Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

volt veszélynek kitéve, vagy a nélkülözés leirhatlan helyzetében sokszoros éhhalálnak oda vetett; személyének e szerénységében állott felolvasásainak varázsa.

Ezen időben adta ki »Elfogott madarak tan es kézikönyve« czimü munkáját a Rossmássler-féle »Edes vizi aquarim« második kiadását és az »Állat Elet« második kiadását, mely utóbbinak első kötete 1876-ban jelent meg. Ki ezen mű első kiadását a másodikkal összehasonlítja meggyőződik, hogy az újra átdolgozás komoly munkát igényelt, mert Brehm az elért első siker által nem vezettette magát tévútra, hanem javított bővített és uj tapasztalatokat gyűjtött a munka erkölcsi sikerének biztosítására. A mű, mely az első kiadásban csak 6 kötetre terjedt, majdnem még- annyira növekedett a második cziklusban. Az első kiadás kipróbált rajzolóihoz egy sora a művészeknek csatlakozott, kik közül Mützel Gusztáv és Beckman Lajos érdemelnek kiváló figyelmet.

Ezen irodalmi tevékenységét megelőzőleg jóval, ismét alkalom kínálkozott számára egy újabb világtáj beutazhatására, mely a szenvedélyes természetbúvárra, utazóra és vadászra annál nagyobb ingerrel hatott, minthogy erre kedves életnemtője is buzdította. A szóban forgó utazást a »brémai német éjszaksarki utazó társaság« tervezete, melyre barátja és elvtársa FinschOttó dr. volt őt kisérendő és mely »éjszak szibériai tudományos expeditio« nevet viselt. Az expeditió tulajdonképen csak két tagból állott: Brehm és Finsch-ből, kik külön-külön szakmájukba ornithologiai adatokat gyűjtöttek és kikhez saját kültségére Waldburg-Zeit-Frauchburg Károly gr. botanikus csatlakozott. Az utazás 1876-ban vette kezdetét és ez év márcz. 19-én utasaink a Volga melletti Nisznij- Novgorodba értek, honnan süppedékes mocsarakon és az Uralon át az Ala-Tau és Altai hegységig részint lóháton, részint tevéken vándoroltak, innen égy kisebb kirándulást inditattak a China határra. A Chinai határtól éjszaknak tartottak a szamojédek, osz- tyákok és jakutok birodalmán át az éjszaki jeges tenger tundráit Kari tengerig utazták be, E kirándulás etimológiai tekintetben sokkal gazdagabb volt, — mint állattani vagy növénytani szempontból, mert ezen -— majdnem lakatlan — vidéken utazóink csak a legszegényebb körű összeköttetésbe jöhettek a lakossággal; a nomádok sátraiban kellett lakniok és a vidék nyújtotta szegényes életmódot kellett folytntniok. Mintegy kilencz hónapi ott tartózkodás után Brehm és Finsch visszatértek, ezen utazás élményeiről Brehm előszeretettel emlékezik meg, útleírásának részleteit a »Gartenlaube« hozta ; tanulságos és szorgalommal irt úti naplóját fia őrzi.

Kevéssel szibériai utazása után boldogult trónörökösünk ő fensége magas barátságába fogadta, Rezső trónörökösünk is szenvedélyes vadász és buzgó madárkuttató volt, Brehmnek e téreni

20