Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-04-01 / 2. szám
HÚSVÉT NÉLKÜLI VILÁG? Szörnyű lenne egy húsvét nélküli világ. Nem az ünnephez kötődő emberi szokások és az ezekhez kapcsolódó üzleti haszon elmaradása miatt. Hanem a halál legyőzhetetlensége és a jövő kilátástalansága, reménytelensége miatt. Egy húsvét nélküli világban a halálé lenne az utolsó szó, övé lenne a hatalom, és teljes diadalt arathatna minden élő fölött. "Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül" — hirdeti Pál apostol a húsvéti örömhírt. Nagypéntek borzalma, a halál sötét órája után harmadnapra húsvét hajnala köszöntött a világra. Krisztus feltámadt — nem a halálé az utolsó szó! Krisztus feltámadt — a halál diadala nem lehet teljes! Krisztus feltámadt — a halál nem legyőzhetetlen! Krisztus feltámadt — az ember sorsa nem reménytelen! Miért van akkor, hogy sok ember mégis kilátástalanságban és reménytelenségben éli életét ezen a világon? Jézus feltámadásának örömhíre miért nem dobogtatja meg minden ember szívét? Húsvét csodája miért nem válik sokaknál életfordító eseménnyé? Miért van az, hogy sokak számára húsvét ünnepe nem jelent többet a pihenésnél, sonkaevésnél, locsolkodásnál, és vendégeskedésnél? Felfoghatatlan, hiszen ez olyan, mintha egy fuldokló nem ragadná meg a bedobott mentőövet, hanem élvezettel fuldokolna tovább. De ami még érthetetlenebb: miért varrnak még a keresztyének között is olyanok, akik úgy próbálnak meg hinni Istenben és Jézusban, mintha nem lett volna húsvét? Mintha nem támadt volna fel Jézus első zsengeként a halálból, és az Ő eljövetelekor majd nem lenne feltámadásuk a halottaknak, elsőként mindazoknak, akik Krisztuséi. Miért lehetséges az, hogy sok keresztyén ember is úgy él, gondolkodik, és szomorkodik még húsvét ünnepén is, mintha a halálé lenne az utolsó szó? Miért élnek keresztyénként sokan reménytelenségben, belecsontosodva a nihilizmus, a "semmiből jöttem, a semmibe megyek" lehangoló eszmevilágába? Miért csak ebben a földi életben tudnak Krisztusban hinni, bizalommal Hozzá fordulni, mintha Ő csupán földi életük gondjainak megoldója lenne? "Ha Krisztus nem támadt fel, 80. évfolyam________________ akkor üres a ti hitetek" — mondja az apostol. Bizony, sajnos vannak ilyen üres hitű keresztyének... Hogy miért van, én nem tudom — de szeretném, hogy ne így legyen! Ezért hirdetem nemcsak az ünnepen, hanem Jézus feltámadására emlékezve minden vasárnapon a húsvéti evangéliumot. Testvérem, ha most még nincs is igazi húsvéti hited, ez ne tartson ________ERŐS VÁR________ ELMÉLKEDÉS NAGYHÉTEN Nagyhéten szükségünk van arra, hogy átértékeljük az Istennel való kapcsolatunkat, hiszen a mi Megváltónk vállalja értünk, helyettünk, és miattunk a kereszthalált. Kérdezhetné valaki valóban szükség volt Jézus halálára? Miért engedte ezt az Isten, hogy az Egyszülött Fia így szenvedjen? Ha elolvassuk az evangéliumokat, nagyon elszorul a szívünk. Miért? Egyáltalán miért üyen módon kell meghalnia Jézusnak? Miért kell szenvednie? Ő nem kereste a keresztet, emlékezzünk szavaira, imáira: "Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem ez a pohár" vagy "szomorú az én lelkem mindhalálig". Isten úgy szerette ezt a világot, hogy szeretetét Jézusban adta, az ember pedig úgy viszonozta ezt a szeretetet, hogy gyűlöletét beleácsolta a keresztbe. Mi volt Jézus válasza? "Atyám, bocsáss meg, mert nem tudják mit cselekszenek". Aztán az isteni szeretet megmutatja, hogy az utolsó percben Jézus rábízza anyját Jánosra, hogy vigyázzanak egymásra. Ő, Aki a kereszten is szeret, az utolsó percben azt mondja valakinek, aki hajlandó elfogadni ezt a szeretetet: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a Paradicsomban." Végül így kiált: "Elvégeztetett". Isten szeretete elfogadta az emberek válaszát, és így is elvégezte a megváltást. Miért van szenvedés? Nem tudjuk, nem tudom. Valahol olvastam, hogy a szenvedés lehet, hogy motor, lehet, hogy fék, beépítve a világmindenség nagy tengelyébe. Mint lendítő és fékező erő. Az biztos, hogy aki szeret annak szenvednie kell. Hiszen úgy jöttünk erre a világra, hogy édesanyánk szenvedett, vérzett, mi meg sírtunk. Ha vissza attól, hogy hallgasd az igehirdetést, és kitedd szívedet a húsvéti örömhírnek. Jézus neked is meg akarja adni a húsvéti hit boldog bizonyosságát, hogy reménysugár gyűljön benned: Nem a halálé az utolsó szó, van értelme az életednek. Van feltámadás, van örök élet! Tamásy Tamás ev. lelkész (Bp.-Zugló) ____________________3. oldal szeretünk, akkor szenvedünk, minél jobban szeretünk annál inkább. Minél inkább szeret valaki valakit, annál inkább szenved érte. Szeretet nincsen szenvedés nélkül. Viszont a szenvedésre egyetlen egy gyógyszer van. Nem vásárolható meg a gyógyszertárban, nem nyugtató, nem kábítószer. Ha szenvedsz, akkor kezdj el szeretni! És akkor enyhülni fog a szenvedésed! A kereszt miszériuma ez. A szenvedés és a szeretet kettős pólusában tündöklik a kereszt, rajta ér össze az Isten szeretete és az ember gyűlölete. Az Isten embert megszólító szeretete és az ember kereszt-válasza. Isten ennek ellenére való szeretete, Jézusnak szenvedése és a szeretet egyszerre. Az Isten emberi testbe öltöztetett szeretetét keresztre lehet feszíteni, de Isten szeretetét nem lehet megölni, ezért van húsvét! Álljon itt egy szép vers befejezésül: De sok bánat szűnne meg, de sok átok, ha ezt a szót hallanám, hogy megbocsátok. Megállna a síró szemek könnypatakja, ha mindenki tiszta szívből megbocsátana. Ez a vüág nagyon beteg, sírva kiált, pedig tudós, nagy emberek gyógyítgatják. De hiába! Nem szűnnek a sóhajtások, mert ezt a szót nem hallom: megbocsátok. Úgy vágyom e szó után, de mindhiába, ellenség lett apa-fia, anya-lánya. Miért megannyi házassági válások? Mert ott sem hallom ezt a szót, hogy megbocsátok. Én Istenem, merre menjek, mit tegyek? Ezen kedves szóra hol lelhetek? Bolygó lábbal bércre hágok, völgybe szállók, de ezt a szót nem hallom, hogy: megbocsátok. így keresve feljutok a GOLGOTÁRA, rápillantok a középső keresztfára, Aki ott függ ezt üzeni tihozzátok: "Jertek ide és én mindent megbocsátok." (Ismeretlen szerzőtől.) Tamásy Éva ev. lelkész
