Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-10-01 / 5. szám
“A REMÉNYKEDŐT A JÓSÁG FOGJA KÖRÜL” Igehirdetés Kelemen Erzsébet tv. temetésén 2004. augusztus 18-án, Augsburgban 74. évfolyam___________________________ERŐS VÁR_______________________________3. oldal “Amikor egész fiatalon átadtam életemet teljes hittel, bizalommal Istennek, az volt a kérésem, hogy Ő vezessen, irányítson mindig, mindenben. Életem minden fordulópontján jó volt Rá hagyatkoznom és megtapasztalnom közelségét, segítségét. A zsoltáríró egyik figyelmeztetése (Zsoltár 37:5) szinte életem igéje lett: ‘Hagyd az Úrra a te utadat és bízzál Benne, majd Ő teljesíti, véghez viszi’. így igaz ez valóban. És még megerősíthetem hálás szívvel, hogy ‘aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül’ (Zsoltár 32:10).” Gyászoló gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ezeket a mondatokat egyik utolsó interjújában drága Kelemen Erzsébet testvérünk felelte arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot tudna adni bölcsesége tárházából a jövendő nemzedékeknek. A felelet egyértelmű, egyenes volt. Sőt ennél is több: A több, mint kilencven esztendős tapasztalattal rendelkező, áldott ember világos bizonyságtétele. Ma is élénken tiltakoznék, ha őt szeretnénk ennek a mai Istentiszteletünknek a középpontjába helyezni. Erzsébet tv. nem szerette a rivaldafényt! Inkább ráirányítja figyelmünket az előbb hallott két zsoltárversre. Azokról kell most elgondolkoznunk. Ezeknek az igéknek a mélyére kellene most eljutnunk. Már csak azért is, mert testvérünk nagyon figyelmes és időnként nagyon kritikus prédikáció-hallgató volt. Számtalanszor beszéltünk meg egy-egy igehirdetést. Főleg pedig akkor figyelt föl nagyon, ha Isten igéje egy-egy szakaszának “mélységeiről” hallott, amiket ő még nem ismert. Ezért szeretném Zsoltár 37:5 három fordítását most szemügyre venni. Egyik változatát mi Gerhardt Pál felejthetetlen éneke révén zártuk szívünkbe: “Hagyjad a jó Istenre minden te utadat”. Gerhardt Pál a saját életén tapasztalta meg, hogy mit jelent az, ha Isten veszi kézbe az ügyeit. Az ilyen ember megtudja, hogy szükségében senki másban nem bízhat, senki nem ad neki bizonyosságot, mint egyedül Isten maga! Engem azonban egy modern fordítás is megkapott, amely így hangzik: “Bízd az Úrra életutadat és higyj!” Itt megjegyzem, hogy a “bízni” és a “hinni” igék tartalmilag teljesen fedik egymást. Amikor pedig nagyon korán görögre fordították ezt a héber mondatot, akkor az szerintem még mélyebb értelmet nyert: “Tárd fel az Úrnak egész életedet. bízzál benne, Ő megteszi”. Ez azt jelenti tehát, hogy nem elég életünket az Úrnak ajánlani, rábízni, hanem szinte egész lényünket fel kell fedni Előtte. Vagyis Isten előtt életünknek egy szelete sem maradhat elrejtve. A Belé vetett bizalom ott kezdődik, amikor egész sorsunkat, életvitelünket, s annak rejtett zugait nyitott könyvként helyezzük le Elébe. Ez az előfeltétel nélküli odatárulkozás a bizalom, a hit, az önmagam minden körülmények közötti rábízása. Ez adott elhunyt testvérünknek is tartást, biztonságot, és meghittséget. Legyen érte hála Istenünknek! Erzsébet tv. második igéje is szeretne megörvendeztetni bennünket. Utánozhatatlan szépségű ennek a közismert, Luther általi fordítása: “Aki Istenben reménykedik, azt a jóság fogja körül.” Az előbb említett modern fordítás változata így hangzik: “Aki az Úrban bízik, az áldás alatt él.” Végül a régi atyák görög fordítását így lehetne legjobban lefordítani: “Az Úrban reménykedőt az irgalom öleli át”. Ha