Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
A Magyarországi Evangélikus Egyház 6. oldal______________________________________ERŐS VÁR___________ H. David Baer: The Struggle of Hungarian Lutherans under Communism. Foreword by László G. Terr ay. Texas A&M University Press, 2006. 172 o. $49.95. Ez a könyv rövidített változata annak a teológiai doktori disszertációnak, amelyet a szerző, a Texas Lutheran University tanára, 1999-ben nyújtott be az indianai Notre Dame Egyetemen ezzel a címmel: “A Case Study of Social Ethics: The Hungarian Lutheran Church in Socialism, 1945-1989.” A könyv címe többet ígér mint a disszertációé, és joggal. Nemcsak teológiai, azaz szociáletikai, erkölcstani témáról szól, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a második világháború utáni történéről is összefoglaló áttekintést ad. Örömmel vállaltam a szerkesztő felkérésére, hogy a könyvet az Erős Vár olvasói számára ismertessem. Négy “korszakra” osztja Baer David ezt a 44 évre terjedő időszakaszt: A háború végétől a marxista-leninista kommunista pártállam kialakulásáig, utána az 1950-es évek a forradalomig, az azt követő pár év, és végül a leghosszabb időtartam: a pártállam bukásáig. A könyv nyolc fejezete két egymásba fűződő sorozatban tágyalja ezt a négy ’’korszakot”. Mindegyikükről először alapos történeti áttekintést ad, utána pedig elemzést az illető korszakra jellemző egyházi-teológiai álláspontokról; hogyan próbált az egyház (gyakorlatilag az egyház mindenkori vezetősége és teológusai) megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a totális diktatúra szembesítette a magyar evangélikusokat és menynyiben sikerült — vagy nem sikerült — az egyháznak megvédenie egyház voltát a rá nehezedő külső, diktatórikus nyomás alatt. A Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb történetéről eddig nem jelent meg monográfia, se magyar se más nyelven. Baer David érdeme, hogy megtörte azt a hallgatást, amely eddig ezt a témát vette körül. Egyes rész-témákat már feldolgoztak (főleg fiatal, második és harmadik nemzedékbeli) kutatók — gondoljunk pl. a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség két “Nem voltam egyedül”-kötetére —, de összefoglaló monográfia megírását se az egyházvezetőség, se egyes személyek még csak nem is kezdeményezték. 2005-ben bízott végre meg az egyház Országos Közgyűlése ún. “tényfeltáró bizottságot” ennek az időszakasznak szakszerű, tudományos kutatásával. Baer David fáradhatatlan kutatója volt azoknak a budapesti levéltáraknak, amelyek a 90-es években már nyitva voltak. Magyar felesége segítségével annyira megtanulta nyelvünket, hogy nemcsak interjúkat tudott folytatni a “nehéz évek” szereplőivel és szenvedőivel, hanem a levéltári anyagot is tolmács nélkül tudta értékelni. Mint a könyv ajánlásában is megemlítem, ebben az anyagban olyan fontos dokumentumokat is talált, amelyek még a budapesti kutatókat is meglepték. Alapvető az első “korszak”, a pártállam kialakulása éveinek tárgyalása. Itt találkozunk a legújabb magyar egyháztörténet több fő szereplőjével, akiknek a későbbi évek során is fontos feladatok jutnak. Ezek között van Túróczy Zoltán, Reök Iván, Dezséry László, Ordass Lajos, Kapi Béla, Mihályfi Ernő, Veöreös Imre, és mások. A szerző nemcsak az eseményekről számol be, hanem az egyes személyek egyházi/kegyességi hátterét és egyházi/teológiai profilját, gondolkodását is bemutatja. Itt ismerkedünk meg a kommunista vezetőkkel való tárgyalások során az egyházi magatartás főbb típusaival is. A szerző érdekes és szellemes módon az “Ahogy lehet” kifejezéssel jellemzi annak az egyházi csoportnak a “kompromisszum típusú” magatartását, amely