Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)

2004-10-01 / 5. szám

2. oldal EROS VAR 74. évfolyam BIZALOMMAL A HETVENÖTÖDIK ÉVFOLYAM FELÉ Istennek adunk szívünk mélyéből hálát, hogy északamerikai magyar evangélikus­­ságunknak a szórványjelleg ellenére meg­vannak még a jelei, s észlelhető, bár egyre leszűkülve hittestvéreink javára itt is, ott is az evangélium szolgálata. Az északamerikai magyar evangélikusok léte majdhogy 100 éves, s reméljük na­gyon, hogy 2006-ban Clevelandban szép hálaadó ünnepségre kerülhet a sor e cen­tenáriumi esemény kapcsán (hivatalosan 1906-ban alakult meg a clevelandi Első Magyar Evangélikus Gyülekezet, vagy a­­hogy errefelé mondjuk az Első Egyház). Bizakodunk abban is, hogy erre az évfor­dulóra nemcsak helyileg figyelnek fel, ha­nem résztvesz valamilyen módon az ün­neplésben a Magyar Evangélikusok Ta­nácskozó Testületé is. De a jelzett évfor­dulóig még két évnek kell eltelnie. Közelebb van, úgy három hónapra, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferen­cia sajtószolgálatának, az Erős Vár megje­lentetésének a 75. évfolyama. Az 1931- ben indított lapot az ugyanakkor alakult Magyar Lutherszövetség istápolta, s 1941 - ben az akkor létesült AMEK, mint a Lutherszövetség utóda vállalta hivatalos lapjának. Sok viszontagságon kellett a lap­nak átmennie. Megjelent havonta éveken át, néha pedig kihagyott a megjelenés, míg aztán megái lapodott a kéthavi megjelenés­nél, változtak a szerkesztők, a nyomdák, a külalak és a belső tartalom felosztása, de mindig azért került ki a szerkesztő aszta­láról, hogy végezze írott formában az evangélium terjesztését, hitet mélyítsen, tá­jékoztasson, összetartson. Közben persze az idők és körülmények is változtak ugyancsak jelentősen. Magyar evangélikus gyülekezetek alakultak és szűntek meg. Hol feltöltődött a hivek szá­ma, hol pedig, különösen a nagyobb be­vándorlások befejeztével, csökkent. Jelen­leg igazán a szétszóródás folyamatában ta­láljuk magunkat. így nézünk a lapszerkesztés és -kiadás 75. évfolyama elé. Többet a jövőről nem tudhatunk, az a jó Isten titka. Nekünk csak a szolgálat adatott, hogy tegyük, amit tehe­tünk, ameddig tehetjük. Most csak két szempontra kell röviden kitérni. Az egyik, hogy a lapkiadáshoz szükségesek az anyagiak: Elsősorban a folyamatos előfizetés és a előfizetési hátra­lékok rendezése. Az északamerikai olva­sók címszalagja feltünteti, hogy kinek ho­gyan áll az előfizetése. Továbbá, hogy — az előfizetési díj csekély volta miatt (több hasonló terjedelmű, gyakoriságú, és pél­dányszámú lap magasabb előfizetési díjat jelez) — buzdítsunk fel ül fizetésekre, saj­tóadományokra, most nyomatékos tekintet­tel a 75. “ünnepi” évfolyamra. Kérjük ol­vasóinkat, amikor a következő számmal megkapják a befizetési lapokat (válaszbo­rítékkal is), legyenek bőkezűek és bőszí­­vűek adományaikkal a magyar evangél ikus lap fenntartása érdekében. Minden előfize­tésért, sajtóadományért előre is köszönetét mondunk. De talán jelentősebb az, hogy olvasóink segítsenek újabb olvasók verbuválásban (esetleg ajándékelőfizetések útján is). Az elszórványosodás folytán, hiszen errefelé nincs kiterjedt gyülekezeti vagy lelkészi hálózatunk, csak arra számíthatunk, ha egy egy olvasó, hittestvér, “régebben” vagy “ú­­jabban” letelepedett hittestvérei, barátai, ismerősei körében beszél erről, ismerteti ezt a magyar evangélikus sajtómunkát. Hadd lehessen célunk, hogy mire lejárhat majd a 75. évfolyam 2005 végén, addigra a lap olvasótábora legalább hetvenöt ol­vasóval növekedjék. Fogjunk össze ennek érdekében a három magyar evangélikus gyülekezetben (kettő Clevelandban, egy pedig Torontóban) és a hatalmas szórvány­ban. Ez a remélt összefogás eredményezze a hetvenöt új olvasót és legyen majd a küszöbön álló 75. évfolyam méltó és ör­vendetes megünneplése. Bernhardt Béla cv. lelkész, szerkesztő PÜSPÖKÖT VÁLASZTOTTAK ERDÉLYBEN Ú j püspöke van augusztus 5-e óta a Romániai [Erdélyi Magyar) Evangélikus Lutheránus Egyháznak Adorjáni Dezső Zoltán személyé­ben. Az ú j püspök megválasztására elődje, Mó­zes Árpád nyugdíjba vonulása