Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR 76. évfolyam JER, DICSÉRJÜK ISTENT SZÍVVEL, SZÁJJAL, LÉLEKKEL! A CLEVELANDI ELSŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FENNÁLLÁSÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI Az 1905. október 9-én kelt első hivatalos jegyzőkönyv tanúskodik clevelandi magyar evangélikus egyházi szervezésről. A törvényes bejegyzésről szóló alapítólevél pedig 1906. április 23-i keltezésű, mely azt jelenti, hogy az Első Magyar Evangélikus Egyház ettől az időtől fogva élő, szolgáló, és bizonyságtevő gyülekezetként jogi személynek is számít. A gyülekezet első ténykedései közé tartozott, hogy lelkipásztor hívott meg egyházi élete vezetésére Nt. Rúzsa István személyében. Maid templom- és iskolaépületet vásárolt 8250 dollárért a Rawlings Avenuen. Megalakította a gyülekezti szolgálat egyik szervezetét, az Oltáregyletet. 1909-ben felszentelte első harangját, melyet Kossuth harangnak neveztek el. A harang hirdette a gyülekezet népének a háláját és buzgóságát, amint az idevándoroltak közötti küldetésére vállalkoztt. 1913-ban már árvaházat is felszenteltek. Ez egész Amerika földjén, mint intézmény elsőként nyújtott oltalmat és menedéket a magyar bevéndorlók árváinak. Hasonló indíttatásból jött létre az egymás terhét való hordozás szolgálataként a Luther Márton Segélvegylet. Mindez olyan gyűlölet közepette, amely az I. világháborúba sodorta az emberiséget. A bevándorlók egy szívvel két hazáért aggódtak. Nem csodám hogy amikor elült a vihar és a békeasztalhoz ültek a világ vezetői, ennek a gyülekezetnek a szíve is hálára dobbant és felavatta új harangját, s azt Béke harangnak nevezte el. A Kossuthharang és a Béke harang ma is hívogatja templomunk tornyából az élőket hálaadásra, az utolsó földi útra készülők kísérőit pedig Isten iránti félelemre és alázatra. A század második évtizedének a vége megpróbáltatásokat is hordozott, de mégis a gyülekezet fejlődésére vezetett. Ekkor történt, hogy Magyarország feldarabolása következtében az eperjesi Ev. Teológiának menekülnie kellett. A megcsonkított ország és megszegényedett magyarhoni evangélikus egyházunk kénytelen lett volna a Budapestre menekült intézet kapuit egy egész évre becsukni. Ebből a helyzetből mentette meg az Első Magyar Evangélikus Egyház népének a nagylelkűsége, amikor 300,000 koronás ajándékával sietett fedezni az intézet egyévi fenntartásának a költségét. 1923-ban Nt. Rúzsa László követte testvérbátyját, mint a gyülekezet új lelkipásztora. A fejlődés útján való haladást új gyülekezeti szervezetek alakítása jelezte, mint pl. az Ev. Ifjúsági Kör létrehívása. A húszévesjubileum alkalmából a lelkész boldogan számolt be a fejlődés titkáról, “a hívek egyesített szeretetéről és hűségéről”. Addigra már 806 keresztelés és 281 esketés került anyakönyvezésre. Mint bátyját, Rúzsa Lászlót is nagyobb tervek foglalkoztatták, amikor az egész amerikai magyar evangélikusságot Luther Szövetség néven próbálta egyesíteni. Sajnos betegsége folytán szép álmai nem valósulhattak meg. A nagy depresszió tehetetlenségében, a nemzeti csüggedés és reménytelenség közepette, új hangot ütött meg a gyülekezet új lelkipástzora (1934-től) Nt. dr Leffler Andor. Először is Isten igéjét hozta a szívek közelségébe, hogy a hívekkel lemásoltatta az Újtestámentumot. Megszervezte a Fiatalasszonyok Körét Lutheran Ladies League néven. 1936-tól a Vasárnapi Iskola működése lett intenzívebb. Az aktív, felnőtt egyháztagok száma 700 fölé emelkedett. Már előrevetette árnyékát a II. világháború, amikor a gyülekezet megépítette új templomát a Buckeye Road és az East (most Martin Luther King Jr.) Boulevard sarkán. Az új körülményekben való szolgálatra bénítóan hatott, hogy ifjúságából hatvanhatan vonultak be, akik közül tizenhármán életüket áldozták a nemzet oltárán. Az egyház népe megtanult imádkozni, de egyéb kötelességeiről sem feledkezett meg. Már 1949. május 2-án, kifizetvén az építkezési kölcsönöket, elégethették az adósságlevelet. A gyülekezet életéhez tartozott az is, hogy 1941-ben színhelye volt az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia megalakulásának, akkor másféltucatnyi lelkészt és tucatnyi gyülekezetét fogva egybe. Miután a béke, mint fáradt galamb, 1945- ben a mi templomunk tornyán is megpihent, az egyháztagság fejlődése is nyilvánvalóvá lett azzal, hogy az úrvacsorázók száma elérte a 800-at. Erőssége pedig abban mutatkozott meg, hogy vállalta a világháború magyar hontalanjainak a megsegítését és bevándoroltatását a “Displaced Persons Act” keretében. Ez a testvérsegítés otthont, munkát, szabadságot jelentett a hazájukat vesztett testvéreknek. 