Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1894

ment véghez; t. i. ezeknek egyenlítő övéről hasonló gyűrűk váltak le és e gyűrűkből képződött csillogok megmaradtak a főbolygók és a nap körüli távolban (általános tömegvonzás) velük együtt futva be központ körüli pályájukat. Ezen elmélet szerint naprendszerünk összes bolygói Neptunust is beleértve a napnak részei voltak. A hydrogénnél is sokkal ritkább gáztömeg foglalta el ama világtért, melyben ma bolygóink mérhetlen pályájukat futják be. A nap sphetoidjának átmérője a mostaninál 6500-szor volt nagyobb és térfogata 860 milliárdszor multa felül a jelenlegit. „íme a csillogó hyphotesis ..." mondja Reclus, „mely bizonyára a legszebb és legegyszerűbb mind azok közt, a melyeket valaha csillagász felállított." Bolygóinknak egyformán nyugatról-keletre irányuló keringő mozgása és Saturnus gyűrűi a Laplace elméletnek látszanak igazat adni. Saturnus gyűrűi az anyabolygónak egyenlítői kidudorodásai, melyek oly gömbalaku mellékbolygókká idomulnak idővel, mint ama 8 hold, melyek már ma jótékony világosságukkal árasztják el Saturnus rövid éjjelét. Sőt Plateau belga tudós szoba kísérlete a laikus szemében a Laplace féle elvet látszik bizonyítani. Egy olajgömb, viz és borszeszböl álló keverékkel, melynek fajsúlya az olajéval megegyező, egy tengely körül gyorsan forgatva, sarkainál belapul, egyenlítőjénél gyűrüszerüen kidudorodik; e gyűrűk apró golyócskává sűrűdnek, melyek saját forgó mozgásuk mellett a központi gömb körül is forognak. Csakhogy a gyűrűkből keletkezett gömböcskék nem összehúzódás, hanem kiterjedés által jöttek létre. Ez elméletnek ellent mond a bolygók elyptikus pályája, tengelyük elhajlása és Uranus holdjainak visszás irányú mozgása. Az emiitett ellentétek daczára, ha elfogadjuk, hogy bolygóinknak közös szülő anyja a nap, akkor gyermekei chemiailag ugyan azon alkat elemekből vannak össze téve.