Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)

2010-04-01 / 2. szám

hírt,ahhoz szükség van arra, hogy mi magunk személy szerint is eljussunk a húsvéti hitre, hogy a mi szívünkben is szállást vegyen a húsvéti öröm drága biztatása úgy, mint Goethe Faust című művében. Faust, a főhős ugyanis, hoz­zánk hasonlóan, tengernyi csalódás és vívódás után elkeseredetten, hiábava­lóságának súlya alatt összeroppanva hívja a halált. Egy átvirrasztott, kínos éjszaka után kezébe veszi a méregpoharat, hogy vé­gezzen nyomorult életével, ám ebben a végzetes pillanatban megkondul a húsvét reggeli harangszó, és felcsendül a húsvéti ének: „Jézus él, én is vele. Hol van halál nagy hatalmad?! Jézus él! Sír éjjele csak új reggelig takarhat! Ott leszek, hol Uram van. Ez az én bizodalmám." Az ének hallatára Faust földre ejti a méregpoharat és a kétségbeesés he­lyett megszólal visszanyert bizodalma: „Ó, zeng tovább szép égi dal köröttem. Csordul a könny, megint az életé let­tem!" Testvérem! Te is az életé lehetsz, a Te számodra is szól az ige, a Te számodra is terítve áll az úrvacsorái oltár, és Jézus számodra is megtöri a kenyeret, hogy felismerd Őt! Milyen más az élet húsvéti fényben, mennyivel könnyebb az élet terhe, mert a kétségbeesés he­lyén bizalom születik. Boldog, felsza­badult ember lehetsz. Jézus melléd lép és betér Hozzád, ha hívod Őt! Ámen. Tamásy Erzsébet ev. lelkész (Bp.-Zagló) 2. oldal____________________ A150. ZSOLTÁR Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérrál Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPLÉST KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! Szerkesztőség és az AMEK tisztikara. NINCS IGEHIRDETÉS! Olvasd: János 19:28-30. Nagypénteken sok gyülekezetben nincs igehirdetés. Ezen a napon igazán átérezzük a szó méltatlanságát, az em­beri beszéd erőtlenségét. Mindazt, ami történt a "legjobb" igehírdető sem tud­ja igazán szavakba önteni, monda­tokba foglalni. De nincs is erre szük­ség, hiszen ezt már megtették az evan­géliumok írói Isten Szentleikének se­gítségével. Nekünk csak végig kell ol­vasnunk, hallgatnunk a Passiót, Jézus szenvedés történetét. Egyszerűen csak beülni a templomba és hallgatni? Hiszen ezt csináljuk min­den vasárnapon és egyházi ünnepen. NEM, testvéreim! Mint ahogyan vasár­naponként sem egyszerűen csak hall­gatni kell, vagy így is fogalmazhatnék: nem csak füllel. Az egyik amerikai énekünk felteszi a kérdést: "Ott voltál, mikor megfeszí­tették Őt"? Már hogy lettem volna — gondolja az ember. Pedig ma ott le­hetsz! Mert ma a hallgatás nem tétlen­séget jelent! Sőt, sokkal inkább alázatos befogadást! Engedd meg, hogy hassa­nak rád a szavak. Örültél virágvasárnapon a bevonuló Jézusnak? Kiáltottál hozsannát a tö­meggel? Boldog voltál nagycsütörtö­kön, amikor Jézus kijelentette: ez az én testem, ez az én vérem? Mikor pedig elmondta, hogy egy a tizenkettő közül elárulja Őt, elbizonytalanodva feltetted a kérdést: "Én vagyok az, Uram"? Pró­báltál együtt virrasztani és tusakodni Jézussal? Észrevetted, hogy a Mester újra meg újra felráz álmodból? Szé­­gyelted magad gyengeséged miatt? Megijedtél mikor a főpap katonái meg­jelentek Júdás vezetésével és rátették a kezüket Jézusra? Haragudtál Péterrel együtt, és később sírtál-e vele, amikor megszólalt a kakas? Megdöbbentél-e mikor láttad, hogyan gúnyolják, verik, köpik a Megváltót? Énekelted-e teli torokból a gyülekezettel együtt:"Értem tette ezt Jézusom, fájó szívvel, hiszem, tudom, lelkem örök üdvére." Érezted­­e, hogy szúr a töviskorona, és tudtad-e "másképp" hordani, ahogy Reményik Sándor írja Akác-sor ősz utóján című vesrében? Meghatódtál-e mikor hal­lottad, hogyan imádkozik a megfe­szített Jézus az Őt kínzó katonákért? Hallottad-e az üres csendet, miután Jézus kimondta:" Elvégeztetett"? Ott voltál-e? IGEN, nagypénteken ott lehetsz! Csak az a kérdés, tudsz-e még _________ERŐS VÁR________ örülni, boldogan énekelni, elbizony­talanodni, szégyenkezni, megijedni, megdöbbenni, meghatódni, sírni? Me­red-e engedni, hogy Isten Igéje hatás­sal legyen rád, megváltoztassa élete­det, gondolkodásodat?" Ó ember, gon­dold meg!" — Imádkozzunk! Uram, sokszor elárultalak. Nem csók­kal, mint Júdás, hanem azzal, hogy el­mulasztottam a hit cselekedeteit. Nem az "Üdvöz légy, Mester!" köszöntéssel árultalak el, hanem azzal, hogy elmen­tem a testvérem mellett, és nem üdvö­zöltem néhány barátságos szóval. U- ram, ne engedd, hogy életemet Júdás­­ként fejezzem be! Uram, mily sokszor megtagadtalak, szégyelltelek. Hányszor elvették az emberek bátorságomat, és hallgattam Rólad. Hányszor becsültem többre a világ tüzét. Segíts, Uram, hogy meg­bánjam, és visszaforduljak, mint Péter! Uram, elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb, mint Kajafásé; félel­mem az igazság mellé állni nem ki­sebb, mint Pilátusé; kishitűségem mé­lyebb sebeket ejt Rajtad, mint a római zsoldosok szegei. Ó, Jézusom, Aki így imádkoztál: "Atyám, bocsáss meg nekik!" — bo­csáss meg nekem is. Akkor az én bű­nös, régi életem megfeszíttetik és meg­hal, de feltámad Veled új, szent életre. Amen. Tamásy Zoltán ev. lelkész ________________80. évfolyam A KERESZTFÁNÁL Megállók csendben keresztfádnál, És lehajtom némán fejem, Tehozzád jöttem, mintha várnál, Én Megváltóm, egyetlenem. Te, Aki értem szenvedtél, S a Golgotán megfeszíttettél, Könyörülj rajtam! Átkarolva szent keresztfádat Bánat tölti el szívemet. Ó, mert tudom, ha lelkem fáradt, Nyugalmat csak Nálad lelek. Te vagy az irgalom egyedül, Ki a bűnbánón megkönyörül, Én Uram Jézus. Tudom, meghallod esdeklésem, Ha bűnöm el nem hallgatom, Te könnyíted meg szenvedésem, Üdvöm mástól nem várhatom. Védő karod felém kitárod És csüggedt életem megáldod A keresztfáról. eé 207

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents