Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)

2008-02-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

78. ÉVFOLYAM_______________________ 2008 FEBRUÁR No. 1 (368). Vol. 78. February 2008. USPS178-560 1. SZÁM

KÜLÖNLEGES KÖZÖSSÉG, AZAZ KOINÓNIA

Olvasd: 1 Kor int hús 10:15-17.

Az emberrel foglalkozó tudományok — az antropológia, a szociológia, a lélektan — a Szentírással megegyezően mind azt tanítják, hogy az ember közösségi lény. Ebben a tekintetben a legmodernebbek sem mondanak mást, mint az ókor nagy bölcsei.

Különböző közösségekhez tartozunk, amelyek különböző módon jönnek létre. Más más erő kovácsolja össze őket, feladatuk és persze jelentőségük tekintetében is különböznek. A család vérszerinti közössége mellett fontos helyet foglal el a munkahelyek közössége. Közösséget teremt az azonos érdeklődés, az együtt átélt öröm, vagy együtt elviselt szenvedés. Közösség formáló erő az eszme, a társadalmi rétegződés, vagy éppen a játék.

E sokféle-fajta közösség mellett fenti igénkben egy különös közösségről van szó, amely nem illik be ezeknek a sorába. Igaz, kívülről nézve hasonlónak tűnhet, de lényege szerint egészen más. Páratlan a maga nemében. Megkülönböztetésül nevezzük ezt a közösséget a Biblia görög szavával “koinóniá”-nak. Ez Krisztus tanítványainak az összetartozása, amit az Apostoli Hitvallás a “szentek közösségé”nek nevez.

Erről szólva, elöljáróban két félreértést kell elkerülnünk. Félreértés lenne azt gondolni, hogy a koinónia ideális közösség, ahol az ember mentes lenne a bűn rontó hatalmától. A koinónia sem bűnmentes közösség. Aki ilyen illúziókat táplál, keservesen csalódni fog.

Alapvető félreértés az is, amely szerint a koinónia fölöslegessé teszi, kiszorítja a közösségi élet egyéb formáit. A kétféle közösség ugyanis nem áll szembe egymással, nem is elkülönülten él egymás mellett. A kétféle közösség egymáshoz való viszonyát Jézus a só és a kovász hasonlatával fejezi ki. Vagyis a koinónia tagjai nem lépnek ki az emberi közösségekből, hanem azokban és azokért élnek.

Ennek a különös keresztyén közösségnek az a jellemzője, hogy két összetevője van;

egy függőleges, ez a Jézussal való közösség, és egy vízszintes, ez a tanítványok közössége egymással. Ez a kettős irány megegyezik a nagy parancsolat hasonló kettősségével: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből, és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.

Mit mond Pál ebben az igében a Krisztussal való közösségről? Figyeljük meg, nem általánosságban beszél róla, hanem a Krisztus vérében való közösségről szól. Vagyis Jézus keresztjét, áldozati halálát említi a közösséggel kapcsolatban. A Golgotára mutat, ahol Krisztus vére kiontatott bűneink bocsánatára. Az embernek Istennel való közösségét a bűn teszi lehetetlenné. Az ember erkölcsi, szellemi, vagy vallásos erőfeszítésével a bűnt nem tudja kiküszöbölni. Ezt az akadályt csak a bocsánat háríthatja el. Istennel való közösségünknek feltétele és ára tehát az, hogy Jézus vére kiontatott bűneink bocsánatára. Maga Jézus mondta ezt így életének utolsó estéjén. S mi is így mondjuk és így tapasztaljuk minden úrvacsoravétel alkalmával - a hálaadás kelyhe a Krisztussal való közösségünk. Az úrvacsora így részesít a múlt nagy üdveseményének, a golotai keresztnek az áldásában.

A koinónia a Krisztussal való közösség mellett a tanítványok vízszintes irányú közösségét is jelenti. Pál erről elsősorban a kenyérrel kapcsolatosan szól. Egyek vagyunk, hiszen mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Az egység megvalósítása tehát nem emberi feladat. Az egység az érettünk megtöretett “kenyériben, Krisztusban van. Ez a közösség nem emberi szimpátián, nem ügyes szervezésen múlik, nem a közös érdeklődés, vagy a sors az alapja, hanem egyszerűen az, hogy együtt részesedünk Krisztus értünk hozott áldozatában. A tanítványi közösségnek is feltétele tehát a kereszt.

Ebben a közösségben, amely az úrvacsorában születik, s amely a szeretetben valósul, van elrejtve az üdvtörténeti jelen, vagyis a feltámdott Jézus jelenléte. Hiszen

Jézus úgy ígérte, ha övéi egyakarattal, szeretetben vannak együtt, akkor ott van közöttük. Ez az egyet akaró szeret a tanitványi közösség ismertető jele.

Szent Ágoston, Aquinói Tamás, és Luther egyaránt a szeretet szentségének nevezte az úrvacsorát. S ez azt jelenti, hogy ebben a szeretetközösségben lesz képessé a tanítvány a szeretetnek arra a radikalizmusára és egyetemességére, amelyről Jézus a Hegyi Beszédben, Pál apostol pedig a Szeretet Himnuszában szól. A koinónia ezért sohasem lehet zárt közösség, hanem a szeretet nyitottságával és szolgálatával jeleníti meg Jézus Kriszrtust.

Az úrvacsora azonban nemcsak az üdvtörténet múltjára, a kereszt áldozatára mutat és nemcsak az üdvtörténet jelenében, a feltámadott Jézussal való közösségben részesít, hanem emlékeztet az üdvtörténeti jövőre, Isten országának végső megvalósulására is. Az utolsó vacsorán maga Jézus célzott erre az eljövendő beteljesülésre, amikor ezt mondta: Nem iszom mostantól fogvaa a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

Pál apostol is az úrvacsora szereztetési igéi után Jézus eljöveteléről szól: Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Az úrvacsora így az eljövendő üdvösségnek az előíze, kóstolója. Ez a reménység a konóniával kapcsolatban azt jelenti, hogy Isten országában zavarmentes lesz az Istennel és a testvérekkel való közösség. Ennek a reménységnek a leírásához a Jelenések könyvének a víziói kellenek, a Bárány menyegzőjének a vacsorájáról, az Isten sátoráról, ahol az ember együtt lakhat Istenével, a fehér ruhások megszámlálhatatlan seregéről, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében.

Jézus erre a koinóniára hív: Részesedésre áldozati halálában, a szeretetben, és a reménységben. Bizony boldogok azok, aki ezt a meghívást elfogadják!

Madocsai Miklós ev. lelkész. In: “Csillagfény.”

<35 oo cro (To cxT cro cxf cro cro tro ctj cro cxl cro cro