Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)

2011-10-01 / 5. szám

2. oldal ERŐS VÁR 81. évfolyam több antikrisztus van, azaz több, Isten akaratával ellentétes nézet ütötte fel a fejét a közösségben. Másrészt, ezek mind belülről származnak. Harmad­részt, nem lehetetlen felismerni őket. Mondhatnánk, hogy a mi szüntelen reformált egyházunkban nem lehet így. Pedig így van. Találkoztam olyan magát keresztyénnek tartó emberrel, aki azt mondta, hogy azt nem hiszi el, hogy Jézus feltámadt. Pedig ez hitünk egyik alapja. Ha magunkban azt gon­doljuk, hogy az úrvacsora vételével megbocsáttattak a bűneink, anélkül, hogy azokat meg kellett volna val­lanunk, ez se különb gondolat. Csak titokban marad — egy darabig. Előbb­­utóbb elő fog jönni. A bűn nem múlik el, akármilyen hosszú idő telik is el. Magától nem fog eltűnni. Elfedhetjük, letagadhatjuk, el­felejthetjük azt, hogy bűnösök va­gyunk, de megszabadulni tőle csak és kizárólag Krisztus vére árán tudunk. A belőlünk jövő tévtanításoknak se mond­hatunk máshogy búcsút, mint azzal, hogy Krisztust hívjuk segítségül, hogy Ő foglalja el bennünk az Őt megillető helyet. Felismerni nem lehetetlen. Nem köny­­nyű, de nem lehetetlen. Ami tagadja Krisztust, azaz ami kétségbe vonja az Ő istenségét, az Ő kegyelmét és szere­­tetét, az tévtanítás. Ami rombolja Isten kijelentését Jézusban és a Bibliában, az tévtanítás. Rombol és formátlanít. Jézus Krisztus megvallása azonban bizonyíték a hitre, és bátorítás arra, hogy megmaradjon bennünk az a ta­nítás, amelyet a Bibliából kaptunk, és mi megmaradjuk abban, akiről a taní­tást kaptuk: Jézus Krisztusban. Az emberek 494 éve tettek valamit, amivel irányt mutattak nekünk. Ha méltók akarunk lenni az örökséghez, ha meg akarjuk mutatni a hálánkat Istennek értük, akkor használnunk kell azt, amit ők megszereztek — a tiszta krisztusi szeretethez való jogunkat. Éljünk vele! Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Te úgy szeretted a világot, hogy nemcsak odaadtad ér­tünk egyszülött Fiadat, hanem meg is újítod a világot Általa. Kérünk, újíts meg minket is a Te Szentlelkeddel, hogy győzelmesen harcoljuk a hit har­cát és elérjük hitünk célját, az örök üd­vösséget. Ámen. Jankó Katalin ev. lelkész (Vancouver) Keresztelő János maradványai? Bár nem állítható teljes bizonyos­sággal, hogy Keresztelő [Szent] János földi maradványait találták meg, a régészek állítják, minden eddiginél fontosabb a felfedezés. Bolgár régészek fedezték fel azt a kő­ládát, amely a feltételezések szerint Keresztelő [Szent] János földi marad­ványait rejti magában. A történelmi és vallási jelentőségű tárgyat Bulgá­riában, Szent Iván szigetén (Szozopol közelében), a Szent György monos­torban fedezték fel a kutatók. A régészek elmondták: bár nem állít­ható 100 százalékosan, hogy legna­gyobb próféta csontjait találták meg, egy dolgot mindenképpen tisztázni kell. Ez az első alkalom a régészet tör­ténetében, amikor Keresztelő [Szent] János földi maradványaira utaló feli­ratot is találtak a ládán. Popkonstanti­­nov Kazimir régészeti professzor el­mondta, a lelet eredetisége nem hagy kétséget maga után, nincs semmilyen spekuláció. Az emberi maradványokat — kopo­nya-, állkapocs-, kézcsont- darabokat, és egy fogat — egy márványból fara­gott ládában találták meg. A ládán egy görög nyelvő felirat, jobban mondva egy dátum — június 24 — található, amely Keresztelő [Szent] János szü­letésének feltételezett időpontja. Az egyedi régészeti leletet úgynevezett radiokarbonos vizsgálatnak vetik alá, amely a csontok korát hivatott megál­lapítani. Persze akadnak kételkedők is, akik szerint semmi keresnivalója nincs a maradványoknak egy bolgár monos­torban. Dimitrov Bozsidar, a bolgár NemzetiTörténeti Múzeum igazgatója azonban úgy véli, hogy a márvány ládát egy konstantinápolyi keresztyén templom adományozhatta a Szent Iván szigetén található V. században épült monostornak. A Vatikán is szkeptikus a dologgal kapcsolatban. Mindaddig ódzkodnak a nyilatkozatokkal, ameddig bizonyos­ságot nem nyer a csontok eredetisége. Biscotti Fabrizio, a vatikáni régészeti pontifikátusi bizottság vezetője el­mondta, Keresztelő [Szent] János földi maradványai nem egy helyen vannak, a világ számos pontjára került belőlük, így tudományos bizonyítás is kell an­nak érdekében, hogy hivatalosan is elismerjék: valóban Keresztelő [Szent] János csontjait rejtette a márvány erek­­ly etartó. Drazheva Tsonya professzor azon­ban másképp látja a dolgot. Szerinte a felfedezés óriási jelentőségű, nemcsak bolgár hanem európai szempontból is. Szent Iván szigete menedéket jelentett a keresztyéneknek, amikor menekültek a rómaiak elől. Az ő örökségük pedig szervesen kapcsolódik az egész keresz­tyén történelemhez. Fülöp apostol sírja Olasz régészek megtalálták Fülöp apostol sírját Hierapoliszban, az ókori Kis-Ázsia területén a mai Törökország­ban. Az ásatásokat hamarosan meg­kezdik. A felfedezés jelentőségéről D'Ansd­­ria Francesco, az ásatás vezetője be­szélt. Nem csak a kutatók vagy a hívők számára fontos felfedezés ez, hanem az egész világ számára — magyarázta. A kutató már 32 éve dolgozik csapa­tával a városban különböző ásatáso­kon. A várost az időszámításunk előtti második században II. Eumenész per­­gamoni uralkodó alapította. Kr.e. 133- ban került római fennhatóság alá. A hellenisztikus város hamar virágzás­zásnak indult, templomok, színházak és gyógyfürdők épültek benne, melyek híressé és kedveltté tették a korban. Fülöp sírját a "martyrium", bizánci stílusban épített templomban találták meg, júliusban. Mikor megtalálták az aprócska templomot, nekiláttak a meg­tisztításának, mert feltételezték, hogy ott rejlik az apostol sírja, aki a hagyo­mány szerint Hierapolisz városában halt mártírhalált. Eddig a kutatók azt hitték, hogy sírja a "Martyrium" dom­bon lehet, de a kutatások során semmi erre utaló jelet sem találtak. Júliusban fedezték fel egy, a közelben fekvő, is­meretlen templom maradványait, ami­ben az apostol sírját is megtalálták. A lelet felfedezésének hírére, zarándokok máris folyamatosan keresik fel a temp­lomot. e.p. Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, di­csőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az Ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat! 117. zsoltár.

Next

/
Thumbnails
Contents