Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

gyáva volt ezt nyíltan is bevallani. Oláh Miklós pedig humanista volt, s annyira kiválónak tartotta Erasmust, a humanisták fejét, hogy annak szavait nem mérlegelte; amit az mondott, annak feltétlenül hitelt adott. És noha Erasmus irataiban a katholikus egyház ellen intéz támadást, mikor számadásra vonják, megtagadja azt, s Oláh az Erasmus-imádó nem látja a támadásokat, mert Erasmus ennek ellenkezőjét jelentette ki. Hogy Erasmus hazudni is tudjon, hogy önmagával jöjjön ellenkezésbe, azt nem tudta elképzelni. Erasmus sokakra oly hatással volt, hogy benne nem is látták a katholicizmus ellenségét. A ragyogó tollú humanistában nem ismerték fel a theologiai ellenfelet, különösen mikor ő maga is folyton tiltakozik az ellen, hogy a katholicizmustól elpártolt volna. Olvasták műveit, látták a támadásokat az egyház ellen ; látták az egyháziak részéről a viszontlámadást, s Erasmusnak adtak igazat, mert ő el tudta hitetni az emberekkel, hogy irataival az egyházat meg nem bántotta. Azonkívül Erasmust a nagy humanistát, aki igazán átalakította az ő gondolkodásmódjukat a klaszikus világ ízlése szerint, hogy is merik a durva barátok megtámadni : ez volt az udvar felfogása, gondolkodása. És mert tényleg voltak a papság körében visszaélések, a papság ellen irányuló gúnyolódó iratait nem tartották az egyház ellen irányulóknak is ; a katholikus papságnak ellene intézett iratait szívesen magyarázták a papság személyes haragjának. Azonkívül ő nem állott jó lábon a protestánsokkal sem, s azok, akik nem tudtak a lelke mélyébe bepillantani, mint Oláh Miklós — épen azért, mert humanista volt — őt még buzgó katholikusnak is tekintette. Erasmus barátai, kikkel Oláh is levelezésben állott, mind a papokat szidták és ez bizonyosan hatással volt Oláhra. Érdekes e szempontból nézni Gilinusnak, Sforza Ferencz titkárának leveleit, mikor pl. azt irja Oláhnak, hogy jobban teszi Erasmus, ha otthon marad Éreiburgban, mert azok a gaz papok, akik csak enni-inni tudnak, semmi rossztól sem fognak tartózkodni.') Gilinus sokszor ') 532. — 20 —