Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1880
4 szellemei már a legrégibb időktől fogva megfigyelték a természetet; a tudomány fáklyájával — megvilágították annak egyes jelenségeit, s mindig beljebb és beljebb hatoltak annak titkaiba, mint a bátor utazók Afrika belsejébe. — Újabb időkben a tudományok ezen ága, melyet „természetrajz“ néven ismerünk rohamosan gazdagodott. — S nem csak a tudósok dolgozó szobáiban találkozunk vele, — régen kilépett onnét; — korunk felismerte ezen tudomány ág nagy jelentőségét és megfelelő tért engedett neki az iskolában is. — Napjainkban nincs iskola — a müveit nemzetek által lakott országokban, — melynek rendes tárgyai között a természetrajz ne foglaltatnék; — s hogy ezen tudomány ágnak tanítása is haladást mutat az utóbbi időkben, — arról meggyőződhetünk ha néhány évtized előtti időkre visszagondolunk Az éltesebbek talán emlékezni fognak mi módon adatott elő a természetrajz az ö gyermek éveikben az iskolákban. A természetrajz csupán állatmese gyűjtemény alakjában tanít tatott. A bátor oroszlán, a vérengző tigris, a mindent utánzó majom, az óriási cethal s még néhány ilyen természetrajzi nevezetesség külső leírásából állott az egész természetrajzi tanítás; a nagyobb fokú tanításnál pedig már színezett képeket is használtak, és már elérni vélték a tanítás eredményét ott, hol az iskolák számára irt tankönyveket betanulták, elébb a tanító azután a tanuló, s tanítványainak mulattatásául a tanító fel is olvasott egyes mulatságos részleteket. Ezen módszer azonban nem lehetett hosszú életű. — Találkoztak a tanférfiak közül egyesek, kik ezen módszernek tudományosabb alakot adtak; leírtak és összehasonlítottak két állatot; ezen két állat leírása és összehasonlításából állítottak fel faj és osztályokat és pedig már az alsó népiskolai osztályokban is, mintha bizony minden gyermeknek azonnal valami hires és tudós természet búvárnak kellene lennie. Hogy az ily tanítási módszer az észbeli tehetség fejlesztésére befolyással bírhat, az való, de hogy a szív nemesítésére, s a vallás erkölcsös nevelésre (a melyet nézetem szerint a népiskolákban nem volna szabad alája rendelni a zsenge érte-
