Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)

2004-08-01 / 4. szám

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------— 74. évfolyam___________________________ERŐS VÁR_______________________________3. oldal JÉZUS KRISZTUS TANÚINAK SORÁBAN Az első tanítványoktól kezdve sok, és köztük sok névtelen tanúja és vértanúja van a mi Urunknak Jézus Krisztusnak. Teljes névsort az élet könyvében talá­lunk (Filippi 4:3; Jelenések 3:8, 21:27). A minnesotai Wilmar evangélikus templomában sem kerülhetett ki a falra minden tanú neve, mégis Isten igéje arra bátorít, hogy emlékezzünk meg veze­tőinkről, akik az igét hirdették nekünk — tisztán és igazán —, akiknek élete ta­nulságos számunkra, és akiknek Isten iránti bizalmuk Jézus Krisztus által, kö­vetésre méltó (Zsidók 13:7). Ők a mártí­rok! Közéjük tartozik D. Ordass Lajos püspök. A wilmári templomban a 78. név Or­dass Lajos evangélikus püspöké, az E- vangélikus Világszövetség egykori alel­­nökéé. Rá emlékezünk halálának 26. (augusztus 14), lelkésszé szentelésének 80. (október 5) évfordulóján. 46 éve (ok­tóber 5) történt, hogy Lilje Hans han­noveri püspök, a Világszövetség akkori elnöke és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagja, Buda­pesten méltatta Ordass Lajos tanúság­tevő életét: “A te megállásod a nyugati világ számára a keresztyén megállás szimbólumává lett”. Ennek komolyan vételét mutatja, hogy például az Egye­sült Államokban Clevelandban, Akron­­ban (OH), és Allentownban (PA) is em­léket állítottak Ordass püspöknek hely­tállásáért. A 26 évvel ezelőtti temetése azért volt szomorú, és a gyász fájdalma azért volt nagy, mert a szertartásra politikai nyo­más nehezedett. Ordass Lajos ezt akarta kivédeni, amikor még életében rendel­kezett, hogy temetése szerény körülmé­nyek között menjen végbe. Gyászjelen­tést nem nyomattak, és az emberek egy­másnak adták tovább a temetés időpont­járól szóló hírt. A támadó politika így is jelen volt. Éppen úgy, mint a kirakatper esetében, amikor Ordass Lajost ártatla­nul fegyházbüntetésre ítélték, vagy sza­badulása előtt, amikor az egyházi kü­lönbíróság terrorizálásával akarták elér­ni a püspök hivatalvesztését. A gyászszertartást leegyszerűsített li­turgiával végezte a két illetékes gyüleke­zeti lelkész, Csengődy László és Rutt­­kay Elemér. Az igehirdetés elmaradt. A gyászoló család, barátok, ismerősök, külföldről érkezett barátai és tisztelői, az egész gyászoló gyülekezet szomjazva várta volna Isten vigasztaló szavát. Az imádságba kapaszkodtunk. A lelkészek­nek megtiltották, hogy liturgikus öltözet­ben, lutherkabátban kísérjék utolsó földi útjára a mártír püspök földi maradvá­nyait, néhányan mégis megtettük. Az akkori püspök-elnök civilben, saját ár­nyékaként komoran jelent meg — ter­mészetesen nem tudhattuk, hogy szívé­ben mi játszódik le. Ordass Lajossal és emlékével egy életen át viaskodott. Az elhunyt püspökről való közös, nyil­vános megemlékezést még évek múltán is tiltották. 20 évvel ezelőtt, amikor az EVSZ nagygyűlését Budapesten (1984. július 20 és augusztus 5 között) rendez­ték, a Világszövetség néhány vezető kép­viselője jelenhetett meg csak a sírjánál, és a világgyűlés napi újságja a magyar szövegben meg sem említette a kegyele­­tes megemlékezést. Még halott poraiban is meg akarták alázni. Voltak, akik azt hitték, hogy örökre így marad, pedig a Szentírás sok helyen utal arra, hogy az istentelenséget és az embertelenséget nem engedi a Minden­ható a végtelenségig zsarnokoskodni. 