Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-04-01 / 2. szám
er©s mm AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 75. ÉVFOLYAM 2005 ÁPRILIS No. 2 ßsi), voi. 75, April2005, usps 178-560 2. SZÁM AZ ÉLŐ JÉZUS KRISZTUS AZ ÉLTETŐ ÉLET Olvasd: János 11:25-26 Az élet legnagyobb csodája maga az élet. Nem az Eiffel-torony az igazán nagy dolog, amint magasba tör acélbordáival, hanem a kis fűszál, amikor frissen kipattan a földből téli fagy titán. Igazi csodálkozásunk tárgya nem a keringő műholdak, hanem a kicsi tojás, amelyből eleven életek végtelen sora tud kikelni. Az élet legnagyobb csodája maga az élet! Ezért nagy dolog, amit Jézus az igében mond: “Én vagyok az élet.” Éppen János evangéliumában többször mondja Jézus, hogy “én vagyok”. “Én vagyok a jó pásztor, az élet kenyere, a szőlőtőke, az út, az igazság ...” De a legnagyobbat itt mondja: “Én vagyok az élet.” Ezt soha senki nem merte mondani. Ha valaki mégis ezt merészelné mondani - hazudnék. Csak Jézus mondhatja: “Én vagyok az élet.” Ez az ige hármas örömhírt tartalmaz: 1. Jézus él. Igen; nem halott, él. Vasárnaponként (mindegyik egy-egy kis húsvét) mi nem csupán emlékezget-nk Jézusra, hanem az élő Krisztusban örvendezünk. Már régen elsorvadt volna az egyház, ha csak egy halott Kriszrus emlékéből kellett volna élnie. Az évezredek szétfújják az emlékekeket. Jézus úgy él, hogy feltámadt. Élete az ellenségtől visszaharcolt élet. Győzelem a halál felett. Ez az egyszer s mindenkori húsvéti csoda a mi keresztyén hitünk rendíthetetlen alapja. A halál tehát le van győzve. Süppedt sírok, sárgult csontok, széthulló porok leverő látványa ellenére tudjuk és valljuk, hogy a halál legyőzetett - nem övé az utolsó szó. 2. Jézus nemcsak él, hanem Ő “az” Élet. Ez azt jelenti, hogy ami nem Ő, az nem élet. Akármilyen fitogtatott erővel és tetszetős nyüsgéssel igyekszik is bizonyítani, hogy élet. Előbb-utóbb kiderül, hogy nem az, hanem halál. Mert csak Ő az élet. Az élet Benne és Tőle van. Feltámadt Isten szent Fia. Őnéki zeng a glória. Halleluja, halleluja! Legyőzte sírnak éjjelét. Dicsérjük Jézus nagy nevét! Halleluja, halleluja! Bajvívó hősként síkra szállt. Legyőzött sátánt, bűnt, halált. Halleluja, halleluja! Nyomába bátran lépehetünk. Erőt ad Ő, és győzhetünk. Halleluja, halleluja! Bűnösök hű Megváltóját, A szívünk, Jézus, Téged áld. Halleluja, halleluja! Kegyelmes, áldó szent kezed Az égi fénybe elvezet. Halleluja, halleluja ! E.É. 218:1 Éppen mert Ő az élet, Jézus ellentéte és ellensége a halálnak. Jézus Krisztust kétszer mutatja az evangélium olyan felindultságban, hogy sírva fakadt. Sírt Lázár sírjánál, és megsíratta előre a megítélt Jeruzsálem halálát. Jézus Krisztus az élet pártján van. Ahol az életet fenyegetik, ahol halált készítenek, ott Krisztus ellen dolgoznak, akármilyen égtájon történik is az. Viszont minden olyan gondolat és intézkedés, amely az életet félti és védi, helyes úton jár és Krisztus szerint való, akármilyen égtájról származik is. Jézus nem azt mondta, hogy “én vagyok a halál”, hanem azt mondta, hogy “én vagyok az élet”. Mivel Ő az élet, Jézus Krisztust nem lehet többé eltemetni. Egyszer s mindenkorra legyőzte a saját halálát. És azóta kitör mindenféle sírokból. 3. Az élő, feltámadott Jézus Krisztus minket is éltetni akar. Legyőzte a mi halálunkat is. A mi örök életünkért támadt fel. A legkonkrétabb formában tudhatjuk, hogy hitben elhunyt szeretteink élnek és élünk mi is. “Nem halok meg, hanem élek, s hirdetem az Úr nagyságos dolgait” (Zsoltár 118:17). Jézus ezt a nagy igét Lázár sírjánál mondta. Máriának és Mártának mondta, amikor szívük tele volt a gyász fájdalmával. És mondja a mindenkori gyászolóknak - nekünk, akik tele vagyunk életvággyal és félünk a haláltól - nekünk, akik sorban eltemetjük szeretteinket, míg azután minket is eltemetnek. Elő reménységgel akar éltetni ebből az igéből. “Hiszed-é ezt?” - kérdezte és kérdezi tőlünk is. Rövid két mondatban háromszor utal a hitre. A feltámadás nem kétszerkettőnégy, hanem a legmagasabb szintű megismerésnek, a hitnek a dolga. Kérhetjük és megkapjuk. Aki megkapja, elvehetetlen és megcáfolhatatlan bizonyosságot kapott. A Krisztusban való hit annyira élet, maga az élet, sőt örök élet, hogy annak folyamatosságát a testi halál sem szakíthatja meg: “Aki bennem hisz, ha meghal is él.” Erre a húsvéti hitre mindig szükség volt, de tán sohasem annyira, mint ma. Mert sohasem volt az élet olyan totális fenyegetettségben, mint ma. Egykor az Úr azt mondta Jeruzsálemnek. “Térj eszedre (tulajdonképpen: jobbítsd meg magad), Jeruzsálem, hogy el ne forduljon tőled a lelkem, és pusztává ne tegyem földedet, amelyben senki sem lakozik” (Jeremiás 6:8). A feltámadott Krisztus hadd térítsen minket észre, megtérésre - hitre! t D. Szabó József ev. püspök - e.é.
