Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
76. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal A SZENTLÉLEK A MEGÚJULÁS LELKE Olvasd: Apostolok Cselekedetei 2:1-21. Pünkösd ünnepe megújuló alkalom, hogy élménnyé legyen számunkra is a tanítványok szinte kimondhatatlanul nagy öröme, amint kitöltetett rajtuk a Szentlélek. El sem képzelhetjük az írásba foglalt történelmi eseményt, a tanítványok várakozását és reménységét, hogy megváltó uruk ígérete és bíztatása beteljesedjék. Mert ígéretét hagyta nekik, amikor tőlük a mennybe ment, meghatározva egyben szolgálatuk mikéntjét is. Arról volt szó, hogy várják a Szentlélek rájuk való kiáradását, s aztán feszüljenekneki missziói kötelességüknek, hogy hirdessék Isten országát, az ehhez vezető drága evangéliumot Jeruzsálemtől kezdve a földkerekség legvégső határáig. S ez a Szentlélek-ígéret, ez a missziói parancs nem elszigetelt, csak a tizenkét tanítványra korlátolt kijelentés, hanem attól az első pünkösdtől ígéretté és paranccsá vált minden nemzedék számára, egészen a világ végezetéig. Nem volt könnyű ennek a jézusi búcsúszónak a megértése, hiszen a tanítványokkal együtt mi is kutatnánk a jeleket, sőt követeljük és találgatjuk is azokat, hogy mikor következnék be Isten országának látható kibontakozása; sokan ezzel töltik, ezzel fecsérelik el idejüket. Nem arról van szó, hogy Jézus nem mutatott volna rá bizonyos megnyilvánulásokra, amelyek Isten országának közelségé jeleznék, de óva óv mindenkit attól, hogy a jelek magyarázásának a labirintusába keveredjék, mert akkor talán nem marad idő, nem jut alkalom a tanítványság missziós vonatkozású megélésére. Nem a jelek az evangélium, az örömhír, hanem Jézus Krisztusról, az Ő megváltói művéről kell tanúságot tenni, s abban kell tanúság gyanánt élni. Mindenidők tanítványainak ezt kell megszívlelni és ekként kell szólni a bennünk lévő drága örömről, hogy aztán mások is megnyerjék ezt a lelki örömet és éljenek békességben a még rejtett, de mégis jelenvaló Isten-országban. Nem elutasításról van szó, amikor Jézus úgy válaszol tanítványai kérdésére, hogy az Isten országának eljöveteli ideje nem rájuk tartozik. Inkább arra mutat rá, s ezt tette nyilvános fellépése kezdetén már, hogy magára mutasson és kijelentse, elközelget az Isten országa, s hogy az Isten országa bennetek van. Ahhoz, hogy ezt megértsék és aszerint végezzék szolgálatunkat, s mindez ránk vonaqtkozó érvénnyl is, szükség volt a Szentlélek kitöltetésére, amelynek megtörténtéről a fentebb jelzett igeszakaszból tájékozódunk. Szélnek hatalmas zúgása, kettős lángnyelvek: soha nem tapasztalt csodák! így jelent meg a Szentlélek az apostoloknak. Akik hallgatták őket, megértettek mindent, amit mondtak, ki-ki a maga nyelvén. Tudjuk, Péter apostol igehirdetésére háromezren keresztelkedtek meg. Megszületett az Egyház. Pünkösd az Egyház születésének az ünnepe is. Ide nyúlnak vissza a keresztyén gyülekezetek gyökerei, ide a Szentlélek munkájához Eszünkbe jut a nagyszerű párbeszéd Jézus és Nikodémusz között (János 3:1 -12) az újjászületés vonatkozásában. Jézus szóhasználata szerint csak később jutunk arra a hitre, hogy újjászületésünk Isten rendkívüli csodája. Mert Ő az, Aki belénk költözik nem is észlelt pillanatbn, de alkalmasint rögzíthető történésben, amikor már csecsemőként ránk csurran a Keresztség szentségének a vize. Itt már nem tűz és viharként kelő szél, hanem az Ige és a Víz, amely utat nyit a Szentléleknek, hogy szállást vegyen nálunk, munkálja bennünk a tanítványságot, és