Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

szorgalommal és igy e második kirándulás még sokkal eredmény- dusabbnak Ígérkezett, azonban e remény Uj-DongoIában bekövetkezett idegrázó szerencsétlenség által megtöretett. Egy a Nílusban történt fürdéskor Brehm bátyja Oszkár megfult és a sivatagban kellett őt eltemetni. Hogy mily borzasztó csapás lehet uttalan sivatagon, távol hazánktól egy vérrokonunkat elveszni látni a nélkül, hogy segítségére lehettünk, azt leírni nem lehet ; Brehm sem volt erre képes, de eléggé megvilágítja előttünk lelki állapotát e felsóhajtása: »Az ő halála a legnagyobb sorcsapásként sulyosodott reám, mely valaha érhetett!« Mégis némileg enyhítette Brehm fájdalmát a bennlakók osztatlan részvéte, kik közül a tartományi kormányzó is sietett a pótolhatlan veszteségben vigasztalni, sőt egy közeli mecset romjaiból sirt rakatott az elhunyt számára, hogy földi maradványai keresztény szokás szerint takarhassanak el. Könnyen elképzelhető, mily érzéssel folytatta a karaván útját máj. 14-én: a nagy kérdés, melyik fogja hazáját viszont láthatni? hónapokig állott előttük. Nemcsak a testvér elveszése okozott fájdalmat, hanem az expeditio teljes tudományosságának sikerét is koczkáztatta, mert Oszkár a földön csuszó-má- szó állatkákat ép oly lelkesedéssel és éles szemmel figyelte meg, mint Alfred a gerinczeseket; sőt Alfred egész útleírásában csak elvétve emlékszik meg egy-egy rovarról, vagy lepkéről, pedig a meleg éghajlat állatzónájában mégis nagy jelentőségű ezeknek ismerete.

Junius 13-án a karaván kisebb viszontagság után megérkezett Chartumba, hol Brehm barátáinál és a legújabban oda helyezett tartományi főnöknél Abd-el Letiff pasánál igen szívélyes fogadtatásban részesült. A hozott élelmi szerek nagyrészben fogyatékon voltak, de Brehmek egy kölcsön kieszközlésével sikerült az expeditiót ellátni és igy szeptember hónapban egy hat hétre terjedő vadászatot rendezett a Kékfolyón, mely eredményében a tudományos gyűjtemény gyarapítására nagy hasznú volt. Természetesen az elmaradhatlan láz Brehmen kitört és oly erővel, hogy okt. 4-én visszatérésre kényszerité. Miután Müller báró sem személyesen meg nem jelent, sem az ígért segélyt meg nem küldötte, Brehm a legnagyobb veszélynek volt kitéve és könnyen uzsorások kezébe kerül, ha Latiff pasa minden haszon nélkül 5000 piasztert nem bocsát rendelkezésére.

Alig épült fel Brehm, máris egy nagy társasággal, köztük Vierthaler dr., egy három hónapig tartó vadászatra indult a Kék folyó melletti tropikus erdőségbe; e kirándulás Sennaron túlra terjedt és Rozairezig a »fungik« egykori fővárosáig húzódott, a legvérmesebb reményeket, a képzelet legmagasabb fokát túlszárnyalta.

A legritkább madárfajok estek áldozatul, éjjelenkint hallható

w