Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
77. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1-E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT X. RÉSZ: EGYHÁZKORMÁNYZÁS PÜSPÖKI KÖRLEVELEKKEL Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekre'i, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Ami Ordass Lajos püspöki működését illette, itt szabad úgy fogalmazni, hogy ő a legfelsőbb szinten folyamatosan zajló egyházvezetői megbeszélések, tárgyalások mellett háromféle módon gyakorolta az egyházkormányzást. A püspöki körlevelekkel, továbbá az egyházmegyékben és a gyülekezetekben tett látogatásokkal. Az előző korszak centralizációs törekvéseihez képest Ordassnál egy ún. holisztikus egyházkormányzati modell lépett működésbe. Ez egyszerre karolta át az egész Magyarországi Evangélikus Egyházat, éspedig úgy, ahogyan az, az egyes hívőkben, a gyülekezetekben, az egyházmegyékben, az egyházkerületekben, és az egyetemes egyházban egyszerre látható és láthatatlan módon megjelent. Ordass 1956. december 20-án — karácsony küszöbén — írta az első püspöki körlevelét. Ezt követte további hét körlevél. Az egyházkerületének szánt utolsó körlevele 1957. november 14-én —tehát még az államhatalommal történő sikertelen tárgyalások megkezdése előtt — született. A hatodik körlevél kivételével minden körlevelet ő fogalmazott. EztZászkaliczky Pál püspökhelyettes készítette 1957. szeptember 2-án. Egyetlen témája a minneapolisi, harmadik evangélikus világgyűlésről hazaérkező magyar küldöttség köszöntése volt. Ha az ember végigolvassa Ordass körleveleit, és összehasonlítja a Vető-Dezséry korszakban született hasonló írásokkal, akkor a következőket mondhatja. Eltérően az előző korszaktól, ahol a lelkészeket a “kartársak”, esetleg “kollégák” megszólítással üdvözölték, Ordass az elődjétől, Raffay Sándor püspöktől átvett köszöntéssel “szeretett testvéreimnek” nevezte őket. Egyetlen dolgot kért mindenkitől: és ez pedig a bizalom volt. Kérését a következőképpen indokolta: “Az előttünk álló föladatokkal nem tudunk másképpen meg1 birkózni. Csak Isten iránti legteljesebb engedelmességgel végezhetjük el egyházunknak azt a szolgálatot, mely szegény, nagyon súlyosan megpróbált magyar hazánk jobb jövőjét hozhatja el népünknek.” Tanulmányozva a püspöki körlevelek témáit, azt kell mondani, hogy ezekben tájékoztatás, kérés, és tanácsolás találhatók. Mind az aktuális ügyekben, mind pedig a jövő terveit illetően. Az Ordass-féle körlevelek ezzel a vonásukkal arról árulkodtak, hogy ellentétben az előző korszakok egyházkormányzati felfogásával, Ordass a lelkészeket és a gyülekezetek tagjait munkatársaknak tekintette. Tehát partnereknek, akikhez őt a Jézus Krisztusba vetett közös hit, a Jézus Krisztus egyházához és ezen keresztül a magyar nemzethez való tartozás szent kötelékei kapcsoltak. Ennek megfelelően saj át püspöki szolgálatára úgy tekintett, hogy az nem a dicsőségben, hanem a felelősségben, és ha kell, a szenvedésben történő elöljárást jelenti csupán. A tájékoztatás, mint a püspöki körlevelek egyik legfontosabb tartalmi eleme azt hivatott elősegíteni, hogy a történelmi események következtében megtorpant egyházi szolgálatot a maga teljességében minél előbb visszaállítsák. Az összes evangélikus szószéken az eisenachi perikóparend szerint hangzó igehirdetések, az ezekhez nyújtott színvonalas segítség, és az eleinte teljes szabadságot élvező gyermek, majd ifjúsági munka újraindítása képezték az egyházi munka alapját. Az igehirdetői és tanítói szolgálat még szélesebb körű végzését hivatott szolgálni annak a rendelkezésnek a visszavonása, amellyel az előző korszak egyházi vezetői a nyugdíjas lelkészek szolgálatát külön püspöki engedélyhez kötötték. A parókusi jog teljes visszaadása a lelkészek felelősségére bízta a gyülekezetükben folyó igeszolgálatokat. Ordassnak az is szívügye volt, hogy minden gyülekezetbe — még az ún. fiók egyházközségekbe is —küldjenek lelkészeket. Ezért a püspöki körlevelekben ilyen gyülekezetek is elhelyezhették hirdetéseiket. Nyugdíjas és még szolgálni képes lelkészek, lakás és kerthasználat fejében szívesen jelentkeztek ilyen helyekre. Külön meglepetést jelentett az a tény, hogy a körlevelek tanúsága szerint a külföldi ügyek, beleértve az evangélikus és a más egyházi világszervezetekkel, és az egyes nemzeti egyházakkal való kapcsolatokat hirtelen megszűntek egy szűk egyházi elit kizárólagos kiváltságaként szerepelni. Helyette az egész egyház ügyévé váltak, amelyből ki-ki a maga adottságaihoz, lehetőségeihez és szükségleteihez képest nyerhetett előnyöket.. A kérést és a tanácsolást illetően, Ordass nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a helyi egyházi közigazgatás minél előbb teljes erővel folytatódjék. Éspedig “új erők” bevonásával. Ordass ebbe a politikai és egyházpolitikai okokból eltávolított, kuláknak kikiáltott presbiterek, felügyelők visszavételét is beleértette. Az egyházi közigazgatás működését nagymértékben nehezítette az államhatalom által meghirdetett ún. gyülekezési tilalom. Ez 1956. december 12-e és 1957. június 30-aközött lényegében végig hatályban volt. Ordass, segíteni kívánva a gyülekezetek vezetőinek, a lelkészeknek és munkatársaiknak, azt kérte tőlük, hogy a fontos gyűléseket jelentsék be az illetékes rendőrhatóságnál. Bátorításul még hozzáfűzte: “Amennyiben ilyen egyházi találkozások terve bármilyen nehézségbe ütköznék, kérek erről távirati értesítést.” A lelkészek és a hívek ebből a hozzáfüzésből megértették, hogy korlátozás esetén püspökük nem őket küldi a helyi közigazgatási és rendfenntartó szervekkel történő, esetleg erőiket felőrlő iszapbirkózásba. Ellenkezőleg, szükség esetén maga fog az egyházi szolgálat zavartalan biztosítása érdekében mind országos, mind pedig helyi szinteken közbenjárni. Az első püspöki körlevelek tartalmát olvasva és megértve, az egyházmegyék és gyülekezetek örömmel várták, hogy régi-új püspökük most már személyesen is eljöjjön közéjük. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész IMÁDKOZZZUNK! Istenünk, Aki Mária által ember gyermekévé lettél és bennünk is meg akarsz születni! Segíts minket Jézus Krisztusért, hogy ebből bátorságot merítsünk és örömmel éljünk Tőle nyert szabadságunkban. Add, hogy a földön hittel fogadjuk az Ő világosságának kinyilatkoztatott titkát, a mennyben pedig ajándékul kapjuk az üdvösség örömét Őáltala, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen. b
