Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-02-01 / 1. szám
2. oldal gyök közöttük" (Máté 18:19-20). Jézus itt egyáltalán nem maximalista. Nem milliók összefogásáról szól, mint sok mozgalmi ének, hanem csak két ember egyetértéséről, kettő vagy három közösségéről. III. Az AMEK közgyűlése A két évente esedékes közgyűlésre bizony ha tucatnyian eljöttek — ám Bernhardt Béla elnök úr olyan alaposan előkészített és kézben tart mindent, mintha többszáz fős zsinatot irányítana. Prőhle Gergely pedig hazai egyházunknak a diaszpórában élőkért viselt felelősségéről szól, amely reménység szerint hamarosan találkozni fog egy új kormány nemzetpolitikai elképzeléseivel is. Országos felügyelőnk előadását megköszönve Bernhardt Béla főesperes azt a tényt is megemlíti, hogy utoljára 1928-ban látogatta meg hivatalos keretek között országos (egyetemes) felügyelő az amerikai magyar evangélikusokat. Ezt követően örömmel értesülünk arról, hogy az Erős Vár című folyóirat változatlanul igyekszik betölteni hivatását, illetve hogy a magánszemélyek által tett alapítványok továbbra is lehetővé teszik hazai ösztöndíjas hallgatók amerikai teológiai tanulmányait. Az általában sajnos elöregedő tengerentúli magyarság számos tagja megható önfeláldozással újra és újra az AMEK-on keresztül küld anyagi támogatást magyarországi, erdélyi, és felvidéki egyházi célokra. Köszönet érte! Az AMEK 33. biennális közgyűlése — amelynek sikeréhez nagyban hozzájárult dr. Tomaschek László alelnök és Rácz Zsuzsanna pénztáros munkája (sajnos az AMEK jegyzőjével, Rigneyné Szántó Ildikó lelkésznővel nem ismerkedhettünk meg, mivel szolgálati kötelezettsége folytán a közgyűlésen nem vehetett részt) — "ékesen és jő rendben" zajlik. A főesperes-elnök már be akarná zárni az alkalmat, amikor vendéglátóink számára váratlanul szót kérünk, és Bernhardt Bélának sok évtizedes áldozatos szolgálatáért egyházunk Ordass Lajos emlékérmét adjuk át. "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondia van reátok" (lPéter 5:7). Egy kedves magyar népdal cseng a fülemben: "A mi Urunk, a mi Urunk nem aluszik, nem aluszik, / Csak mirólunk, csak mir ólunk gondolkozik, gondlkozik.”Úgy érzem összefüggés van a között, hogy nekünk gondunkvan, de Urunknak gondja van reánk. Istenről ezúttal is mint pásztorról szólhatunk, aki nem engedi, hogy tévelygő juhok és szétszórt nyáj legyünk, hanem azt akarja, hogy Őhozzá, lelkünk gondviselőjéhez térjünk. Mert Ő, a Jó Pásztor sajátjaként és név szerint ismer téged. Még akkor is, ha - Márai szavával - "lehull nevedről az ékezet" (Halotti beszéd). Mivel veszélyes szakadékok és sziklaszirtek között kell haladnunk, Ő, a Jó Pásztor elől megy. Nem úgy, mint a nyáját hátulról kísérő alföldi pásztor, aki "terelgeti nyáját,fújja furulyáját". És a mi a legtöbb: a Jó Pásztor annyira szereti nyáját, hogy életét is adja a juhokért. Ha az Úrnak ennyire gondja van ránk, akkor hogy ne vetnénk rá minden gondunkat?! IV.IstentiszteletNyugatclevelandban Ez a magyar evangélikus közösség örvendetes életjelenségeket mutat. Tamásy Éva lelkésznő szívósan látogatja híveit, akik között még akadnak a 20. század elején kitántorgott nemzedék tagjai, továbbá világháborús és 1956-os menekültek, valamint délvidéki, erdélyi és felvidéki magyarok. Férje, Zoltán egyebek mellett az énekkart vezeti. Márton fiúk a gyülekezet egyik kántora, Viola, a