Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1895

10. ) Toborzó, Amadétól, dallama Arany J.-tól; előadja az énekkar.

11. ) Disztornázás.

12. ) Rákóczy induló; előadja az énekkar.

Finta Ferencz főgymn. tanár beszéde egész terjedelmében igy hangzik:

Mélyen tisztelt közönség!

Kedves tanítványaink!

Ünnepet ülünk mi most, melynek magasztossága minden lelket imádatszerű kegyelettel tölt be. Érezzük ezen ünnep fontosságát valamennyien. Érzi csekélységein kétszeresen, midőn annak méltatására vállalkoztam. Mentse ki merészségemet elnéző jó indulatuk. Magyarország történelméről, az ezeréves Magyarország ünnepéről akarok röviden szólni. Egy nép történelméről, melynek kezdete a rege ködében mosódik el, s mely a történeti korban is néha oly csodás, oly rege szerű, hogy idegen ember alig, mi magyarok is csak a szivünkön keresztül értjük meg igazán. Árpád népe mint vihar tör előre, hogy elfoglalja Atilla örökét; mindent, mi útjában felakarja tartóztatni, elsöpör. S ennek daczára mit látunk? Azt, hogy ez a nép nem élt vissza hatalmával, győzelmeivel, a legyőzöttet önmagához emelte, megosztotta vele jogait, szabadságát, mindenét. Annyira szerette a szabadságot, hogy azt még azoktól se vette el, kiket a kard jogán uralt.

Nézzünk végig a népek históriáján, s ehhez hasonló jelenséggel alig találkozunk. A hódítás és kormányzás művészetében Róma ugyancsak nagy volt, világbirodalommá is lett, de a legyő- zöttek mindig érezték a szabadság hiányát, melyet Róma elveit tőlük, hogy önmagának tartsa meg A szabadság pedig minden embernek, minden népnek veleszületett szent tulajdona, joga. Osztogathatta, árulhatta már Róma a császárkorban pénzért a polgárjogot, késő volt; avval bűnhődött, a mivel vétkezett. A leigázott népek Róma romjai fölött ülték meg visszavivott szabadságok diadalünnepét.

A magyar história egészben véve nem tud oly népről, mely a magyarral szemben szabadságát akarta volna visszavivni. Ha ezzel szemben mégis fordulnak elő egyes jelenségek, az csak azt mutatja, hogy az illetők a magyar nagylelkűségével s a meg nem értett s érdemelt szabadsággal czudarul visszaéltek.

Ez a fenséges államalkotó és fentartó eszme vonul végig a magyar nemzet egész történelmén.

Géza fejedelem és fia István belátva a keresztény tanok magasztos voltát, a keresztény vallás elfogadására bírják a magyart. A keresztvíz alá hajtja büszke fejét e nép, befogadja annak tanait, s ettől fogva ő lesz Európában a kereszténység megvédésének igazán nemes lovagja; századokon keresztül védi azt s egyúttal Nyugotnak kultúráját.

— 155 —