Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1874
6 Folytatván az üveg-lencse emelkedését a tünemény megfordítva képződik; a pont kezd növekedni, és a világos kör lassanként nagyobbodik; a sugarak szétágazók lettek. Elérvén a kettős távolságot a világos körnek átmérője akkora lészen mint az üveglencsék, és a fény hatályossága egyenlő a kiilső fényeével; nagyobb eltávolításnál pedig minden eltűnik. Kísérletet tettünk, levevén képet papirra, mely nélkül az nem lett volna látható a szemlélő helyzete miatt. Láthatnék ugyan papír nélkül is mind azt a mi végbe ment, ha szemünket a lencse láttani tengely irányába helyeznénk, az az ha a szemlélő vagy annak a szeme ugyanazon egyenes vonalban volna, mely a nap és a lencse középpontján megy keresztül, vagy máskép mondva ha együttállásban (conjonction) léteznék. A világos gyúpont, a napnak izzó képe, ez az üstökös magva, a szétágazó sugarak pedig, az a csóva. A legkisebb üveglencsétől tehát egész a távcső legnagyobb tárgylencséig, vagy pedig egy vízzel telt üveggömbtől egész az átlátszó bolygóig, valamennyin ugyanazon módon mindig képződik üstökös. Es valóban nem is könnyű dolog ezt magának másként képzelni. Lássuk most miként producalja az átlátszó bolygó az üstököst. Bármilyen legyen a napnak távolsága valamely átlátszó testtől, mely képes a napsugarakat szétszórni; bármilyen legyen helyzete az ő pályáján, a nappal mindenütt ellenállásban (ál’opposé) fog lenni: középpontja mindig egyenes vonalban lesz a nap középpontjával: követ- kezóskép az üstökös állandóan fog producáltatni. A napsugarak kijővén az átlátszó sphaerából összetartanak, hogy egy pontban egyesüljenek, és folytatván tovább útjokat szétszóródnak, megfordított kúpot képezvén. Itt kezdik a napsugarak kimutatni csodálatos természetüket. A találkozási pontban a sugarak összekeverednek, és zavaiodnak, keringenek egyik a másik körül, hogy a nap képét előidézzék, és ezen kép a megfordított kúp csúcsán képződik, melynek átmérője megfelel a producáló test átmérőjének. Ez a legcsodálatosabb tünemény, a legfönségesebb mű, melyet a napsugarak előidézhetnek. A tudomány következőleg fejezi ki magát: „A napsugarak, midőn a gyúpontban egyesültek, szétágazva folytatják utjokat.“ Ezek képezik az üstökösök csóváját. Még egy fontos kérdés forog fenn itt, tudniillik, melyek azok a szükséges föltételek, hogy a nap sugarai láthatók legyenek? Nyilván való, hogy a napsugarak á napból kijővén nem láthatók, és hogy reánk nézve azok még nem fény; de ezen fönséges erő rendkívül érzékeny, a legkisebb érintkezésnél valamely heterogen anyaggal, azonnal megmásíttatik vagy módosittatik. Atalában mondhatjuk, hogy a napsugarak azonnal lesznek láthatók, mihelyt bármely anyaggal jönnek érintkezésbe, melynek sűrűsége meghatározható. A láttani tünemények a napsugarak által képeztetnek, és a földköri lég eszközli azoknak láthatóságát. A napképnek vagyis üstökösnek okvetlenül kell a földköri légbe esnie, hogy látható legyen, és kilépvén annak határköréből, azonnal eltűnik. Az üstökös tehát soha sem kezdődik, sohasem végződik ; ő folytonosan képződik a mig csak a nap egy sugarat bocsát ki: a miből következik, hogy az üstökös mindig uj, és hogy a szemlélő láthat egy perez alatt millió új üstököst, az az, ugyanazon üstököst milliószer megújítva. E tünemények tehát a legmagasabb fokban optikai természetűek; láthatóságuk feltételei világosan bizonyítják, hogy a szemlélőnek földrajzi fekvése nagy fontosságú. Hogy az üstökösök különfélekép tűnnek elő, mint például Halley üstököse, mely, mindannyiszor más alakot mutat, az nagyon is felfogható. A legkisebb változás a helyzetben, a távolság, tekintve a napot és a földet, a lehajlás, ez mind szükségképen kell hogy befolyást gyakoroljon a fénynek ily érzékeny képére. De csaknem lehetetlen is előre meghatározni az üstökös alakját és szépségét, mely a képző test távolságától és nagyságától feltételeztetik; hozzáadván még átlátszóságának és sűrűségének fokát, és összegyűjtöttünk mindazt, mi alakját meghatározhatja. Hogy a képző testnek átlátszónak és gömbölyűnek kell lennie, ez conditio sine qua non. Nagyon is lehetséges, hogy a föld és a Mars közt adatnak égi testek, melyek átlátszók és képesek vetni üstököst. A mi pedig a napsugarakat illeti, azok mindenütt fognak képezni üstökösöket a hol csak alkalmatos anyag találkozik azoknak szétszórására. Sőt nagyonis valószínű, hogy a mi naprendszerünk végetlen sokaságu kisebb bolygót foglal magában, melyek láthatatlanok, részint csekély fényük — részint pedig távolságuk és átlátszóságuk miatt. A nap és a Yenus közt helyezett képző testek legalkalmatosabbak arra, hogy legszebb üstökösöket képezzenek. Az üstökös fényének hatályossága függ a képző test átlátszóságától; minél szebb az üstökös, annál tisztábbnak kell lenni az átlátszó testnek. Most csak az a kérdés merül fel: Vájjon mikor jövünk az üstökösök valódi ismeretére? Nem egy hamar; és azon az úton a melyen haladunk — soha. A hypothesisek polypka- rok, melyekből nem könnyű a szabadulás. A hypothesianak virágzása biztos jele a tudomány hanyatlásának; és ha e hypothesisek századunk végével megszűnnek, ez itt örökbe hagyja utódjának Hercules legprózaibb munkáját. F. M.
