Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)

2011-10-01 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 81. ÉVFOLYAM 2011 OKTÓBER 5. SZÁM REFORMÁCIÓI GONDOLATOK Olvasd: 1 János 2:18-25. 494 éve történt. A lezajlott esemé­nyeknek nem csupán a történelemre volt hatása. Létezik egy szellemi hatás is, amely gondolatainkat, szívünket, és hitünket érinti meg. A keresztyénség megszületésétől fog­va mindig voltak, akik mást akartak. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK Erős vár a mi Istenünk. Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele, A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten, De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérdezed-é ki az? Jézus, az Igaz. Sok a had, Egy a fő, Nincs Isten más csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes. Ha földön ördög nyüzsgene És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit nem tehet, Ő megítéltetett, Megrendül egy szavunkra. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja, Táborainkra száll az Úr Szent Lelke adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseikl — Miénk marad az Ország. József Attila fordítása Egy részük tévtanítást követett, mások a Krisztustól való eltávolodást szeret­ték volna megakadályozni. Az előre­­formátorok (Wycliffe János, Húsz Já­nos) előkészítették az útját annak az eszmének, amely Luther Márton 95 tételében tört aztán a felszínre. Luther szegény családból szárma­zott, de szülei taníttatni akarták. Ő azonban egy nagy viharban átélt él­mény után megfogadta, hogy szerzetes lesz. Tanulmányokat folytatott, a teo­lógia professzora lett. A bűnbocsánat pénzért való árusítása háborította fel a legjobban. Ez vezette odáig, hogy Wit­­tenbergben, a vártemplom kapujára ki­szegezte 95 tételét, melyben össze­foglalta az egyház Bibliával ellentétes gyakorlatát. Az egyházvezetés először nem vette komolyan. A 95 tétel azon­ban egyre több és több embert gondol­kodtatott el, felszínre tört a vágy a megújulásra. Luther és azok, akik folytatták azt, a­­mit ő elkezdett — Melanchthon, Bugen­­hagen, Jonas, Camerarius — az egyház külső megújításának igényével meg­teremtették a lehetőséget arra, hogy az ember belsőleg megújuljon, hogy életre keltse a bűn miatt halott kapcsolatát Istennel, a megmentő Jézus Krisztuson keresztül. Az igéhez való viszonyukkal megmutatták nekünk is az utat, ame­lyen eljuthatunk az igével való min­dennapos közösségre. Az egyháznak szüntelen megújulásra van szüksége. Isten népe nem célba ér­kezettemberek közössége, hanem úton lévőké. Olyanoké, akik rájöttek, hogy rossz irányba mentek, de megfor­dultak útjukon, hogy Jézust kövessék. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a zsi­dók eltértek Isten igéjétől, azért Isten megengedte valamely szomszédos népnek, hogy sanyargassa őket, míg­nem az Úrhoz kiáltottak szabadításért. Az Úr elmondta nekik prófétája által, hogy bűnt követtek el, hátat fordítot­tak neki, ezért megtérésre van szüksé­gük. A nép hallgatott a prófétára, bűn­bánatot tartott és a csapások elmúltak. Ezután hálát adtak Istennek és ment az élet tovább. A következő nemzedék már elfeled­kezett az Isten szabadításáról, és újra bűnökkel terhes életet élt. Megint jött a másik szomszéd nép, a sanyargatás, az Úrhoz kiáltás, a próféta, a megtérés és bűnbánat, majd a hálaadás. Nagyon le­egyszerűsítve, de ez volt a zsidók tör­ténete. De ne gondoljuk, hogy mi kü­lönbek lennénk. A Krisztust követők ugyanígy cselekszenek már kétezer éve. Az ember az elesés, segítségkérés, felállás, továbbmenés, újbóli elesés cik­likus ismétlődésében él. Érezzük, hogy javítani kellene az életünkön, és remé­nyeink szerint ugyanabban a bűnben másodszor már nem esünk el. S ez, ahogy tanulunk a bűneinkből, tulaj­donképpen reformációs folyamat. Vissza akarjuk szerezni eredeti for­mánkat, bűn, fájdalom, szégyen, halál nélkül. Reformálódni szeretnénk, azaz újra visszanyerni eredeti — bűntelen — alakunkat. János evangélista híres arról, hogy több jelképet használ, mint társai. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy János az igében egy személyről beszél, amikor az Antikrisztust em­legeti. Az Antikrisztus valóban egy személy lesz majd az utolsó időkben, de János idejében és ma is a kifejezés alatt a Krisztus-ellenes tanítást kell érteni. Azokat az eszméket, nézeteket, amelyek megkísérlik félrevezetni az embereket Krisztus istenségét, a meg váltást, a kegyelmet, az üdvösséget il­letően. Sajnos, nem is olyan nehéz meg­zavarni az emberek gondolkodását. János világos tanítást ad: Egyrészt, [«*]

Next

/
Thumbnails
Contents