Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

Hogy fiait e portyázásokban már oly korán részesité, oka abban keresendő, hogy ő már gyermekéveiben szenvedélyes madár gyűjtő és megfigyelő volt, e kedvtelése életkörülményeire nem volt hátránnyal, sőt ezen állandó foglalkozása a természet szemlélésében és titkainak kifürkészésében testét edzé és lelkét neme- sité. Habár lövő ügyessége nagyon kitűnt, még sem űzte a hajtó és öldöklő vadászatot »erdei sétái« alkalmával, ha fegyverét emelte is egy kiszemelt áldozatra, mindig megfigyelések voltak, melyeket kedvenczeinek szentelt, úgy hogy hátrahagyott ornitho- lógiai munkáiban egy valóban tudományos értékű anyagot gyűjtött, melyet évtizedek nem tudtak feldolgozni és még mindig munkálnak.

Ezekből világos lesz előttünk, miként kelt ki az atyai vezetés alatt erdőt, mezőt bebarangolt gyermekből ama csira, mely a későbbi években az »Állat élet« hivatott leírását termette.

»Itt esik egy toll, Alfred ! melyik madáré ez ? Hallod amott ftityölni és énekelni? Itt van egy fészek, melyik madár építette ? Miként ismerjük meg a madarat nem teljes ruházatáról, hanem egy tolláról? Fészkéről? Tojásáról ? Csattogásáról, vagy hívásáról ? Miként cseveg eme, vagy ama madár szerelmében, veszélyben vagy félelemben?

.....« Némelykor már jóval napfelkelte előtt indulnak, hogy a természet egy különös szinjátékát, a művészek egy reggeli hangversenyét, vagy az erdők egy ügyes ballettán- czosát felkeressék.

A reggeli szürkület áttör a harmattól vizdűs erdőn, kétes világítással dereng a párzásra jövő fajdkakas tánczhelyére. Az erdészek Alfréddal közelb—közelb húzódnak és dobogó szívvel várják az első hangot; kevés várakozás után az erdő csendjén átharsan a kakas hivó hangja, melyet egymásutánban követ a »töd-töd-töd« egész sora, melyek egy egyesitett csattanásban végződnek. Senki nem mozdul, a szőke ifjúnak is némán kelle maradnia, mig a tulajdonképeni táncz megindul, melynek zenéjét a szerelmes kakas maga szolgáltatja. Megjött a pillanat kúszva közelíteni és a halált hozó csövet irányítani. Menydörgésszerű

robaj szakítja meg a mély csendet és a gyermek látja

..... még

mint felnőtt férfi is, miként emelkedik a nehézkes füstfellega még nedves galyakra, mintha a szerelmi tánczában leteritett kakast akarná szemfödélként befedni.

A fajdkakas, a vadász e legbecsesebb diadala, örömmel lesz átadva az ősz természet és Isten szolgájának.

Ezen korai és felül nem múlható vezetés mellett szerezte meg már a gyermek ama fürkész szemeket, melyekkel a madarat felhő magasságban és a négylábú állatot a fold rögén kisérni tanulta, melyek elől egy könnyen egy állat sem menekült, ha mindjárt a porondhoz szorult, vagy a legsűrűbb lombokba rejtőzött is;

5