Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR 76. évfolyam CSENDES ÉVFORDULÓ “Szeret az Úr, azért nincs végünk, mert nem fogyott el irgalma” (Jeremiás Sirlamai 3:22). Ezt a jeremiási igehelyet választottuk az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) 31. biennális közgyűlése, s ezzel együtt a 2005/2007-es ügyvezetési időszak jelmondatául. Az ige önmagában hordja azt az értelmezést, hogy Isten kegyelméből munkálkodunk és csakis az Ő kegyelme, szeretete az, ami még megtart, azokban az időkben, melyekben az északamerikai magyar evangélikussság hatalmas szórvánnyá, szétszóratottsággá válásának és felszívódásának a valóságával szembesülünk. Ebben az “állapotban”, május 4-ével értünk az AMEK létezésének a 65. évfordulójához. Többféle tényező is közrejátszott abban, hogy tualjdonképpen meg is feledkezzünk erről az évfordulóról, illetve, hogy annak látványos megünnepléséről le kellett mondanunk. De az évforduló mégis csak évforduló marad. 1941. május 4-én Clevelandban gyülekeztek össze az akkori magyar ev. lelkészek, talán tizenhatan is, és az akkori, talán tucatnyi magy. ev. gyülekezet világi képviselője, hogy megalakítsák az AMEK-et, mint az északamerikai magyar evangélikus gyülekezetek és lelkészek összefogó szervét. Ezen a clevelandi gyűlésen jelenvolt az akkori egyetemes egyház, a “United Lutheran Church in America” egyetemes elnöke is, Ft. Knubel Frederick Hermann, aki főpapi áldását adta a megalakult magyar szervezetre. A “Lutheran” c. országos ev. lap oldalas cikkben ismertette az AMEK megalakulását. Az AMEK első főesperes elnökéül a bethlehemi Szent János Vend-Magyar Egyházközség lelkészét, Nt. dr. Stiegler Ernőt választották meg. (Itt kell megjegyezni, hogy a közgyűlés nem volt megelégedve azzal, hogy a Konferenciának “csupán” elnöke lett volna, mivel azzal érveltek, hogy ez egyházi szervezet. Ezért a közgyűlés az elnököt főesperesi rangra emelte.) Az is a történésekhez tartozik, hogy a Konferencia létrehívása talán a harmadik nekirugaszkodás volt az északamerikai magyar evangélikusok összefogására. A “United Lutheran Church in America” történetét feldolgozó terjedelmes könyv megemlíti, hogy 1920-ban a hazai ev. egyházzal való megegyezéssel Magyar Konferencia alakult. Ennek az alakulásnak az lehetett a sorsa, mint az 1931-ben létesült Luther Szövetségnek is, hogy a kezdetek után néhány éven belül lelohadt a lelkesedés, elsorvadt a köztevékenység. így az 1941 -es alakulásra nagy szükség volt, s az alapítók maradandót is alkottak. Igaz, sajnos nagyon későn, jóformán a huszonnegyedik órában csak, meg kellett változtatni az AMEK jellegét. Addig csak lelkészek és gyülekezetek lehettek tagok, azonban 1993-tól, amikor már gyülekezeteink többségének a felszívódásán/megszünésén kellett lamentálnunk, megnyílt a lehetőség világi személyek egyéni bekapcsolódására is. Jóllehet ekkor már nagyobb számban a szétszóródott magyar evangélikus híveket, jobbára időseket, így sem lehetett elérni vagy beszervezni. Közbevetőleg említést kell tenni az északamerikai egyházszervezetről. 1988-ig annak az ev. egyháznak a szervezete, ahová a magy. ev. lelkészek és gyülekezetek tartoztak, kiterjedt Kanadára és az US A-ra is, bár a szervezet több változáson ment keresztül. 