Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
76. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁG! EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958 JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT III. RÉSZ: A GALYATETŐI KONFERENCIA (1956. JÚLIUS 27-AUGUSZTUS 7) Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából tízrészes cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az id ékben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * A galyatetői konferenciára 1954-ben az Egyházak Világtanácsa (EVT) 2. nagygyűlésén Evanstonban Péter János református püspök hívta meg a szervezet Központi Bizottságát (KB). A meghívás a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) nevében érkezett. Péter János később élete legnagyobb tévedései közé sorolta ezt a cselekedetét. Abban az időben még senki nem sejtette, hogy a konferenciára majd rendkívül nehéz belpolitikai helyzetben kerül sor. Ami a konferenciára történő magyar előkészületeket illette, itt négy dolgot kell megemlíteni. Az előkészület egyik fajtája szigorúan exkluzív jellegű volt. Ez a MEÖT tagegyházaiból válogatott teológusok közreműködésével elvégzett teológiai munkát jelentette. Galyatetőn a fő téma: Prozelitizmus és vallászabadság lett. Prozelitizmus alatt a protestáns és más egyházak közötti “átjárást”, “átcsábítást” értették. Ugyanakkor a magyar hozzászólások pozitív példaként emlegették a magyar evangélikusok és reformátusok közötti 1833-as nagygeresdi egyezséget, viszont mélyen elítélték a katolicizmus lélekhalászatát. E fő téma mellett folytatták az 1948-ban, Amszterdamban megfogalmazott, majd Evanstonban továbbfejlesztett ún. “responsible society” (felelős társadalom) fogalmának a tisztázását. Mindkét helyen egyértelműen megfogalmazták, hogy ez a bizonyos “felelős társadalom” nem egyenlő a Pax Americana vagy a Pax Sovietica, hanem egyenlő a Pax Christi és a Treuga Dei fogalmával. Ennek ellenére a kommunista országokból jött teológusok azt állították, hogy az EVT “negatív diszkrimációban” részesíti a tőlük jött teológusokat, és kijelentették, hogy az egyház “prófétai szolgálata” és a belőle fakadó kritika csak a kapitalista országokra érvényes, a másik oldalra nem. Ezen a háttéren nagyon nehéz feladat várt a konferencia teológiai részét koordináló körökre. Kínai és örmény ortodox keresztyének megjelenése mind teológiailag mind pedig egyházpolitikailag újabb kihívást jelentett az EVT tagegyházai számára. Az előkészületek másik részét a gyülekezetek felkészítése jelentette. A tagegyházak — evangélikus, református, baptista és metodista — gyülekezeteiben elrendelték az ún. Ökumenikus Napok megrendezését, amelyen a fentemlített elit csoportok által kidolgozott témákról beszéltek. Ezeknek az Ökumenikus Napoknak a perselybevétele a galyatetői konferencia megrendezését támogatta. A legnagyobb öröm azoknak a gyülekezeteknek jutott, amelyek külföldi vendégigehirdetőket hallgathattak és rajtuk keresztül megérezhettek valamit a keresztyének világméretű összetartozásából. Az előkészületek harmadik részét az EVT társfőtitkára, egy Bilheimer nevű úr vezényelte. Ő személyes magyarországi látogatásokkal és sűrű ún. “öszszehangoló jellegű” üzenetváltásokkal vett részt a munkában. A negyedik csoport, amely a galyatetői konferencia érdekében dolgozott az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) volt, amelynek munkáját ebben az esetben maga a minisztertanács felügyelte. A magyar kormányzatnak ez a legfelsőbb szerve százezer forinttal támogatta a konferencia előkészületeit. A konferencia ideje alatt a parlamentben ünnepi ebédet adtak az EVT KB vezetői számára, amelyen Dobi István mondott pohárköszöntőt. Ebben a teljes vallásszabadságról és a magyar nép és a delegátusok barátkozási lehetőségeiről volt szó. A magyar evangélikus egyháztörténelem számára a galyatetői konferencia utólag nem attól vált igazán fontossá, ami a kulisszák előtt, hanem attól, ami a kulisszák mögött történt. Lilje Hanns püspök, az Evangélikus Világszövetség (EVSZ) elnöke eredetileg a konferencia hivatalos témájává kívánta tenni az Ordass-üggyel kapcsolatos tárgyalásokat. Végül — éppen a siker érdekében — belement abba, hogy ezek a tárgyalások a háttérben maradjanak, és csak a végeredmény kerüljön a konferencia nyilvánossága elé. A tárgyalások megkezdése előtt — majd alatt is — informális tanácskozások zajlottak Ordass lakásán összesen öt alkalommal (augusztus 1-én, 2-án, 4-én, és 5-én). Ezeknek a tartalma azután belekerült az ÁEH-ban a Pasaréti út 59/a alatt augusztus 3-án és 4-én tartott hivatalos megbeszélésekbe. A tárgyalások két fő témája: Ordass állami és egyházi rehabilitációja, illetve a püspökségébe történő későbbi visszatérése volt. Augusztus 4-én születetett meg az a hivatalos megállapodás, mely négy pontban rögzítette a tárgyalások végeredményét. 1) Az EVSZ képviselői kijelentették a magyar kormány tisztségviselői és az egyház képviselői előtt, hogy céljuk az, hogy Ordass Lajos ismét aktív püspökként szolgáljon. 2) Az EVSZ képviselői nagyra értékelik azt a tényt, hogy Ordass állami rehabilitációja elkezdődik és a kettős rehabilitáció megtörténte után Ordass becsülete és hírneve helyre lesz állítva. Megfelelő pénzbeli kompenzációt is kell kapnia. 3) Az EVSZ képviselői nagyra értékelik azt a tényt, hogy az AEH illetékesei készen állnak megfontolni azt, hogy Ordass a jövőben ismét püspökként tevékenykedhessék. Annak a reményüknek is hangot adtak, hogy az egyház is lépéseket tesz ebbe az irányba. 4) Amennyiben és ameddig Ordass nem foglalhatja el a püspöki széket, addig a teológián professzorként működhet, és, mint ilyen személynek “teljes joga lesz az igehirdetésre és tanításra”. Ezen a háttéren érthető, hogy a konferencia befejeződése, az utolsó sajtótájékoztatón történt hivatalos bejelentés után mind az EVT-ben, mind az EVSZ-ben, de legfőképpen a MEE-ban a legizgalmasabb kérdés az lett, hogy mi lesz a következő lépés ... [Folytatása következik] Böröcz Enikő ev. lelkész (Budapest)
