Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1874
5 menni; de lehetséges-e mást képzelni, mint hogy okvetlenül kellett neki belépni és abból kimenni? Azon felül nincs-e az eléggé világosan bebizonyítva majd rögtöni megjelenésük, majd számolások által? Az üstökösök szüntelenül változtatják alakjukat, szerkezetük folyvást idomittatik, s igy kell, hogy fényük hatályossága is változzék. A jeles Arago mondja, hogy nem találkozik csillagász, ki nem ismerné be, hogy az üstökösök eltűnésének valódi oka nem az ő fényük hatályosságának változásában rejlik, miután megvan állapítva, hogy az üstökösök azonnal elalszanak mihelyt a Jupiter pályájához közelednek. De miként kell a fények elalvását kimutatni? Az üstökösnek végképeni megsemmisülése által. így hát elfogadtatott, hogy az üstökösök láthatatlanokká válnak, nem az ő nagy távolságuk miatt, de azon okból, hogy fényük kialudt. Méltán kérdhetjük: miként és hol gyújtották meg fényüket, visszajövetkor-e vagy rögtöni megjelenésükkor ? Ha szabadon engedjük az üstökösöket a láthatóság sphaerajából kilépni, akkor kénytelenek vagyunk a megjelenés- és eltűnésnek e rendkívüli tüneménynek okát keresni; fontos egy kérdés, melylyel még egy astronomiis sem foglalkozott behatóbban. He vei ins volt az első, .a ki felfedezte, hogy az üstökösök a naptóli távolság szerint nagyobbodnak. De egy más felfedezés által constatalta, hogy vannak üstökösök, melyeken épen az ellenkezőt lehet észlelni. Ha Hevelius láthatja vala az 1843-ki üstököst, mily diadala lett volna ez az ő theoriájának! A tudományos kutatásokat az üstökösök physicai állományáról megkezdő Cardan. Ezen kitűnő génié a fény mellett nyilatkozott; szerinte az üstökösök csóvái nem egyéb, mint a nap fénye. Ezen eszmét elejéntén nagy enthusiasmussal fogadták a legkitűnőbb tudósok, és aztán felhagytak vele Hogy e véleményváltoztatást megmagyarázhassuk, kénytelenek vagyunk föltenni, hogy egyike e nagy férfiaknak tökélyetesen bebizonyitá, miszerint az üstökösök vagy azok csóvái nein lehetnek fény, hanem szükségképeu kell, hogy ilyen vagy amolyan anyagból összetéve legyenek. Épen nem; az eszmével felhagytak, mert nem magyarázta meg, mért jelennek meg a csóvák görbülteknek. Kepler csak azt mondja, hogy a csóva ugyanazon anyagból van amelyből a maradékcsillag, magvából képződvén, a nap sugarai által — úgymond kényszerítve van, hogy felvegye alakját és állását. Kepler nők e kifejezése elterjedvén, általánosan szintén elfogadtatott, daczára az ellenkező véleménynek, melyek később nyilvánultak. E kifejezés megerősittetett Newton beleegyezésével, és alapul szolgált minden további kutatásoknak egész napjainkig. Ebből láthatjuk, hogy az üstökösnek lényeges része a csóva, és hogy mind az a mi nem csóva, éppen sémit sem számit. Ha ez nem volna oly sokfélé az üstökösöknek természetét, phi- sicai állományukat rég ismertük volna. Midőn a nagy Newton lángeszének egész hatalmával a fény ismeretére jutott, ez auy- nyira elragadta őt, hogy fénynél mást nem ismert; az egész mindenség nem vala egyéb csak fény. Az üstökösnek helyre kellett állítani a fényt a hol az kialvóban volt; mindenfelé kellett terjeszteniük a hőt a hol az hiányzott. Az üstökösök tehát nem lehetnek egyebek az ő eszméje szerint mint fény és hő. Newton után Euler egy másik hatalmas génié ki átadván magát a fény behatóbb tanulmányozásának, ő is a mellett nyilatkozott és nyiltán kimondá, hogy az üstökösök, az állatövi és az éjszaki fény ugyanazon egy természetűek, úgy hogy ha az egyikét ismerjük, ismerjük a másikát is. E nagy férfiú felfogta a tüneményeknek egymásközti viszonyát, megismervén a fény jelentőségét és magasztosságát. Térjünk most át a szerzőnek Cometologieájára, hol az üstökösök létrejöttének okát fejtegetvén, azt fénytani alapra fekteti. Vegyünk egy üveglencsét, egy bármely nagyságú kézüveget. E kézüveg korongját egyen- köziien helyezzük a nap korongjával; a nap és a kézüveg középpontjai ugyanazon egy vonalban vannak. Közeledjünk most egy darab papirossal csaknem érintkezésig és a kézüveg egy megvilágított nagyságra nézve önmagához hasonló kört vet arra. A megvilágított kör fényhatályossága kisebb a külső fény hatályosságánál. A kézüveget fokonként emelvén, a megvilágított kör átmérője fog fogyni, és a fény hatályossága ugyanazon arányban növekedni. S igy az összetartó sugarak képeznek egész az egyesülési pontig egy szabályos kúpot, melynek alapja az üveglencse és a melynek hossza arányos az üveglencse által képviselt körnek sugarával. Ezen kúp nem üres hanem egészen telve van sugarakkal. A vetett kör a lehető legkisebb térfogatra szorittatik; ez az átmetszési pont, hol a sugarak találkoznak. Ez még nem gyűpontja az üveglencsének, ez ugyanis kicsiny lévén, az ő gyú- pontja lészen közel az átmetszési pontnál. A sugarak e gyúpontban nyerik a fény és hő hatályosságának maximumát. E gyúpontban változtatják a sugarak állásukat és képezik a napnak megfordított képét. 2
