Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

érdemeit méltányolta, a legőszintébb rokonszenvvel csatolta őt magához, sőt magas kitüntetésben részesité.

1878-ban a tónörökös kíséretében találjuk az al-Dunánál, 1879-ben pedig Spanyolországi útjában; ezen utazások is inkább tudományos jellegűek voltak, mert a Brehm által tervezet »Sasok kérdése« czimü munkához szolgáltatták az adatokat, melyeknek gyűjtéséhez ő fensége is hozzá járult, több szakfolyóiratban közzétett ornithologiai értekezése által. Az akkor élt hírneves ornithologus Homeyer Jenő is meghivatott e tudományos kuttatásokhoz és ő fensége a legnagyobb buzgásággal fáradott újabb és újabb anyag előteremtésén, hogy igy e kérdés tudományos megvitasasát minél inkább lehetővé tegye. így 1879-ben Brehm és Homeyer ő fensége rendeletére több mint 80 sast vizsgáltak meg, vajon a kő- száli sas (Aquila fulva) és Arany sas (Goldadler) között faji lényeges eltérés észlelhető-e? Brehm ő fenségétől gyakran kapott 20 Ívre terjedő kéziratot, mely vadász élmények és ornithologia adatokban bővelkedett, sőt ő fensége e kiváló és kitüntető magas barátságát Brehm irányában mindvégig fenntartotta. Brehm ez utóbbi ntazásai gazdagok voltak kitüntetésekben : 1878-ban ő felsége Ferencz József ap. királyunk a »vaskoronarend« lovagkereszt - jével tüntette ki ; A következő évben a »Spanyol lovagrendet« és a portugálliai »Szt. Jágó« rendet nyerte, melyekhez a meiningeni herczeg kitüntetése »a tudomány és művészet nagy arany érdem- jé«-vel, valamint a számos tudományos intézetbe történt tiszteletbeli tagságra való megválasztatása járult. így nyerte el a tudomány fáradhatlan bajnoka méltó kitüntetéseit, melyek elismeréssel szólnak ama műveiről, melyeket az emberiség nagy egyeteme számára örökített meg, hogy a természet örök becsli müveiben minden műveli ember gyönyörködhessen.

De ezen évek bár a kitüntetések özönét hozták számára, mégis pótolhatlan vesztesség és soha nem szűnő fájdalom részesévé tették őt a természet kiváló apostolát: Már Szibériai utjából való visszatérésekor 1877-ben elveszté hőn szeretett édes anyját és egy év múlva* legkisebb fia születésekor pótolhatlan, forrón szeretett nejét, ki a szó legszebb értelmében : legjobb támasza, segítője és munkatársa volt. E csapás a legmélyebben sújtotta őt, mert életének ragyogó napja áldozott le, mert leghívebb támaszát veszité el. Más részről tisztelőinek serege nőttön — nőtt és felolvasásainak hallgatói folyton szaporodtak, miáltal élet viszonyai annyira kedvezőkké levének, hogy évenkint 3—4 hónapot szülőföldjén tölthetett, hol az állatvillág szenvedélyes kuttatója rózsa tenyésztésnek szentelhette kedvtellését. A beállott tél uj munka programot hozott és munkálkodását most már kizárólagosan vagyon szerzésre használta, hogy felnövő leány és fiú gyermekeinek anyagi követelményeit biztosíthassa. Ennek ha21