Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1880

I.

Jegyzetek a természetrajzból.

A természetet az isteni kinyilakoztatás nagy könyvének nevezték 'mar a régi időkben, és méltán, mert megírva látjuk benne a Teremtő véghetetlen bölcseségét és mindenhatóságát. De sajnos, hogy ez a könyv az emberiség nagy- részére mindeddig erős kapcsokkal van elzárva. Oly formán vagyunk vele mint sok tudós a hyeroglyphekkel, ha ismerjük is a jeleket., de hiányzik nálunk a betekintés azok jelentőségébe és értelmébe. Ismerjük a természetet külső megjelenésében ; de érzékeink korlátolt terjedelmű hatáskörén túl isme. reteink egyre gyérülnek, a kutató lélek lépten-nyomon titokra bukkan melynek fátyolát lefejteni nem tudja; — kutatásaiban egy darabig* elkíséri a tudomány de ezen ariaduei fonál hamar elszakad és csak homályos sejtelem és az ingatag hypothezis kalauzolják tovább a megoldatlan problémák útvesztőjében. Ismerjük az állatokat, ismerjük a növényeket: de azok rendeltetése, belső élete, munkássága még sok részeiben felvágatlan könyv gyanánt fekszik előttünk. De az inger: megismerni az ismeretlent, — az ember kebelében öröktől fogva megvolt, íme az első ember nem állhatja meg, hogy az isteni tilalom daczára meg ne ízlelje a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét. S ha felütjük a történelmet, s ha kiolvassuk belőle azt a tanulságot, hogy az ember a jólétnek és a kultúrának annál magasabb fokára emelkedett minél jobban megismerte a tér mészetnek a véghetetlen bölcseségü gondviselés által megszabott törvényeit, s minél jobban feltudta használni a természeti erőket: felfogjuk érteni a természet megismerésére serkentő vágynak jogosultságát.

A történelem tanítja, hogy az emberiség kiválóbb