kislányuk pedig a vasárnapi iskola élénk tagja. Az Istentisztelet utáni nagyszerű ebéd további beszélgetésekre is alkalmat kínál. Külön örülök a 90 éves Lelbach Antalné, Andrea néni jelenlétének, aki feleségem rokona, és akivel másnap szívesen kimegyek a magyar temetőbe. Ugyancsak átmelegíti szívemet, hogy családjával itt van a kitűnő építész, Bojtos László, akit 1986-os clevelandi látogatásom óta jól ismerek. Tiszteletbeli konzuli tevékenységéért és egyházi, egyebek mellett színvonalas templomokat is tervező munkájáért neki egyházunk Prónay Sándor emlékérmét nyújthatjuk át. Aminek pedig különösen is örülök, az az Istentiszteletet követő spontán presbiteri ülés. Ezen őszintén tudunk beszélni a múlt tanulságairól, és a magyar evangélikusság egységére irányuló reménységgel tekinthetünk előre. "Készítsétek az Úr útját!" (Márk 1:1-5) Régen a vasúti bakter, ha hallotta a közeledő hajnali vonat füttyét, a kerekek távoli dübörgését, felrázta az állomás várakozástól fáradt, szunyókáló utasait, és harsány hangon kiáltotta: "Jön a vonat, ébredjetek, nyitva a pénztár!" Mi üldögélünk ezen az állomáson. Kicsit fáradtan, elgyötörtén. Nem vagyunk ébren, _________ERŐS VÁR________ de aludni sem tudunk. Hűvös, huzatos a váróterem. Nincs fűtés, barátságtalan a környezet. De várunk valamire. Talán egy hajnali vonatra. Talán a harsány szóra. Talán az Érkezőre. Állandó átutazásaink során azt éljük át, amit egykor Dsida Jenő irt versében: "Nem volt csatlakozás / Hat óra késést / jelzett a vonat és koromsötétben/hat teljes órát gubbasztottam a székelykocsárdi/váróteremben:fáradt voltam és olyan/törött lelkű a sok-sok szenvedéstől". Az Újszövetség ádventi üzenete így is lefordítható: Van csatlakozás! Nem hiába várakozunk a világnyi pályaudvaron. Sokak rémhírterjesztésével és lemondásával szemben igenis jön a Názáreti. Egyrészt az érkező Jézus útját kell előkészítenünk, másrészt utakat kell találnunk egymáshoz is. Ebben az összefüggésben idéztem Farkas Árpád erdélyi költő versét: "Alagu takat a hóban!/Milljomnyi egymást kereső utat! / Itt a szívdobogás is havat olvaszt. / S álmok keringenek / az öröm és a kín / eltömíthetetlen járatain." ■ ■■ Beszámolómban, ahogy ígértem, az igei alkalmakra összpontosítottam. így aztán nem szóltam tárgyalásainkról az Amerikai Evangélikus Egyház chicagói központjában, látogatásainkról a columbusi és chicagói teológiai főiskolákon, valamint Elisabeth Eaton püspökasszonynál, részvételünkről az A- merikai Magyar Koalíció washingtoni díszvacsoráján, illetve két nagyon tanulságos clevelandi élményünkről: az egyházvezetés által szanálásra ítélt Szent Imre római katolikus templom fájdalmas gondjaival való szembesülésről, valamint látogatásunkról a keletclevelandi első magyar ev. templomban. Utóbbiról csak annyit: Megerősödött bennünk a meggyőződés, hogy az amerikai magyar evangélikusság távolabbi és közelebbi múltját őriznünk, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat mentenünk kell. Ebben az ügyben hamarosan konkrét javaslattal fordulunk clevelandi testvéreinkhez. Addig is szép régi köszöntésünkkel fordulok amerikai magyar testvéreimhez: Erős vár a mi Istenünk! Dr. Fabiny Tamás püspök ________________80. évfolyam A címszalagok január 30-ig kerültek kiigazításra, míg a nyugtázásokat január 23-ával zártuk le. További helyesbítésekre az áprilisi számban kerül sor. X
