Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR 76. évfolyam OROSHÁZÁN JÁRTUNK OKTÓBER 13/14-ÉN Orosházán tartották meg a Magyar Evangélikus Konferencia (MAEK) alakuló közgyűlését és ünnepi nagygyűlését. Ez a szervezet hivatott összefogni a világon szétszórtan élő magyar evangélikus testvéreket. E- zen az eseményen az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciát (AMEK) intézőbizottságából dr. Tomaschek László alelnök és Rácz Zsuzsanna pénztáros képviselte. Az alábbi, személyes benyomásokat is tükröző ismertetőt Rácz Zsuzsanna írta. ♦ Amint a zöld kis Skoda Laci vezetésével bekanyarodott Orosházára, azt láttuk, hogy a város MAEK lázban ég: minden sarkon élénkszínű egyentrikós önkéntesek igazították útba az érkezőket. Sajnos, ők a járdán voltak, nekünk pedig az úttesten kellett haladnunk a forgalommal, így esett, hogy azért előszörre mégis csak sikerült rossz helyre mennünk. Amikor is végre megérkeztünk az orosházi evangélikus gimnázium parkolójához, Laci éppen csak félrehúzott a kocsival és már ugrott is ki belőle lelkesen káiltva: Miklós! Mert meglátta unokatestvérét, Kiss Miklóst esperest, aki a mosonmagyaróvári körzet küldötte volt. Lacival mi ketten abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a MAEK alakuló ülésén az AMEK-et képviselhettük. Boldogan utaztunk Magyarországra - a repülés egyre kevésbé elegáns élmény, ugyanakkor egyre olcsóbb, és én evvel személy szerint kiegyezem. Orosházára az utunkon jó keresztyének módjára még két másik utasunk is volt: Blázy Márti lelkész, a kelenföldi körzet képviselője és sógornőm, Rácz Judit, a bp.-deáktéri evangélikus gimnázium tanára, a zuglói gyülekezet tagja. Nagyon kellemesen beszélgettünk a hölgyekkel, és valamennyien lenyűgözve hallgattuk Laci beszámolóját repülöútjáról, ami ez alkalommal sem ment az előírásoknak megfelelően; no de mikor igen? A csomagja is elveszett, de szerencsére még időben megkerült (szegény Lacit valami átok üldözte, mert hazafelé is elvesztek a csomagjai). Megérkezésünkkor regisztráltunk. A szerKérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szolgálatát és jogi helyzetének a megőrzését szívesen segítsék elő a Konferenciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 dollár (ebben az összegben benne van az előfizetés is az “Erős Vár”-ra). A tagdíj erre a címre küldhető: Hungarian Conference - ELCA 1467 Parkhaven Row Lakewood, OH 44107-4505 vezés fő irányítója Ribámé Edit volt, aki mint Szondi a török ellen, hősiesen állta a küldöttek ostromát, és habár egyszerre huszonötén beszéltek hozzá, mindenkit türelmesen útbaigazított. Megkaptuk szálláshelyünket és nagyon finom ebédet is - a zsűri még mindig mérlegeli, mi is volt a legfinomabb Orosházán, de én azt mondom, a levesek, a magyar konyha remekei. Utána átmentünk a szemben lévő volt zsinagóga épületébe, ami most művelődési központ, és pontban kettőkor megkezdődött a küldöttgyűlés. Az alakuló ülést Prőhle Gergely, az új evangélikus országos felügyelő vezette nagy diplomciai érzékkel és ugyanakkor határozottsággal, amire szükség is volt. Személy szerint nekem nagy szerencsém volt, mert mint messziről érkezettnek, sok minden nehezen volt érthető, de éppen előttem ült ltttzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke, aki keresztyén irgalommal, valahányszor nem értettem valamit, hátrafordult és türelmesen elmagyarázta. Laci tökéletesen otthon volt az evangélikus püspökök, lelkészek, és felügyelők között, előjött belőle az ősi Kiss vér, evangélikus