egybevetjük a hármat, micsoda harmóniát fedezhetünk föl itt! Ha áldás alatt élek, körülölel az irgalom, s élvezhetem az én U- ram tág és engem hordozó jóságát! lg}' beszélhetett a mi Erzsébet testvérünk is, teljes bizalommal és megelégedetten. Gerhardt Pál a vezetést is átadta Istennek, amikor így énekelt: “Mégsem te vagy az, akinek mindent vezetnie kell, hisz Isten az uralkodó, Aki mindent jól vezet.” Azt hiszem, ezzel egyetérthetünk. Mégis úgy érzem, hogy bizalmammal tulajdonképpen nagy elkötelezettséget is vállaltam magamra. Hogy áldás alatt, áldásban élek, az számomra azt jelenti, hogy magamnak is áldássá kell lennem; ha átölelt az irgalom, magam nem viselkedhetem irgalmatlanul; hogy a jóság vesz körül, az már eleve meghatározott azáltal, Aki maga az egyedüli JÓ. így tudta Isten jósága által hordozottnak az életét elhúnyt testvérünk is. Ezért törődött az elhagyottakkal, de csendben segélyakciókat is szervezett; napokon át gépelt új ságci kkek-kézi ratokat, de írt ezernyi lelkigondozó-levelet is; megbetegedett édesanya háztartását vezette heteken át, de hihetetlen módon megértette magát gyermekekkel és fiatalokkal; gazdátlan lelkészi hivatalok mindenese volt, de gyűlések és konferenciák százait szervezte meg utolérhetetlen pontossággal; lelkigondozók lelkigondozója volt és ugyanakkor nagyon szeretett “pótnagymamája” lelkészcsaládok gyermekeinek. Idő, távolság, áldozathozatal nem ismert határt nála. O áldás alatt élt és így tudott mások számára is áldássá lenni. Mindezért kötelesek vagyunk hálát adni Istennek! Benne, általa tanulhattuk meg azt is, hogy Isten mindeneket átfogó jósága jóságra kötelez, amelyet még a halál sem tud tönkretenni. Az út, amelyet Isten Jézus Krisztus feltámasztásával szabaddá tett, a mi utunk is lehet, amíg csak el nem érjük az atyai ház “lakásait” (János 14:2), amelyeket maga Jézus Krisztus Ígért meg övéinek. Hogy ott Istent örökké áldjuk, a nekünk ajándékozott, nagyszert! életért. Az életért itt és az örökkévalóságban. Amen. Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) * Kelemen Erzsébet tv. 1910. december 3-án született Budapesten. Korán jelentkezett a Fébé Diakonissza Egyletbe, ahol a Damjanich-utcai könyv- és papírkereskedés vezetésével bízták meg. A diakonissza egyesület feloszlatása után gyári irodai munkát vállalt. Magyarországról való eljövetele után hat évet a bécsi magyar gyülekezetben dolgozott. Kisegítő magyar gyülekezeti szolgálatokat Kölnben és Londonban végzett, 1966-tól 1991-ig pedig a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetben, Stuttgartban volt “mindenes”. Éveken át gépelte az ÚTITÁRS cikkeit “kutyanyelvekre”, száz és száz hallgatói levélre válaszolt a monte-carlói magyar adású rádiómisszión belül, féltucatnyi nyugaton élő magyar lelkészcsalád “beugró” kisegítője és tanácsadója volt, az Evangéliumi Ifjúsági Konferenciák technikai szervezője és “jólelke”, csendben kiterjedt segélyező munkát folytatott és meg nem szűnt imádkozni mindennemű magyar munkáért az egész világon. 1991-töl az Augsburgi Diakonissza Anyaház fogadta be, s először Mindelheimben, majd Augsburgban élt annak szeretetotthonában. Az Anyaház kórházában halt meg rövid, súlyos szenvedés után 2004. augusztus 11-én. Temetése augusztus 18-án volt Augsburgban, a protestáns temető diakonisszaparcellájában. Szeptember 12-én a stuttgarti magyar Istentiszteleten is megemlékeztek Kelemen Erzsébet testvérről, az egyetlen külföldi magyar evangélikus, diakonisszáról. 5“ Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Zsoltár 34:8