az egyház fennmaradásának érdekében komoly engedményekre is hajlandó volt a kommunistatárgyalófelek iránt. A Reményik Sándortól vett kifejezést az angol szövegben is eredetiben, kiemelve, magyarul használja az egész könyvben; ezzel jellemezve (ebben a “korszakban”) Túróczy Zoltán, Veöreös Imre, Szabó József, és mások gondolkodását, szemben Dezséry László, Reök Iván, és mások ’’vonalas”, kollaboráns politikájával (a második és harmadik “korszakban”), és szemben Ordass Lajossal, aki következetes megállásával a bizonyságtevő (witness) és szenvedő (suffering) típust jelenítette meg. Hogy ebben a korszakban két vagy három “irányzat” volt-e az evangélikus egyházban ezekben a háború utáni években, arról sok vita folyt Magyarországon. Mindenesetre Baer is arra az eredményre jut, hogy az “ahogy lehet” típus végül is beolvadt a Káldy-kor “diakóniai teológiájába”, mely aztán, mint tudjuk, egyedül elismert és egyedül engedélyezett teológia lett a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Baer David könyvében természetesen fontos helyet foglal el Ordass Lajos személye és bizonyságtétele. Érthető, hogy a szerző nem tekinti feladatának, hogy teljes képet adjon Ordass személyiségéről, bár kétségtelen, hogy a püspök meditativ lelki alkata befolyással lehetett egyházvezetői a szocializmusban szolgálatára is. De Baer fejtegetéseiben elsősorban az egyházvezető Ördassal foglalkozik. Megrendítő követni Káldy Zoltán fejlődését az országos evangelizátortól a teljhatalmú egyházvezetőig. Baer nyomon követi, hogyan igyekszik még a “diakóniai teológia” bemutatásakor és elemzésekor is burkoltan, de felfedezhetően kitörölni Ordass Lajos bizonyságtevésének még a nyomait is az egyház emlékezetéből, mikor például az “önmegtagadást” és “a kereszt felvételét” azonosítja, mondván, hogy “számos lelkész és gyülekezeti tag az ’elszenvedés’ magatartását vette fel abban a hiedelemben, hogy ezzel a Jézustól megkívánt ‘kereszt-hordozás’ útján járnak, márpedig ilyen út a ‘ szocializmusban’ nem létezik.” (Káldy: A diakónia útján, 64- 65.0., Baer 114-117.o.) Ordass bizonyságtétele “állandó nyomatékos erkölcsi veszélyeztetést jelentett Káldy Zoltán számára” (110.o.), és Ordass Lajos állandó “tövis” marad az evangélikus egyház “testében”. (2Korinthus 12:7; Baer 132.0.) A disszertáció benyújtása óta a szerző enyhén átdolgozta a dolgozat utolsó fejezetét, amely már a politikai fordulat utáni helyzettel foglalkozik. Ebben meglehetősen negatív megítélésben részesül az akkori megújulási mozgalom, az Ordass Lajos Baráti Kör, a “Kiáltó Szó”, s más megnyilatkozások. Az akkori kaotikus helyzetben (mindkét részről) tett kijelentéseket természetesen lehet negatívan megítélni az utókor szemével. De tény az, hogy 1990 körül az Ordass Kör és annak “Keresztyén Igazság” c. folyóirata egyházunkban az egyetlen teológiai korrektívum volt azzal az egyházvezetéssel szemben, amely akarva-akaratlanul a “diakóniai teológia” örököse lett. Baer David alapos és lelkiismeretes munkát végzett. Sok eddig ismeretlen adatot is felfedezett témájának kidolgozásakor. Fejtegetéseit többszáz lábjegyzet, névlista, és több illusztráció (fénykép) is kíséri. Még sok minden rejtőzhet az irattárakban, nem utolsó sorban az Állami Egyházügyi Hivataléban. Baer könyve ösztönzés lehet arra is, hogy az egyház történetnek ez a szakasza további intenzív kutatási téma legyen új nemzedékek egyháztörténészei számára. Feltétlenül nekik is meg kell ismerniük Baer David könyvét! D. Terray László ev. lelkész (Ráde) ______________________76. évfolyam Adományok nyugtázását anyagtorlódás miatt decemberi számunkra kellett halasztanunk. Kérjük, legyenek elnézéssel.
