Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-02-01 / 1. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal KETTŐS FELELŐSSÉGGEL Többször jártam már az Egyesült Államokban és Kanadában is, mégis különös izgalommal vártam közös utunkat Fabiny püspök úrral. Az ő soraiból is kitűnik, hogy tudatában voltunk és vagyunk annak a felelősségnek, amit viselünk, s utunkat korántsem holmi városnézésnek tekintettük. Mindezek ellenére számomra minden utazás kikapcsolódás. Kikapcsolódás azért, mert magunk mögött hagyjuk az otthoni rutint, a hétköznapok jól ismert, gyakran ismétlődő vesződségeit, országunk és egyházunk gyakran kicsinyes belügyeit. Utazás közben tanulhat az ember, a sok érdekesség, az új ismeretségek feledtetik a csomagolás, kapkodás, reptéri vegzatúra minden nyűgét, s a szó szoros értelmében kinyílik a világ. így volt ez a kilencvenes évek elején, amikor Greyhound buszon jártam körbe az Egyesült Államok nagyvárosait. Amerika alulnézetből — mondhatnám: hátizsákkal a kihalt buszpályaudvarokon, alvás a túlhűtött buszon, olcsó szálláshelyek gyanús tisztaságú ágyneműi, ugyanakkor rengeteg emberi tapasztalat, kedves gesztus. Vagy amikor hivatalos úton, a " German Marshall Fund" vendégeként egy hónapon át ismerkedhettem e hatalmas ország politikai és gazdasági intézményrendszerével, amikor messze nem alulnézetből, hanem sokkal inkább messze eltávolodva az átlagember gondjaitól élhettem át az amerikai életforma számos örömét és persze ellentmondásosságát. Mostani utunk a Fabiny püspök úr által említett lelkipásztori felelősségen, a "nyáj" iránti odaforduláson túl a Magyarországon is hasznosítható tapasztalatok megszerzéséről, a lehetséges tanulságok levonásáról is szólt. A felelősségünk kettős: mit tudunk mondani az óhazáról olyan közösségben, ahol a jelenlévők többsége nap mint nap követi a hazai történéseket? Torontóban meg is jegyeztem, hogy a József történetéből vett alapige továbbgondolva számos kockázatot és veszélyt rejteget a "testvéreket és a nyájat" nézők számára. Mert ha mély kútba nem is vettetünk, a hallgatóság kritikája lehet szigorú, akár túl reményteljes, akár túl sötét képet festünk a hazai viszonyokról. A felelősség másik része, hogy milyen tapasztalatokat tudunk magunkkal vinni Magyarországra, melyek által egyházunk működése javulhat, küldetése kiteljesedhet. Tamás püspökhöz hasonlóan azért vagyok én is hálás mindazoknak, akik utunkat szervezték és segítették, mert az amerikai magyar evangélikusság tapasztalataival és lehetőségeivel, örömével és nehézségeivel természetes módon segített nekünk észrevenni a különbségeket, látni a hazai előnyöket és lemaradásokat. Az Újvilágba érkezve rögtön feltűnik a SOKFÉLESÉG a rengeteg különböző arcszínű, más-más antropológiai jellegzetességgel rendelkező ember. Hamar meg lehet szokni a látványt, s a sokaság méretéhez is alkalmazkodik a kisebb mennyiségekhez, létszámokhoz szokott európai. Hányán, hányféleképpen keresték már itt a boldogulásukat az elmúlt évszázadokban? Az első angol és francia telepesektől a századelő magyar és német emigránsain át a manapság Ázsiából érkező kereskedőkön keresztül a menekült státuszért folyamodó magyar cigányokig, mind igyekeznek békésen meglenni ebben a barátságosnak tűnő nagyvárosban, Torontoban. A magyarnyelvű Istentisztelet a német gyülekezet templomában van, a mi szolgálatunkat követő német alkalomra jönnek is az idős német nénikbácsik. Egyikük harsány Jó napot-tal köszön ránk, mint kiderül azért, mert bánáti sváb, kelet-porosz férjével viszont már Kanadában ismerkedett meg. A bácsi viszont oroszul beszél egy kicsit, lám a sokféleségnek már korábban is voltak hasznos oldalai. A meghatóan kedves és agilis Mekis Éva felügyelőasszony a mi békéscsabai szlovák eredetű sokféleségünket hozza be a nagy közösbe erdélyi származású férjével. Gyerekei magyar nyelvtudása miatt kevésbé kell aggódnunk, mint a szintén Torontóba szakadt egykori gimnáziumi osztálytársam gyerekeinek igazi kanadaivá válása miatt. Egy indiai vendéglő vacsoraasztalánál színes elbeszélésben van részem arról, hogy milyen is az, amikor a zsidó származását vállaló magyar házaspár kamasz gyermekének udvarolni kezd a gazdag hindu bútorkereskedő hasonló korú fia. Mennyi vita folyik manapság Magyarországon a népességcsökkenésről, a bevándorlás esetleges szükségességéről, a különböző etnikai jellegzetességek összeegyeztethetőségéről! A mi többnemzetiségű egyházunkra különös felelősség hárul az ellentétek elsimításában. Toronto is egy tenger-szerű nagy tó, az Ontario mellett fekszik, csak úgy, mint következő úticélunk, Chicago. A víz közelsége sajátos hangulatot kölcsönöz a városoknak, valahogy európaibbá teszi őket. Tudjuk, Chicago is legendás hely, de a híres belvárost az építészetileg egyedülálló felhőkarcolóival csak a távolból látjuk. A teológiai fakultáson Echols elnök fogad minket, barátságos fekete bőrű lelkész. Az amerikai egyetemeken az elnököt nem feltétlenül tudományos érdemei, hanem társadalmi elfogadottsága alapján választják meg az intézmény élére. Elnök úr a beszélgetés során nem mulasztja el megmutatni az Obama elnökkel közös fényképét. Más irodákban is azt tapasztaljuk, hogy az afro-amerikai munkatársak valamilyen apró utalással, plakáttal, fényképpel, jelvénnyel igyekeznek emlékeztetni arra, hogy lám, hasonlóság van köztük és az ország első embere közt. Hiába, nagy dolog ez, hogy egy évvel ezelőtt nem fehér bőrű elnököt választottak. Az intézményekben, templomokban mindenütt jelen van a csíkos-csillagos zászló, egyáltalán minden vallási vagy más közösség, réteg igyekszik láthatóvá tenni identitását. Ez a faji, nemzeti, vallási, közösségi BÜSZKESÉG meghatározza az emberek viselkedését. Fontosnak tartják, amit tesznek, és hogy ők teszik mindezt, mintha nem is történhetne ez másként. Hol vagyunk mi ettől Magyarországon? Az amerikai lutheránusok központjában látjuk, hogy milyen profizmus kell egy ilyen nagy lélekszámú egyház szervezetének működtetéséhez. Olyan szakmai kiválóság, ami ugyanakkor nem nélkülözheti a külső segítők lelkesedését. A kampányok, adománygyűjtések során meg kell szólítani mindenkit, ebben a sokféle emberből álló közegben nap mint nap el kell magyarázni, hogy miért büszkék arra, amit csinálnak, és miért lehet fontos ez mindenkinek. [-*]
