Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)
2008-06-01 / 3. szám
78. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1-E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XIII. RÉSZ: A GYÜLEKEZETEK GONDJAIVAL VALÓ TÖRŐDÉS BEMUTATÁSA ZALAEGERSZEG PÉLDÁJÁN Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Az Ordass-Túróczy korszakban—bár rövid időre — visszaállt az a régi rend, amelyet az 1934-1937-es novelláris zsinat még megerősített, hogy ti. az egyházban a Jézus Krisztusba vetett közös hit nyomán támadt gyülekezet “minden hatalom forrása”. Mindez azt jelentette, hogy az egyházban minden egyházmegyei, egyházkerületi, és egyetemes egyházi szinten történő megmozdulásnak a gyülekezetekben folyó munkát kell segíteni. Az 1948-ban összehívott zsinaton és annak egészen 1953-ig tartó ülésszakain — különösen az 1952-es területi és személyi változásokat követően — már a centralizáció lett az új jelszó. Vető Lajos és Dezséry László úgy értelmezték a maguk egyházvezetői szerepkörét, hogy abból a gyülekezetek és a lelkészek kiskorúsítása és a mindenkori egyházi vezetőknek és az államhatalomnak történő szinte teljes kiszolgáltatottsága következett. Ebben a helyzetben az 1956 novemberében bekövetkezett változások hatalmas megkönnyebbülést jelentettek a Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szolgálatát és jogi helyzetének a megőrzését szívesen segítsék elő a Konferenciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 dollár (ebben az összegben benne van az előfizetés is az “Erős VáC-ra). A tagdíj erre a címre küldhető: Hungarian Conference - ELCA 1467 Parkhaven Row Lakewood, OH 44107-4505 Erre a címre esedékes/hátralékos előfizetéseket is be leltet küldeni. A támogatást előre hálásan köszönjük. gyülekezetek és a lelkészek számára. Egy Ordasshoz intézett levél egy részlete világosan mutatta ezt. “Megtanultuk becsülni azt a körülményt, ha püspökünk elsősorban, sőt kizárólagosan az egyház embere, egyházi, teológiai, Isten igéjéhez kötött lelkiismerettel és nem az államhatalom képviselője, akár az egyház ellenében is.” A levél írója nagyon jól tudta, hogy csak az általa ábrázolt egyházvezetői felfogás vezethet oda, hogy a legtöbb figyelmet ismét a gyülekezetek és azok konkrét szolgálata kapja. A zalaegerszegi gyülekezet és annak lelkésze Nagy Miklós a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mit jelent egy adott helyzetben az, ha az egyházkerület vezetője “értük és nem ellenük” van. Történetük a következő volt. A gyülekezet 1928-ban — a zalaegerszegi katolikus plébánost akkor Pehm később Mindszenty Józsefnek hívták— épített egy emeletes házat, amely egyszerre lett papiak és gyülekezeti ház. Az evangélikus egyházban akkor páratlanul szép épületet a gyülekezet 1951. október 2-ig használhatta. Az államhatalom ugyanis a következő napon minden törvényességet, sőt az evangélikus egyházzal kötött egyezményt is felrúgva az egész épületet igénybe vette. E- lőször a tanács, később a katonaság használta az épületet. A lelkészt méltatlan körülmények közé kényszerítették. A legnagyobb tragédia azonban az lett hogy “megfelelő cserehelyiség hiányában a gyülekezet szolgálata alaposan visszaesett”. Lelkész és gyülekezet — igazuk tudatában — harcolni kezdtek. Csakhamar kiderült, hogy ez egy kétfrontos harc lesz. Ugyanis nemcsak a helyi és országos politikai hatalmasságok, a legfelsőbb szinten az Állami Egyházügyi Hivatal, hanem az akkori egyházi vezetők is — Dezséry László és Vető Lajos és az ő belső-egyházi kiszolgálóik — hamarosan a gyülekezet és lelkész ellenfeleivé váltak. A lelkészt megpróbálták ellehetetleníteni, kényszernyugdíjaztatni, a gyülekezetét pedig azzal győzködték, hogy egy új lelkész vezetése alatt ők is más színben fogják látni saját helyzetüket. Mindenki, állami hatóságok és egyházi vezetők tudták, hogy ebben az ügyben igaz az, amit az egyik illetékes megfogalmazott, hogy “tételes törvényeink az egyháznak adnak igazat”, de azt is tudták, hogy a városi tanács nem akarja visszaadni az épületet. Dezséry László 1956-ban tett egy nagyon gyenge kísérletet a dolog megoldására. A- zonban az igazság világos kimondása helyett a könyörgés útját választotta. Levelet küldött az akkori honvédelmi miniszternek, és ebben azt kérte, hogy “amennyiben ez a honvédség érdekeit nem sérti, szíveskedjék úgy intézkedni, hogy a zalaegerszegi evangélikus parókiát közvetlenül az evangélikus egyházközségnek juttassák vissza”. A levélnek semmiféle foganatja nem lett; lelkész és gyülekezet tovább szenvedtek. Az egyházban bekövetkezett változások mentették meg rövid időre a lelkészt és gyülekezetei a további zaklatástól. Ordass a maga részéről azonnal odaállt Nagy Miklós lelkész, és a gyülekezet mellé. A püspök maga jelentkezett az egyházközség elnökségénél, és 1957. július 8-án levelet írt nekik. Ebben rákérdezett arra, hogy az egyházközség elnöksége “szándékozik-e a helyi hatóságoknál lépéseket tenni, avagy magasabb fórumoknál való közbenjárást tart szükségesnek”. Azt is közölte velük, hogy amenynyiben egyházvezetői segítségre van szükségük, akkor készítsenek el egy beadványt, hogy ő mielőbb intézkedni tudjon. Ordass tehát nem csak elismerte a gyülekezet vezetőinek, lelkészének, és annak elnökségének az igazát, hanem harcukban melléjük állt, és a maga részéről, teljes mértékben támogatta őket. A történethez hozzátartozik az is, hogy neki sem sikerült visszaszerezni az épületet. Azonban egy pillanatra sem esett bele abba a hibába, hogy a rablónak könyörögjön, és a kiraboltat bántsa. Lelkész és gyülekezet Ordass eltávolításáig teljes szabadságban kereshették az igazukat. Harcukban Ordass utódát Káldy Zoltánt már nem tudhatták maguk mellett. Az épületet leromlott állapotban csak 1989 után került vissza a gyülekezethez. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev lelkész, egyháztörtén esz to to TO to to to to to to to to to to to to to to
