Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)

2008-06-01 / 3. szám

78. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1-E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XIII. RÉSZ: A GYÜLEKEZETEK GONDJAIVAL VALÓ TÖRŐDÉS BEMUTATÁSA ZALAEGERSZEG PÉLDÁJÁN Az 1956-os szabadságharc ötvenedik év­fordulója alkalmából cikksorozatban em­lékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egy­házat érintették azokban az időkben. Há­lás köszönetét mondunk a cikksorozat szer­zőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkész­nek, a hazai Evangélikus Országos Levél­tár tudományos munkatársának. Sz. * Az Ordass-Túróczy korszakban—bár rövid időre — visszaállt az a régi rend, amelyet az 1934-1937-es novelláris zsinat még megerősített, hogy ti. az egyházban a Jézus Krisztusba vetett közös hit nyomán támadt gyülekezet “minden hatalom forrása”. Mindez azt jelentette, hogy az egyházban minden egyházmegyei, egyházkerületi, és egye­temes egyházi szinten történő meg­mozdulásnak a gyülekezetekben folyó munkát kell segíteni. Az 1948-ban összehívott zsinaton és annak egészen 1953-ig tartó üléssza­kain — különösen az 1952-es területi és személyi változásokat követően — már a centralizáció lett az új jelszó. Vető Lajos és Dezséry László úgy értel­mezték a maguk egyházvezetői szerep­körét, hogy abból a gyülekezetek és a lelkészek kiskorúsítása és a mindenkori egyházi vezetőknek és az államhata­lomnak történő szinte teljes kiszolgál­tatottsága következett. Ebben a helyzetben az 1956 novem­berében bekövetkezett változások ha­talmas megkönnyebbülést jelentettek a Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia szolgálatát és jogi helyzetének a megőrzését szívesen segítsék elő a Konferen­ciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 dollár (ebben az összegben benne van az előfi­zetés is az “Erős VáC-ra). A tag­díj erre a címre küldhető: Hungarian Conference - ELCA 1467 Parkhaven Row Lakewood, OH 44107-4505 Erre a címre esedékes/hátralékos e­­lőfizetéseket is be leltet küldeni. A támogatást előre hálásan köszönjük. gyülekezetek és a lelkészek számára. Egy Ordasshoz intézett levél egy rész­lete világosan mutatta ezt. “Megta­nultuk becsülni azt a körülményt, ha püspökünk elsősorban, sőt kizáróla­gosan az egyház embere, egyházi, teo­lógiai, Isten igéjéhez kötött lelkiis­merettel és nem az államhatalom kép­viselője, akár az egyház ellenében is.” A levél írója nagyon jól tudta, hogy csak az általa ábrázolt egyházvezetői felfogás vezethet oda, hogy a legtöbb figyelmet ismét a gyülekezetek és azok konkrét szolgálata kapja. A zalaegerszegi gyülekezet és annak lelkésze Nagy Miklós a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mit jelent egy adott helyzetben az, ha az egyházke­rület vezetője “értük és nem ellenük” van. Történetük a következő volt. A gyülekezet 1928-ban — a zalaeger­szegi katolikus plébánost akkor Pehm később Mindszenty Józsefnek hívták— épített egy emeletes házat, amely egy­szerre lett papiak és gyülekezeti ház. Az evangélikus egyházban akkor párat­lanul szép épületet a gyülekezet 1951. október 2-ig használhatta. Az államha­talom ugyanis a következő napon min­den törvényességet, sőt az evangélikus egyházzal kötött egyezményt is felrúg­va az egész épületet igénybe vette. E- lőször a tanács, később a katonaság használta az épületet. A lelkészt mél­tatlan körülmények közé kényszerí­tették. A legnagyobb tragédia azonban az lett hogy “megfelelő cserehelyiség hiányában a gyülekezet szolgálata ala­posan visszaesett”. Lelkész és gyülekezet — igazuk tuda­tában — harcolni kezdtek. Csakhamar kiderült, hogy ez egy kétfrontos harc lesz. Ugyanis nemcsak a helyi és or­szágos politikai hatalmasságok, a leg­felsőbb szinten az Állami Egyházügyi Hivatal, hanem az akkori egyházi ve­zetők is — Dezséry László és Vető Lajos és az ő belső-egyházi kiszolgálóik — hamarosan a gyülekezet és lelkész el­lenfeleivé váltak. A lelkészt megpróbálták ellehetetle­níteni, kényszernyugdíjaztatni, a gyü­lekezetét pedig azzal győzködték, hogy egy új lelkész vezetése alatt ők is más színben fogják látni saját helyzetüket. Mindenki, állami hatóságok és egyházi vezetők tudták, hogy ebben az ügyben igaz az, amit az egyik illetékes megfo­galmazott, hogy “tételes törvényeink az egyháznak adnak igazat”, de azt is tudták, hogy a városi tanács nem a­­karja visszaadni az épületet. Dezséry László 1956-ban tett egy nagyon gyen­ge kísérletet a dolog megoldására. A- zonban az igazság világos kimondása helyett a könyörgés útját választotta. Levelet küldött az akkori honvédelmi miniszternek, és ebben azt kérte, hogy “amennyiben ez a honvédség érdekeit nem sérti, szíveskedjék úgy intézkedni, hogy a zalaegerszegi evangélikus paró­kiát közvetlenül az evangélikus egyház­­községnek juttassák vissza”. A levélnek semmiféle foganatja nem lett; lelkész és gyülekezet tovább szenvedtek. Az egy­házban bekövetkezett változások men­tették meg rövid időre a lelkészt és gyü­lekezetei a további zaklatástól. Ordass a maga részéről azonnal oda­­állt Nagy Miklós lelkész, és a gyüleke­zet mellé. A püspök maga jelentkezett az egyházközség elnökségénél, és 1957. július 8-án levelet írt nekik. Ebben rá­kérdezett arra, hogy az egyházközség elnöksége “szándékozik-e a helyi ható­ságoknál lépéseket tenni, avagy maga­sabb fórumoknál való közbenjárást tart szükségesnek”. Azt is közölte velük, hogy ameny­­nyiben egyházvezetői segítségre van szükségük, akkor készítsenek el egy be­adványt, hogy ő mielőbb intézkedni tudjon. Ordass tehát nem csak elismer­te a gyülekezet vezetőinek, lelkészének, és annak elnökségének az igazát, ha­nem harcukban melléjük állt, és a maga részéről, teljes mértékben támogatta őket. A történethez hozzátartozik az is, hogy neki sem sikerült visszaszerezni az épületet. Azonban egy pillanatra sem esett bele abba a hibába, hogy a rabló­nak könyörögjön, és a kiraboltat bánt­sa. Lelkész és gyülekezet Ordass eltávo­lításáig teljes szabadságban kereshették az igazukat. Harcukban Ordass utódát Káldy Zoltánt már nem tudhatták ma­guk mellett. Az épületet leromlott álla­potban csak 1989 után került vissza a gyülekezethez. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev lelkész, egyháztörtén esz to to TO to to to to to to to to to to to to to to

Next

/
Thumbnails
Contents