Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-10-01 / 5. szám
74. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal MÁS ALAPOT SENKI SEM VETHET! Levél fiatal lelkészjelölthöz lelkésszé avatása alkalmából — a reformáció méltatásaként is. * Kedves Testvérünk! Szeretettel gondolunk Reád lelkésszé avatásod alkalmából. Számunkra is nagy öröm, hogy a lelkészi szolgálatban tovább haladsz előre. Az ÚRban bízva bizonyára lesz erőd, bölcseséged, és elég szereteted a gyülekezeti munkához is, s ha az ÚRban bízva hozod meg döntéseidet minden életutadon, akkor keserű csalódás nem érhet. Hiszen életünk legkeservesebbnek tűnő, a Krisztus-követés vagy-vagy döntése megtörtént, s nap nap után történik, amíg ebben a múlandó világban élünk. Evangélikus hitünkkel azonban tudjuk, hogy döntésünket (döntéseinket) Istennek, az Atyának valóban kínkeserves döntése előzte meg, amikor Fia értünk is meghalt a kereszten, hogy még mi is gyermekei lehessünk. A reformáció hitvallása szerint erről teszünk bizonyságot, amikor az ingyen, kegyelemből, hit által való megigazulást hirdetjük. Terveidet ugyan nem ismerjük, de a mögöttem lévő emberöltőnyi lelkészi szolgálatban eltöltött idő tapasztalatát leszűrve írhatom, hogy bármelyik ösvényre lépjél is, hitoktatást vállalsz, vagy idősek gondozásában veszel részt, avagy tudományos teológiai munkát akarsz végezni, a gyülekezeti szolgálat alapvető. Ez ugyanis a lelkész számára nemcsak szolgálati hely, hanem egyben Isten “kiváltképpen!’' nevelő iskolája. Elsősorban arra, hogy küldetésünket betölthessük, missziói feladatunkat ellássuk. Nem könnyű a megszokott környezetből mindig új környezetbe kerülni, mégis szükség van erre. Két igével szeretnénk Isten áldását kérni életedre, szolgálatodra, és terveidre. Az első bizonyára elhangzik szentelésed keretében: “Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1 Korinthus 3:11). Ebben az évben a reformáció évfordulója vasárnapra esik, és így bizonyára minden gyülekezet ünnepel majd. Jó, hogy a bibliaolvasó Útmutató ezzel az igével foglalja össze a reformáció lényegét. Különösen fontos ez, ha komolyan vesszük az állandó reformáció valóságát. Amikor újabb és újabb nemzedékek indulnak el a lelkészi szolgálatba, akkor Isten Lelke által, az állandó reformáció folyamata megy végbe. Sokszor arra gondolunk, hogy ehhez feltétlen új keretek, új formák, új egyházi és gyülekezeti struktúrák tartoznak, különösen ilyen gyökeresen megváltozott történelmi időszakban, mint amilyenben most élünk. Ezek is biztosan a jövő döntései közé tartoznak, de ami a szentelés napjának, a mának döntése, amit most kell eldönteni az az, hogy Jézus Krisztus az alap és nincs más alap. A reformáció félreértése, ha új alapot akarnak vetni. A reformáció éppen abban áll, hogy visszatérünk az eredeti, az egyetlen alaphoz, Jézus Krisztushoz. A reformáció hitújulás és hitújítás együtt és szétválaszthatatlanul. Kishitűségünk, gyengeségeink, a bűn miatt vannak, ezért újra és újra vissza kell térnünk Krisztushoz. Ez a Jézus Krisztushoz való újra és újra történő visszatérés az állandó reformáció. Nincs nagyobb tragédia annál, mint mikor az evangélikus egyházban a reformációt, a megelevenedést az örök alap megkérdőjelezésében látják, vagy abban, hogy Jézus Krisztust valakivel vagy valamivel ki kell egészíteni. Abban a tévhitben élnek, hogy csak így lehet szilárd alapja keresztyénségünknek, és ezzel akarják igazolni létjogosultságunkat a mai világban. Még azt is szomorúnak kell tartanunk, amikor az úgynevezett elkötelezett keresztyének Jézus