Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

volt az oroszlán közeli ordítása, elefánt csordákra, majomtársaságokra, krokodilokra és vízilovakra vadásztak. 1400 drb.-nál több madármez és számos állat képezte a kirándulás vadászzsákmányát. Visszatérésük után 1851-ben érkezett Chartumba Reitz Constantin dr., ki Müller bárónak ama lesújtó tudósítását hozta, hogy ez utóbbi vagyonilag tönkre ment, az expeditió költségeit tovább nem fedezheti. Brehm ez által a legnagyobb veszélybe sodortatott és ha Chartumban nincs jó barátja, az éhhalál borzasztó kínjaival kellett volna megmérkőznie; de erélyes, férfias és megnyerő fellépésével sikerült a mohamedánok pénzes embereitől újabb segélyt kieszközölni, kik azt minden haszon, sőt biztosíték nélkül is a legszivesebben tették. E veszélyek között barátáival való érintkezés, vadászat, megfigyelés és elfogott eleven állataival való mulatozások voltak vigasztalói neki, a szintén fogolynak.

»Valóban«... írja e szomorú napokra való visszaemlékezései között: »minden szegénységem mellett is igen sokkal rendelkeztem. Bírtam az Isten napját és felséges természetét, udvaromban egy magaménak vallott kis világot mondhattam tulajdonomnak. Mennyi élvezetet nyújtottak nekem az én szelíd íbiszeim, az élő nagy állatok: mennyire hízelegtek majmaim és mily szeretettel csüngött rajtam Bachida !.... Nagyon megszerettem őt, ő leve legjobb barátom, jellemében nyílt szivűség, erőteljesség, becsület és kedélyesség volt egyesítve.« Bachida egy nőstény oroszlán, melyet Latiff pasa Brehm házi barátjának Bauerhorstnak, egy Szt. Pétervári kereskedőnek ajándékozott. Ez állat annyira megszelídült, hogy Brehmet lépésről—lépésre követte, sőt nem ritkán fekhelyén is osztozott vele. Egy macskához hasonló majam (Cerco- pitheus griser-viridis) is sok anyagot szolgáltatott az állati jellem tanulságos megfigyelésére, a mennyiben vigasztalhatlannak mutatkozott amint egy a saját fajából neki ajándékozott kölyök majmocska megdöglött. 14 hónapi tartózkodás után sem volt reménye pénzhez juthatni, nem talált módot adóssága kifizetésére és a folyton erősödő láz mégis mintegy kényszerité a gyilkos éghajlat elhagyására.

A fenn említett Pétervári kereskedő elutazása és ajánlata, Brehm podgyászát, felszerelését Kairóba szállítani, sőt úti költségeit fedezni ellenállhatlan vonzerőt gyakorolt: legalább a szülőföldet megközelíteni. Miután Latiff pasa követelésének kiegyenlítését Kairóból is elérkezettnek tartotta, sőt úti költséget is adott 1851. aug. 18-án Chartumot elhagyhatta, Brehm nehezen vált meg barátaitól, valamint Reitz Constantintól és úti társától Vierthaler- től, ez utóbbiak el is kisérték a Níluson egy jó darab utón. Végre bekövetkezett az elválás órája, hazájukban leendő boldog viszontlátás örömére ürítik poharaikat és bizonyára nem gondoltak arra,