Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1894

reánk, de mind ezek csak meg sem közelitik a valót, mert fejtegetéseik a természet (örvényeivel nem egyeznek. Laplace e téren szerencsésebb volt, mert ő Kant és Herschel nyomdokain haladva oly hypothezist állitott fel, mely bizonyos tekintetben a tömegvonzás és röpítő erő törvényeivel össze egyeztethető, de más irányban sok kétségest hagy fön, melyek a phisikai törvények változatlanságával össze nem köthetők. Laplace „Exposition du systéme du monde" czimű munkájában állitá fel a csillagászok nagy többsége által elfogadott elméletét; szerinte ugyan is: a világtér, melyben jelenleg a naprendszer helyet foglal, gáznemű anyaggal volt elfoglalva, e gáztömeg igen magas hőmérsékletű és ritkított volt. A hősugárzás elve szerint e tömegből roppant hő mennyiség terjedt szét, mely ez által folyton sűrűbb lett és egy központi mag körül összpontosult; e központ volt hivatva, hogy a mi napunk legyen. Az egymáshoz vonzótt gázrészecskék nemcsak tömecs vonzásnak, hanem egy központi tengely körüli óriási kör forgásnak is alá voltak vetve. A hó'vesztés következtében a körforgás sebessége növekedett; a kör forgásból központ futó erő keletkezett, melynek hatása alatt a gáztömeg forgási tengely sarkainál belapult és lassan korong alakot nyert, A tömeg vonzás, mely a körzet részecskéit nem engedte a világtérbe szétrepülni, a központ futó erő által ellensulyoztatott, mi által a központi mag körül a gáztömeg folyton sűrűbb lett. A két ellentétes erő (tömegvonzás és központfutó erő) •által egyidejűleg vonzott külső őv változatlan távolban maradt a forgási tengelytől, mi közben mozgó gyűrű alakok váltak le róla, melyek körforgásukat megtartva, a nap körül tovább folytatták pályájukat, a forgási törvény hatalma alatt ép oly spheroid alakot nyertek, mint a milyennel a központ (nap) birt. A mellék bolygók képződése a föbolygókból, miután azok tömege még mindig gáz alakú volt, azokhoz hasonló módon — 6 --