Krisztust és a Szentlélek Isten személyét és munkáját összekeverik, szétválasztják és felcserélik. Az sem kevésbé szomorú, amikor az “építők” divatos teológiai áramlatok, népszerű ötletek vagy más okok, rögeszmék miatt vetik meg a sarokkövet (az örök alapot), megfeledkezve arról, hogy Isten rendelte Jézus Krisztust fundamentumnak (Máté 21:42-44). Ennek tisztázása is része az állandó reformációnak. Az egész egyháztörténet során nagy kísértés volt s maradt, hogy vallásfilozófiai alapon akarjuk építeni a keresztyénséget, az egyházat, s ez, a szinkretizmus kísértése, ma talán sokkal erősebb, mint bármikor, mert új, a “vízöntő világkorszakáról” beszélnek, amelyben nem érvényes semmi, ami az előző világkorszakból való — s közben eljutnak újra például a varázslásokig, amiknek nyomát már a neandervölgyi ősembernél is megtalálták. Ezt a kísértést még csak erősítik a nyomasztó gazdasági és politikai kérdések: Más alapot azonban mégsem lehet vetni! A reformáció tette ezt világossá és ennek megvilágítása nemzedékről nemzedékre része az állandó reformációnak. Amikor szenteléseden lélekben jelen vagyunk, erősödik bennünk a reménység, hogy az állandó reformáció nem akadt el. A másik ige, ami az én szentelésemmel kapcsolatban is elhangzott és mindig erősített minket reménységünkben, amit most tovább adunk neked, kívánva gazdag megtapasztalását. Jézus azt mondja: “Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (János 12:26). Lehetne vitatkozni azon, hogy milyen a lelkészek társadalmi, “anyagi” és egyéb megbecsülése. Pályakezdőknél különösen szempont lehet, hogy az egyházon belül mit szólnak a szolgálatukhoz, milyen a megbecsülésük; néha ez a szempont bénítóan hathat. Erre is, de minden egzisztenciális töprengésünkben, eredménytelennek látszó munkánkban és küzdelmeinkben bátorítást, biztatást, reménységet, és vigasztalást ad ez az ige. A reformáció óta sokakat erősített ez az ige: reformátorokat, prédikátorokat, az egyház tanítóit, és mindazokat, akik komolyan vették az egyetemes papság elvét és szolgáltak az evangélikus egyházban. Együtt örvendezünk veled, mert Isten áldásait ennek az igének az értelmében is meg fogod tapasztalni. Igaz, hogy további életutad ismeretlen, de abban a bizonyosságban bátran tekinthetünk előre együtt, hogy meg fog Téged becsülni az Atya, ha Krisztusnak szolgálsz. Ennek lehet gyümölcse, hogy az emberek részéről is szeretetek valami megbecsülést tapasztalhatsz meg. (Az emberek elismeréséből viszont nem következik az Atya megbecsülése!) Szentelésed alkalmán Isten iránti hálával telik meg szívünk, mert nemzedékről nemzedékre olyan csodálatosan megtart minket, mindnyájunkat Jézus Krisztusban. Sok szeretettel köszöntünk kedves szüléiddel, testvéreddel és felszentelt társaiddal együtt, a reformációt ünneplő lelkészek és gyülekezetek közösségében: Rozsé István ev. lelkész (Biatorhágy) Adományok nyugtázása Köszönettel nyugtázzuk a 2004. július 26-a és szeptember 25-e között vett adományokat.. •AZ “ERŐS VÁR"-RA Minden előfizetés a címszalagon kiemelten jelzett év végén jár/járt le. Előfizetések vételét a címszalagon jelezzük: itt a felül fizetéseket, stb. soroljuk fel: S50: Tomaschek László és felesége (OH): N.N. S25: Tessényi Kornél (TX). S20: Dr. Papp Gábor (OH). $4: Konkoly Ilona (PA). $2: Pongor Barna (MI). •A MAGY. EV. KONFERENCIA JAVÁRA S135: N.N. S50: Dr. Molnár Ágoston (NJ).. Szíves tájékoztatásul: Lapunkra az előfizetéseket és lapfenntartó adományokat Erős Vár névre és P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre kérjük beküldeni. X
