Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-10-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 81. ÉVFOLYAM 2011 OKTÓBER 5. SZÁM REFORMÁCIÓI GONDOLATOK Olvasd: 1 János 2:18-25. 494 éve történt. A lezajlott eseményeknek nem csupán a történelemre volt hatása. Létezik egy szellemi hatás is, amely gondolatainkat, szívünket, és hitünket érinti meg. A keresztyénség megszületésétől fogva mindig voltak, akik mást akartak. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK Erős vár a mi Istenünk. Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele, A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten, De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérdezed-é ki az? Jézus, az Igaz. Sok a had, Egy a fő, Nincs Isten más csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes. Ha földön ördög nyüzsgene És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit nem tehet, Ő megítéltetett, Megrendül egy szavunkra. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja, Táborainkra száll az Úr Szent Lelke adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseikl — Miénk marad az Ország. József Attila fordítása Egy részük tévtanítást követett, mások a Krisztustól való eltávolodást szerették volna megakadályozni. Az előreformátorok (Wycliffe János, Húsz János) előkészítették az útját annak az eszmének, amely Luther Márton 95 tételében tört aztán a felszínre. Luther szegény családból származott, de szülei taníttatni akarták. Ő azonban egy nagy viharban átélt élmény után megfogadta, hogy szerzetes lesz. Tanulmányokat folytatott, a teológia professzora lett. A bűnbocsánat pénzért való árusítása háborította fel a legjobban. Ez vezette odáig, hogy Wittenbergben, a vártemplom kapujára kiszegezte 95 tételét, melyben összefoglalta az egyház Bibliával ellentétes gyakorlatát. Az egyházvezetés először nem vette komolyan. A 95 tétel azonban egyre több és több embert gondolkodtatott el, felszínre tört a vágy a megújulásra. Luther és azok, akik folytatták azt, amit ő elkezdett — Melanchthon, Bugenhagen, Jonas, Camerarius — az egyház külső megújításának igényével megteremtették a lehetőséget arra, hogy az ember belsőleg megújuljon, hogy életre keltse a bűn miatt halott kapcsolatát Istennel, a megmentő Jézus Krisztuson keresztül. Az igéhez való viszonyukkal megmutatták nekünk is az utat, amelyen eljuthatunk az igével való mindennapos közösségre. Az egyháznak szüntelen megújulásra van szüksége. Isten népe nem célba érkezettemberek közössége, hanem úton lévőké. Olyanoké, akik rájöttek, hogy rossz irányba mentek, de megfordultak útjukon, hogy Jézust kövessék. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a zsidók eltértek Isten igéjétől, azért Isten megengedte valamely szomszédos népnek, hogy sanyargassa őket, mígnem az Úrhoz kiáltottak szabadításért. Az Úr elmondta nekik prófétája által, hogy bűnt követtek el, hátat fordítottak neki, ezért megtérésre van szükségük. A nép hallgatott a prófétára, bűnbánatot tartott és a csapások elmúltak. Ezután hálát adtak Istennek és ment az élet tovább. A következő nemzedék már elfeledkezett az Isten szabadításáról, és újra bűnökkel terhes életet élt. Megint jött a másik szomszéd nép, a sanyargatás, az Úrhoz kiáltás, a próféta, a megtérés és bűnbánat, majd a hálaadás. Nagyon leegyszerűsítve, de ez volt a zsidók története. De ne gondoljuk, hogy mi különbek lennénk. A Krisztust követők ugyanígy cselekszenek már kétezer éve. Az ember az elesés, segítségkérés, felállás, továbbmenés, újbóli elesés ciklikus ismétlődésében él. Érezzük, hogy javítani kellene az életünkön, és reményeink szerint ugyanabban a bűnben másodszor már nem esünk el. S ez, ahogy tanulunk a bűneinkből, tulajdonképpen reformációs folyamat. Vissza akarjuk szerezni eredeti formánkat, bűn, fájdalom, szégyen, halál nélkül. Reformálódni szeretnénk, azaz újra visszanyerni eredeti — bűntelen — alakunkat. János evangélista híres arról, hogy több jelképet használ, mint társai. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy János az igében egy személyről beszél, amikor az Antikrisztust emlegeti. Az Antikrisztus valóban egy személy lesz majd az utolsó időkben, de János idejében és ma is a kifejezés alatt a Krisztus-ellenes tanítást kell érteni. Azokat az eszméket, nézeteket, amelyek megkísérlik félrevezetni az embereket Krisztus istenségét, a meg váltást, a kegyelmet, az üdvösséget illetően. Sajnos, nem is olyan nehéz megzavarni az emberek gondolkodását. János világos tanítást ad: Egyrészt, [«*]