miatt került sor. A szavazatszámláló bizottság július 21-i kolozsvári ülésén összesítette a szavazatokat. Az eredmény a következő volt: Adorjáni Dezső Zoltán püspökhelyettes 36, Kovács László At­tila teológiai professzor pedig 3 szavazatot ka­pott. Mivel az eredmény ellen nem érkezett fellebbezés, az új püspök elfoglalhatta hiva­talát. Beiktatását október 8-án Sepsiszentgyör­­gyön D. Szebik Imre püspök végzi. Az új püspököt köszöntöttük az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia részéről, s fe­lelősségteljes szolgálatához Isten gazdag áldá­sát és a Szentlélek vezérletét kívánjuk. Adorjáni Dezső Zoltán 1964-ben Brassóban született, 1988-ban szentelték lelkésszé a ko­lozsvári Közös Protestáns Teológiai Intézetben végzett tanulmányai után. A bukaresti magyar és román ev. gyülekezethez került segédlelkész­nek. majd helyettes lelkésszé lett, s 1994-től be­tölti a parókusi szolgálatot. 1997-ben a brassói ev. egyházmegye esperesévé választották. 2000 -tői pedig az egyház püspökhelyettese. A bel­­misszió és az ökumenia tartozik szorosabb ér­deklődési köréhez. Az új püspökkel tartott interjúból az alábbi részleteket közöljük: “A Romániai [Erdélyi Magyar] Evangélikus Lutheránus Egyház— annak ellenére, hogy ki­sebbségi egyház — egyszerre hitvalló és nép­egyház is. Ez a két jelző persze egyházunknak a történelemben megjelenő formájára utal. nem tartozik az egyház belső, változhatatlan ismer­tető jegyei közé: mint tudjuk, a reformáció meghatározása erre nézve világos és egyértel­mű. A két jelleget nem leltet élesen szembeál­lítani egymással. A különböző történelmi hely­zetekben hol az egyik, hol a másik domborodik ki jobban. A döntő az, hogy az egyház miként tudja hitelesen hirdetni és megélni tiszta lelki­ismerettel azt az igazságot, amelyet Istennek Krisztusban adott kinyilatkoztatása által kapott. "Közben tudatában vagyunk annak is. hogy egyházunk be van ágyazva a mai világba, a vál­tozó társadalomba, ezért nem kerülheti el az őt körülvevő világ válságait, megrázkódtatásait. Keresztyén felelőséggel el kell fogadnia, fel kell vállalnia e mély politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális, és morális átalakulásban lévő térség minden realitását, és őszinte szándékkal kell osztoznia kortársaink, illetve a romániai magyarság gondjaiban is. együtt kell keresni a kiutat, a megoldás lehetőségeit. “Egyházunk fő feladata Isten országának épí­tése már itt. ebben a világban az evangélium, a szentségek, és a szeretetszolgálat által. Döntő kérdésünk, hogy miként leszünk só, világosság, kovász abban az emberi közösségben, ahová Isten állított minket, hogy miként tudjuk átadni tartalmi, formai hagyományainkat, szellemi, lelki értékeinket úgy, hogy azok korszerűvé, érthetővé váljanak a mai ember számára. “Amikor egyházról beszélünk, ne mennyiség­ben próbáljunk gondolkodni — valahogy úgy, hogy egyház ott van, ahol sokan vannak, ahol anyagi, társadalmi erő van —. hanem gondol­kodjunk minőségben. Egész erdélyi magyar lé­tünk. egyházi létünk jövője ezen áll vagy bukik. Az egyház szolgálatának úgy kell történnie, abban a tudatban és felismerésben, hogy min­dig Isten színe előtt szolgál, és Öt szolgálja. Mi, keresztyének két világ polgárai vagyunk: Tagjai Isten országának, de egyszerre egy földi ország­nak is; tagjai, részei egy népnek, egy nemzet­nek. melynek megvan a maga helye, kultúrája, karaktere, és történelmi rendeltetése. Az egyház mindezek felett áll, de ebben az egyházban élve őrizzük identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, felekezeti jel legünket, éljük mindennapi életün­ket úgy, hogy az Isten dicsőségére és minden embertársunk, az egész emberiség javára le­gyen. S ha rákérdezünk: Mi lesz egyházunk és népünk jövője? — legyen Isten igéje a remény­séget adó válasz: ‘Hiába keltek korán és feksze­­tek későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Ur szeret, annak álmában is ad ele­get’ (Zsoltár 127:2).’’ Az “Evangélikus Élet”-ben megjelent cikkekből kivo­natosan; az interjút Fehér Attila cv. lelkész vezette.

Next

/
Thumbnails
Contents