Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

fongó lelkesedéssel és idealizmussal, melyet csak hivatott szakember bírhat tulajdonul.

Mindkét mű a maga nemében páratlan : Brehmé mint gyakorlati leiró állattan, mely a művelt világ által fogadtatott el egy e téren kiváló szakértelemmel irt műként és Herman Ottó-é a magyarság által elismert remeke tudományos irodalmunknak, melyet a szakemberek úgy hazánkban, mint a művelt külföldön nagybecsű munkának ismernek.

Brehmnek már kora ifjúságában bőséges alkalma nyílt a szép és remek természet műveit szemlélhetni, azokat behatóan tanulmányozni, sőt mondhatjuk a gondviselés által mintegy ki lett szemelve, hogy az emberiség nagy egyeteme számára megörökítse »Állat élet« czimű munkájában az állat viszonyait, működését, kedélyvilágát, ösztönét és akaratát; megismertesse a létért való küzdés örök munkájában, mely minden egyednél újra és újra kezdődik és annyi vareitioval bir, mint a hány állatcsalád napvilágot lát. Már kora ifjúságában mintegy utalva lett az állatot természetadta környezetében és az abban fenyegető veszélyek között ismerni tanulni; a körülmények e hatása alatt az állatvilág lelkes barátjává, az állat-élet ernyedetlen megfigyelőjévé s ama nevezetes emberré nevelkedett, kit műveiről az egész művelt világ ismer.

Atyja Brehm Kristóf Ludvig, unterrenthendorfi lelkész, egyike azon férfiaknak, ki hazája (Németország) természetrajzi viszonyait alaposan ismerte és Bcchstein, Neumann, Thienenmann és Glo- gerrel a német phaunának tudományos alapon megteremtőjevolt.

Az öreg Brehm házában sajátságos életmód folyt, melyben a sötét szőke Alfréd növekedett, jegyzi meg a »Gartenlaube« már korán reggel vállára vévé fegyverét, be kalandozó az akkor még őserdő jellegű vidéket ; e kalandjaiban fiai rendesen kisérték és a töbnyire ritka példányokból álló zsákmányt vitték, mely otthon a lelkész mester keze alatt, a párját ritkitó madárgyiijte- ménye számára, —■ újra született.

Különösen Alfréd volt szerencsés atyját kisérhetni, ki még későbbi éveiben is lelkesedéssel emlékezett meg e kirándulásokról, különös örömmel említi nyolczadik születése napját, e napon először kapott fegyvert kezébe és lőtte az első madarat (sárga rigó Oriolus Galbula), mely a nap öröméré kitömetett és a már említett madárgyüjteményben helyeztetett el.

E portyázások oly nagy terjedelműek voltak, mind a mekkorát magánzó a Thüringen! erdőben nem járt be, és a széles körben ismert, minden vadásziakban örvendve üdvözölt »öreg Brehm« úgy magánzók, mint erdészek által a legnagyobb előzékenységben részesült, vadászatát akadálytalanul folytatható, miután tudva volt, hogy a zsákmány nem egyéni szenvedélyek kielégítésére, hanem a tudomány hasznának lett felhasználva.

4