1951. január 14-én közgyűlés határozta el közművelődési helyiségek építését, amit aztán nem egészen négy év alatt meg is valósítottak. 1954. november 21-én avatták fel az új épületet a nagy magyar próféták égjük legkiválóbbjára emlékeztetve, Kossuth Hall néven. Az építést a gyülekezet második lelkészének a fia, Rúzsa Ferenc (Francis) vezette, aki városunknak neves és nagyrabecsült építészmérnöke volt. 1955-ben iktatták be új lelkészként Nt. D. Brachna Gábort. A beiktatás és a gyülekezet 50 éves jubileuma együttes, a békés jövő felé indító, ígéretes ünneppé vált. De alig telt el újabb esztendő, a kétfelé osztott Európában a magyar szabadságharc vérbefojtása jelentett népünkre további tragédiát, tízezrek halálát, kétszázezer ember menekülését. Gyülekezetünk áldott alkalomnak tekintette, hogy a keresztyén szeretet és a magyarsághoz való ragaszkodás jegyében segíthetett a menekülteken, mintegy 150 családon. Az Oltáregylet megünnepelhette szolgálata 50 éves jubileumát. A hatvanas évek egyházi és amerikai vonatkozásban nagyon mozgalmasak voltak. Az 55. évfordulón égettük el a Kossuth Hall építéséből való adósságlevelet. 1962-ben színhelye volt a gyülekezet az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia átszervezésének, párhuzamosan az országosméretű új, evangélikus egyházi szervezkedésekkel. Az ülést Ft. D. dr. Fry Franklin, a Lutheran Church in America elnöke (püspöke) vezette. Az idők változása a gyülekezetre is rányomta bélyegét. A templom környékén erős lakosságcsere indult meg. Uj igények jelentkeztek. S a gyülekezet világviszonylatban is nyert meglátásokat, amikor egymást váltották szószékünkön híres egyházi vendégek, köztük magyarországi püspökök. Az új körülményekben a régihez is hűséggel ragaszkodott a gyülekezet azzal, hogy megemlékezett a Luther Márton Egylet alakulásának 50. évfordulójáról, meg azzal is, hogy a gyülekezet 60 éves jubileuma alkalmát véve kezdetnek, Magyar Örökségünk Napjai címen 1967 és 1970 között ismételten megrendezett magyar kiállításokat és összejöveteleket, melyeken látogatóink száma elérte az ötezret. 1976-ban a 70 éves jubileumot ünnepeltük. 1977 és 1980 között Nt. Pohóczky Béla volt a gyülekezet lelkésze A Buckeye-negyedben egyre komolyabbá váltak a demográfiai változások, melyek gyülekezetünk létét is fenyegették. 1981. június 21-e óta Nt. Juhász Shepherd Ferenc a gyülekezet beszolgáló lelkésze. 1983. november 13-án a Clevelandi Műemlékek Társasága gyönyörű templomunkat “történelmi műemléknek” nyilvánította. Tudomásul kell vennünk azt, hogy megváltozott a környezetünk. Az egykori magyar negyed felmorzsolódott, már nem is létezik. A mi evangélikus templomunk a “felső” Buckeye, az Árpádházi Szent Erzsébet r.k. templom az “alsó” Buckeye térségben az utolsó két magyar templom. A többi — egy-egy görög katolikus, római katolikus, két-két református, baptista — már korábban adás-vétel tárgyává lett és a gyülekezet elköltözött, hogy misszióját más keretekben töltse be. 1996-ban a gyülekezet fennállásának 90. jubileumát szerényen, de hálaadással ünnepeltük meg. Most a 100. évfordulón is hálával és tisztelettel vigyázunk drága örökségünkre. I- mádkozunk erőért, bátorságért, bölcseségért, merészségért, s főként alázatos hitért, hogy Isten tetszésére ezután is betölthessük hivatásunkat, mint szent Fiában, Krisztusban megváltott népe. Szálljon az Ő szent Nevére áldás és dicsőség mindazokért a kegyelmekért, amelyekben Ö sokféleképpen és bőségesen részesített mindeddig 100 éven át. Ezért adunk hálát ünnepi Istentiszteleten és díszebéden 2006. október 1- én. — “Erős vár a mi Istenünk!” m
