Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1894

Bunsen és Kirchhoff színkép elemzése azonban fényesen igazolta, hogy a nap külső felületében bolygóink összetételétől eltérő elemek találtatnak, sőt nitrogen, oxigén, szén, kén, bróm, chlor, jód, silicium, ón, higany, ezüst és arany nem található, hanem található egy oly elem, mely semmiféle földi lángban fel nem fedezhető: a helium. (A. Guillemin.) Ugyancsak Laplace elméletének folytatásaként tekinthető a következő: A gömbbé siirüdött gáznemii gyürü a hő kisugárzás folytán összébb húzódott, részecskéinek állandó lehűlése folytán csepfolyóssá változott és gömölygő lávatengerként kavargott a világűrben. Sok-sok század után a hővesztés elég nagy volt arra, hogy a tűztenger felszínén itt-ott salakszerü keményebb kéreg képződjön; e kéreg képződés mint valami jég rög vette kezdetét a sarkokon, honnan a jéghegyek és jégmezők képződése indult meg (Gletscher korszak) A salaktáblák az izzó láva felszínén összefüggő kérget alkottak, melynek alatta roppant izzó láva tenger forrongott. E kéreg az alatta forrongó lávatömeg által ki-ki töretett, de a salak megkeményedése folytán összeforrt és lassú hülés alatt megvastagodott. Roppant idő kellett a hővesztéshez, Helmholz szerint: „míg a föld kéreg hőmérséklete 2000 fokról 200-ig lehűlt, legalább 3

1/

a millió századnak kellett eltelni". A burok végre is elég szilárd és állandóvá lett, a kitörés tünemények nem voltak egész terjedelmén általánosak, hanem oly vidékekre szorítkoztak, melyeknek száraz kérge nem volt elég vastag. A spheroid környezete gőzökkel és — a rendkívül nagy hő hatása alatt — gáz alakú különféle anyagokkal volt megterhelve, melyektől a nyomás és hőcsökkenés következtében lassanként megszabadult: az égő és világító tömegből (a mint a hőmérséklet annyira sülyedt, hogy gáz állapotból csepfolyósakká lehettek) egymás után tüzes eső alakjában hulltak alá a testek földük felszínére. — 8 --