) Mikor Erasmus már megkapta a királyné meghívását, akkor nagy fanyarul kijelenti, hogy ő bizony a királyné, az udvar kedveért nem mozdulna ki Freiburgból ; a hazaszeretet hivja őt s csak betegsége akadályozza, hogy nem megy.

3) Tényleg nem is ment el soha a királyné udvarába, mert halála megakadályozta benne. 1534. junius 25-én írja Oláh Erasmushoz utolsó levelét és ebben is mint a többiben hivja erősen Brüsselbe.

4) Mi volt az oka, hogy Oláh Miklós épen Erasmust bálványozta annyira; a későbbi szigorú főpap azzal a félprotestans tudóssal oly sűrű levelezésben állott; az udvarba hivja, dicsekszik barátságával. Büszkén dicsekszik az egri püspöknek, hogy Erasmus jó barátja.

6) Ismerte-e Oláh Miklós jól Erasmust, vagy annyira benne volt a humanista gondolkodásban, hogy Erasmusban mint humanista csak a humanistát, csak a tudóst bámulta és semmi egyebet. Sokat megmagyaráz az, hogy a királyné udvarában a humanista levegőt szivta magába, de feltehetjük mindamellett, hogy Erasmust félreismerte, nem ismerte eléggé. Ismernie kellett Erasmusnak műveit, hisz ő maga mondja, hogy olvasta azokat. A „De praeparatione ad mortem" és „Apologia adversus epistolam Lutheri" munkákról biztosan tudjuk, hogy olvasta.") Bizonyára olvasta többi műveit is : igy gyaníthatjuk, hogy az „encomium moriae"-t, az akkor közismert és közkeletű könyvét, de a többi gúnyiratát is ismerte. Hisz akkor azt mindenki olvasta, lehetetlen hogy az udvarban ne ismerték volna. Lehet, hogy ismerte az egyház tanításai ellen intézett támadásokat is, de mégsem ismerte jól, azaz félreismerte, és annak oka épen Erasmus jellemében rejlik. Erasmus, ugyanis a legnagyobb ellensége volt a katholikus egyháznak, de ') 392. ') 378. 3) 399. *) 509. 5) 378. 6) 508. — 19 —