1988-tól mind a kanadaiak, mind az USA-beliek önálló egyháztestet alakítottak. Ekkor az AMEK csak az US A- ban került hivatalos bejegyzésre, noha Kanadában is elismerik illetékességét. A kanadai és USA-beli északamerikai magyar evangélikusság összefogásának az egyik eszköze a kétévenkénti közgyűlések voltak, melyek kapcsán még a hetvenes években is ún. csendes napokat is tartottak valamelyik egyházi üdülőtelepen. Áldott alkalmak voltak ezek. A másik eszköz pedig az AMEK kiadásában megj elenő “Erős Vár” c. lap, mely havilapnak indult, de 1973-tól csak kéthavonként ér el az olvasókhoz. Az “Erős Vár” 1931 -ben jegyezte első évfolyamát a Luther Szövetség égisze alatt. Első szerkesztője Nt. Rettmann Farkas pittsburghi lelkész volt. 1941-től az AMEK vállalta a kiadás felelősségét. Ez a lap ma is buzgón igyekszik rendeltetésének: a hitmélyítésnek, a kapcsolatápolásnak, s a tájékoztatásnak megfelelni, nagyjából felényi példányszámban, mint az 1960-as csúcsidőkben, amikor egyes számok meghaladták az 1200 példányt is. (Két, majdhogy elrongyolódott számon kívül semmi közelebbit nem tudunk az 1916- ban dátumozott “Harangszó” c. lapról, melyet Nt. dr. Stiegler Ernő szerkesztett, s mely, mivel magyar nyelven jelent meg, az USA kormány cenzúrájának volt kitéve.) A még meglévő három magyarszolgálatú gyülekezet mellett — Első Magyar Evangélikus Egyház, Cleveland; Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, Toronto; Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház, Cleveland, melyek fennmaradásuk és szolgálatuk kihívásaival küszködnek— az AMEK szervezete a szórvány felé kap hangsúlyt és egyéb vonatkozásokban képviseli az északamerikai magyar evangélikusságot. Az egyik feladata, hogy bevonj a a “tengerentúlt” a magyar vi lágevangélikusság tudatkörébe, mely négy összetevőből áll: a hazai evangélikusság, az elszakított országrészek magyar evangélikussága, a nyugateurópai magyar evangélikusság, s a tengerentúliak. Ezek közül minden tekintetben a “legtávolabbiak” az észak- és délamerikai, meg az ausztráliai magyar ev. közösségek. Ilyen globális öszszefogás céljára alakult 2002-ben a Magyar Evangélikuok Tanácskozó Testületé (METT), melynek az AMEK is alapítótagja. Feltételezhető, hogy a METT-et leváltó, budapesti tervezésű, s októberre megvalósítandó “világszervezetben” a tengerentúliak, ha későn is, nagyobb figyelmet kapnak. Az AMEK-et, továbbá, két Amerikában létesített ösztöndíj kezelésébe vonták be. A Fuchs Ösztöndíj 1992-ben vált aktívvá, s azóta hússzor adták ki tizennyolc magyar ev. lelkészhallgató részére, a csikágói “Lutheran School of Theology” intézetben való egy-egyéves tanulásra. Az ösztöndíjasok Erdélyből, Horvátországból, a Felvidékről, az USA-ból, és tizenhat esetben Magyarországról érkeztek ide. 2005-tel pedig a Blaho-Miller Ösztöndíj került érvényesítésre. Ez is egy-egy évre szóló teljes ösztöndíj az ohio-kolumbuszi “Trinity Lutheran Seminary” intézetnél. Ide eddig a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem három hallgatóját hagytuk jóvá. Csendes hát a jubileumi emlékezés. De, bár pontos adatok hiányában, hadd említsük meg tisztelettel és nagyrabecsüléssel az elődöket, előbb az AMEK főesperes elnökeit: Nt. dr. Stiegler Ernő (1941-1949?). Nt. dr. Leffler Andor (1949?-1954), Nt. D. Brachna Gábor (1954-1995), majd az “E rős Vár” szerkesztőit: Nt. Rettmann Farkas (1931-1943?), Nt. Markovits Pál (1943?- 1952?), Nt. Brachna Gábor (1952?-1957), Nt. dr. Gerő László (1957-1962), Nt. Juhász Imre (1962-1990). Bár más tisztségviselőkre is tisztelettel gondolunk, róluk igazán nincsenek megfelelő adataink. Megköszönjük a mindenható Istennek, hogy a nagy ki- ill. bevándorlások idején az AMEK és elődszervezetei útj án szolgálhattuk idetelepedett magyar ev. hittestvéreinket, s ezt a szolgálatot gyülekezetekben is végezhetjük még. Mindez az Ő nagy szeretetét és irgalmát bizonyítja. Ezért, hálát adva az eddigi 65 évért, a prófétával együtt valljuk: . . azért nincs végünk, mert nem fogyott el irgalma.” Legyen Övé a dicsőség, mienk pedig a megbocsátás mindazért, amit elmulasztottunk. Bernhardt Béla, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia főesperes elnöke.