megfelelő időben szolgálatba, munkába álljunk, ki-ki a maga helyén és környezetében, megélve és adott esetekben hitvalló szavakba öntve a tanítványság mivoltát ebben az Istentől egyre jobban elidegenedő világban. Nehogy azt higyjük, hogy a Tizenkettőnek könnyű dolga lett volna. Átmentek ők nehéz próbákon, szenvedéseken, sőt a halálon is, hogy teljesítsék a rájukbizottakat. A Szentlélek ugyan bátorrá tette őket, felidézve bennük a Jézusnál hallottakat és tapasztaltakat, de maguknak kellett így szembenézniük a világgal, amely a maga önösségében nem is fogadta vagy fogadja szívesen, ha neki evangéliumot hirdetnek, olyan evangéliumot, amely megnevezi és megítéli a bűnt, s csak azután teszi nyilvánvalóvá a megváltás útját és módját, hogy az ingyen való kegyelemből válik valósággá. Csodáljuk, ha ezért, s ahogy szóltak, az akkoriakat édesbortól megrészegedettnek tartották, s csodálj uk, ha a modem felfogások és elbitangolt erkölcsök embere megmosolyogja, sőt ki is gúnyolja azokat, akik Isten mércéjéről beszélve hívnak megtérésre, olyan megtérésre, amelynek nem lehet rögzíteni kezdeti dátumát, s nem abban reked meg, hanem tart, ahogy erről Luther beszél, az egész életen át. A Szentlélek így szül újjá az Ige és a Víz szövetségében, hogy ez a szülési esemény folyamatos és tart halálunk órájáig. S hogy el ne lankadjunk, kapjuk hozzá új meg új bíztatásra megint az Igébe foglalt Kenyeret és Bort, Jézus testének és vérének a valóságát. amit Ő megbocsátásul és életül rendelt, de amiről a Szentlélek adja a felismerést. Ez az Ő sajátságos munkája az Atyával és a Fiúval való szentháromságos közösségében. Luther erről írta, hogy nem tudnánk hinni, sem Jézus Krisztushoz eljutni, sem az Ő országát felfogni, hacsak nem a Szentlélek által, Aki megszentel, megvilágosít, s gyűjti az egész keresztyénséget a közös hitre. Általa látunk látomásokat és álmodunk álmokat reménységeinkről éppen azokban a körülményekben, amelyek egyébként elbátortalanítanak, elcsüggesztenek, s éppen hitünket kezdenék ki. Ezekből a látomásokból és álmokból bontakozik ki és valósul meg Isten népének az egysége, amit mi az Ágostai Hitvallás szerint úgy fogalmazunk meg, hogy szokásoknak, ceremóniáknak, formáknak, szertartásoknak, s ezekhez hasonlóknak nem kell egységesnek lenniük, mert a Szentlélek által munkált egységhez elég, ha az evangéliumot tisztán hirdetik és a szentségeket az evangélium szerint helyesen szolgáltatják ki. Akik tehát a keresztyénség egységét keresik és óhajtják áthidalva felekezeti, nemzetiségi, s más ilyen határokat, azok keressék azt és valósítsák meg az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása vonatkozásában. Evvel, úgy mondhatjuk, a Szentlélek is beéri, s megadja, hogy tanítványságunknak, ahol és amint vagyunk, meg legyenek a hatásai és gyümölcsei egyaránt. A látomásokból és álmokból valóság szövődik és ezzel mintha fellebbennék a fátyol egyik csücske, s megpillanthatjuk Isten országát, amint közeledik felénk mintegy visszafelé az idők beteljesedésétől. bb Isten Lelke, buzgón kérünk, Légy mindenkor hű vezérünk, Tedd templomoddá szívünket, Világosítsd értelmünket. A jót Te munkálod bennünk, Segélj híveiddé lennünk, Oktass, hogy a hitetlenek, Gonoszok el ne szédítsenek. Benned, csak Benned bízunk! Vidámítsd, bíztasd lelkünket, Te magad emeld terhűnket, Taníts buzgón imádkoznunk, Tűrő szívvel várakoznunk. Készíts el a kimúlásra És ama nagy számadásra, Hogy jól végezvén pályánkat Mennyekben elvegyük pálmánkat. Irgalmazz, irgalmazz nekünk! EEÉ 181