lelkész ősök méltó ivadéka. Találó magyar kifejezéssel, “fel volt villanyozva”. Számomra is élmény volt a konferencia, de másként. Én az orosz elnyomás alatt sínylődő Magyarországon nőttem fel - a budavári evangélikus gyülekezet tagjaként - ahol az iskolában a “világnézetünk alapjai” tantárgy volt kötelező - az orosz nyelv mellett -, aminek a fő mondanivalója az volt, hogy a “vallás a tömegek mákonya”. Ilyen körülmények között semelyik keresztyén sem hivalkodott klerikális voltával és mi, kevés kis evangélikusok maroknyi utolsó csapatként éltük meg hitünket. Külön élmény volt számomral újra találkoznom Gáncs Péterrel, a Déli Ev. Egyházkerület püspökével; ő vezette az ifjúsági bibliaórákat a Várban, amik Demján Laci jóvoltából hihetetlen tartalmú vitákká fajultak sokszor, az is igaz viszont, hogy sosem unatkoztunk. Örömmel tapasztaltam, hogy habár szó szerint felvitte Isten Péter dolgát, de alapjában ugyanaz a modernül gondolkodó, nagyszerű lelkes fiatal lelkész maradt, akinek, ne firtassuk hány évvel ezelőtt megismerhettem. Nekem egész idő alatt végtelenül hiányzott Bernhardt Béla főesperes-elnökünk, és néha azt gondoltam: ő mennyire élvezné ezt az egészet! Néha pedig azt próbáltam kitalálni, ő mit is mondana erre, vagy máskor: hogyan is szavazna. Lacinak is hiányozhatott, mert szinte minden felszólalásában benne volt Béla, aki gondolom állandóan csuklóit itt Clevelandban. Sajnos, hogy egészségügyi okokból már többé nem mer vállalkozni ilyen nagy utazásra. Szándékosan íromi le a konferencia szubjektív oldalát. Aki a programra, az ülés menetére, stb. kíváncsi, az megtalálhatja ezt Magyar Evangélikus Konferencia máshol. Én inkább arról írok, milyen jó volt átélni, mire képes egy ilyen nagy és büszkén evangélikus város, mint Orosháza; hogy annyi hányattatás után is még mindig milyen erős Isten magtartó ereje, mert lám megtartotta a kisebbségi sorssal küszködő, elcsatolt területeken élő magyar evangélikusokat a hitben és egyszersmind jó magyarságukban is. A MAEK célja az ő megmaradásuk elősegítése, ugyanakkor, amennyire csak lehetséges, a jó kapcsolat kialakítása az ő világi és egyházi környezetükkel, mert 2006-ban már elérkezett végre az ideje, hogy európai módon a tolerancia és egymás értékeinek a kölcsönös elismerése, sőt megbecsülése alapján alakítsuk kapcsolatainkat. Az alakuló ülést Istentisztelet követte a gyönyörű orosházi evangélikus templomban. Én még soha életemben nem láttam ennyi püspököt együtt szolgálni, számomra megrázó szép élmény volt. Ittzés János püspök szolgált igehirdetéssel, amiben többek között Bábelről szólt és arról, hogy bár Isten büntetésként szakította nyelvekre az emberiséget, nekünk a magyar nyelv legdrágább kincsünk és Istentől való ajándékunk; ugyanakkor azonban törekednünk kell a nyelvi bábeli válaszfal ledöntésére. A hangulat ünnepi emelkedettségét fokozta erdélyi művészek zenei szolgálata, amihez segítséget nyújtott a templom nagyszerű orgonája. Köszöntőt mondott az országgyűlés képviseletében Szili Katalin és Balog Zoltán. Mindketten lutheri idézettel kezdték beszédüket és külön kihangsúlyozták, hogy örömmel és szívesen jöttek el a konferenciára. Pátkai Róbert ny. püspök a Külföldi [Nyugateurópai] Magy. Evang. Lelkigondozók Munkaközösssége (KÉMELM), valamint a hazai evangélikus egyház nevében dr. Frenkl Róbert, leköszönő országos felügyelő szólalt fel. Az Istentiszteletre zsúfolásig megtelt templomot a biztonsági szolgálat marcona emberei vettek körül, —-folytatva a 4. oldalon— lásd, MAEK
