Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-04-01 / 2. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 80. ÉVFOLYAM_________________________2010 ÁPRILIS_________________________________2. SZÁM ÉLETFORDÍTÓ HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR Olvasd: Lukács 24:13-35. Ma ismét útra kelünk! Nem azért, hogy a hozsannázó tömeggel kísérjük Jézus alázatos bevonulását Jeruzsálembe. Nem is azért, hogy elkísérjük Jézust a szenvedés és fájdalom útján a Golgotára. Ma két tanítvánnyal kelünk útra, a két emmausi vándorral, akik menekülnek Jeruzsálemből, a borzalmak szörnyű városából, a kereszt árnyékából. Menekülnek ajkukon a kiábrándulás szavaival: Pedig mi azt reméltük, hogy ő a Krisztus, aki megváltja Izraelt! Fájdalom, félelem nehezedik szívükre, minden életkedv, lendület elsarjadt bennük. Úgy érzik, mindennek vége. — íme, ilyen az ember a húsvéti hit nélkül. A gonosznak, a sátánnak éppen így tetszik az ember. Pontosan ezt akarja elérni, ezért támadja legkeményebben éppen a húsvéti evangéliumot. Ezért szaporítja a "Tamás-lelkűeket", akik ezt kiáltják világgá: Semmiképpen el nem hiszem! Hány, magát keresztyénnek mondó ember van, aki szájával vallja az Apostoli Hitvallást: Hiszem testnek feltámadását — mégis így beszél: Még hogy feltámadunk, az út csak a temetőig vezet?! Bizony, a sátán nagy erővel támadja a húsvéti hitet, mert ha sikerül azt kitépni az ember szívéből, akkor a feltámadás és az örökélet-bizonyosság nélkül már teljesen az övéi vagyunk! Húsvéti hit nélkül pedig minden negatívvá válik. Húsvéti hit nélkül Jézus nem lehet Isten Fia, mert akkor nem juthatott volna a keresztre. Húsvéti hit nélkül Isten szívtelen, kegyetlen úr, aki végigkerget bennünket az élet minden keservén, hogy azután sírba lökjön. Húsvéti hit nélkül a keresztyénség is csak ámító, gyökértelen közösség. — Mindezt végiggondolva, nem csoda, ha a sátán igen igyekszik megfosztani minket a húsvéti hittől, húsvéti örömtől. Csakhogy Jézus, az élő Úr, éppen akkor csatlakozik a két emmausi tanítványhoz, és velük együtt hozzánk, életutunkon bizonytalankodva haladó, kétkedő, elcsüggedt, reményt vesztett, aggódó és ki tudja még, mennyi nehézséggel terhelt tanítványait is, amikor Életutunkat Jézus emmausi életúttá képes tenni, amikor igéjét hallgatva a mi szívünk kezd felmelegedni, a mi kételyeink oszlanak szét, a mi szemeink nyílnak meg, és a mi hitünk kezd erősödni — azáltal, hogy Jézus szól újból és újból és hirdeti, magyarázza az igét. ők és mi is úgy érezzük, hogy mindennek vége. Ekkor csatlakozik hozzánk az élő Jézus, ekkor lép hozzánk szelíden, barátságosan, közvetlenül és szóba elegyedik velünk: kérdez, felel, int, és tanít. Tanít rámutatva Isten igéjére. Nem ecseteli a feltámadás titkait, nem fitogtatja hatalmát, egyszerűen elkezdi magyarázni az írásokat, mert a Szentírás számtalan helyen bizonyságot tesz Jézus Krisztus feltámadásáról és az ember feltámadásáról. Olyan emberek tesznek bizonyságot előttünk, akik nem könnyűszerrel kapták fel az új hírt, hanem megszenvedtek érte. Nem homokra építünk tehát akkor, amikor a próféták és az apostolok szavát — Isten szent igéjét! — fundamentumnak tekintjük. Meg van írva! Áldott legyen az Isten, hogy bátran vállalhatjuk: Krisztus feltámadott, mert meg van írva! A két emmausi tanítvány mellé lépő Jézus most melléd lép, Testvérem, és Neked tolmácsolja Isten igéjét, Neked mutat rá Isten szeretetére, arra a szeretetre, amely Jézust, az Isten Bárányát keresztre vitte, de harmadnapon fel is támasztotta. Miközben Jézus magyarázza nekik a Szentírást, kezd felmelegedni a szívük, kezd felhagyni félelmük, bánatuk szerteoszlik. Ugyanez a csoda történhet meg velünk is! Életutunkat Jézus emmausi életúttá képes tenni, amikor igéjét hallgatva a mi szívünk kezd felmelegedni, a mi kételyeink oszlanak szét, a mi szemeink nyílnak meg, és ami hitünk kezd erősödni — azáltal, hogy Jézus szól újból és újból és hirdeti, magyarázza az igét. De igazán Jézust a két emmausi tanítványhoz hasonlóan mi is csak a kenyér megtöréséről ismerhetjük meg. Látjátok, Testvéreim! Ma is ez az egyetlen perdöntő bizonyság a húsvét igazságáról, öröméről, hogy megtöretik a kenyér, Jézus adja testét és vérét. Nemcsak szól, de ad is: önmagát! Nem kell bizonyítékokat keresnünk, mert a megszabadított, megtisztított, megszentelt életek a bizonyságok. így lett bizonysággá a két emmausi tanítvány is, akiknek szívéről lehullt bánat és félelem, szorongás és kétely, és az élő Úr Jézus Krisztus öröme, békéje költözött beléjük. És ez a bennük élő Krisztus újbóli útra indította őket, viszsza Jeruzsálembe, most már boldog, élő húsvéti hittel. Elindultak, mert nem tudják magukban tartani, azt szeretnék, hogy társaik, a többi tanítvány is megszabaduljon a rettegés és bánat fogságából boldog, szabad életre. Ahhoz, hogy mi is üyen belső örömmel és bizonyossággal tudjunk menni hirdetni testvéreinknek az öröm- [*]