1995. október 5-én (azaz 3-án!) meg­történt egyházi rehabilitációja is. 2000. március 18-án Ordass Lajos neve (hisz­­szük, hogy az “Élet Könyve” után) be­jegyzést nyert ünnepélyes keretek között a Magyarok Aranykönyvébe. Életéről, szolgálatáról, és helytállásáról könyvek jelentek meg, valamint számos tanul­mány, több nyelven is. Néhány munká­ját még az üldözések idején nyomtatták ki, névtelenül, külföldön. Azóta egyre több műve olvasható mindnyájunk épü­lésére. Ordass Lajos püspök bizonyságtevő é­­letét látva, megértjük, hogy Pál apostol, amikor a keresztyén életről, a Krisztust követő ember szenvedéséről, hűségéről, mindennapi küzdelmeiről és szolgála­­tárólbeszél, miért használja a küzdelem, a versenyfutás, az ökölvívás képét, ame­lyek most a nyári olimpia idején külö­nösen érzékletessé válnak (Filippi 2:16; Zsidói 12:1). Cél a győzelmi koszorú (ma az aranyérem), amit nem nyerhet el mindenki (ÍKorinthus 9:24). Krisztust követő életünk szempontjából a hervad­hatatlan koszorúról illetve koronáról van szó, és változatlanul fontos marad a szabályszerű küzdelem (ÍKorinthus 9: 25-27; 2Timótheus 2:4, 4:7-8; Zsidók 12:1). Ez a hit harca, az Istentől kapott fegyverzetben (Efezus 6:10-20.), Jézus Krisztus “jó vitézeként” (2Timótheus 2:3). Olimpiai játékok előtt az olimpiai láng bejárta a világot és a verseny kezdetén érkezett meg a helyszínre, hogy világos­ságot árasszon. Ordass Lajos püspök s mi mindnyájan keresztyének a Vilá­gosság hordozói vagyunk. A Világ Vilá­gosságáról, Jézus Krisztusról teszünk bi­zonyságot szavainkkal, cselekedeteink­kel, egész életünkkel (Lukács 8:16-18). 80 évvel ezelőtt, pappá szentelésekor prédikációj a Efezus 4:1 -6. alapj án hang­zott el, a “Hivatásunkhoz méltó életről”. Ezt bizonyította egész földi életével. Vájjon gondolt-e arra, hogy egykor, Pál apostolhoz hasonlóan, “fogoly lesz az Urban”? Igehirdetéseinek kéziratán, az elejére odaírta hitvallásként mindvégig: “Jézus!” Ezért lett ő a “keresztyén meg­állás”, a hűséges helytállás szimbóluma. Budapesten a Terror Háza Múzeum­ban, az egyházi mártírok termében, né­hány tárgyi emlék utal D. Ordass Lajos püspök történelmi jelentőségére. Komor a kép, amíg Jézus Krisztus szava vilá­gosságot nem gyújt szívünkben, és en­nek fényében meg nem láthatjuk a teljes valóságot, a teljes igazságot: “Légy hű mindhalálig, és én neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2:10.) Rőzse István ev. lelkész (Biatorbágy) SZEMÉLYI / CSALÁDI HÍREK Köszöntjük Tessényi Kornél texas-the­­woodlandi ny. ev. lelkészt 92. (július 17), Tomaschek László clevelandi AMEK ta­got 90. (augusztus 4), s dr, Pósfay György ^ genfi ny. ev. lelkészt 83. (június 18) szüle­tésnapja alkalmából. Életükre a kegyelmes és megtartó Isten gazdag áldását kívánjuk. Köszöntjük Tomaschek László és fele­sége sz. Kiss Margit AMEK tagokat, há­zasságkötésük 55. (augusztus 4) évfordu­lóján. Isten szeretetében bővelkedő áldáso­kat kívánunk életükre. Köszöntjük dr. Pósfay Klárát és férjét dr. 1. Remy Barbet második gyermekük, Mátyás 1 születése (Pittsburgh, június 26) alkalmá­ból. Növekedjék e kisgyermek is Isten és emberek előtti kedvességben. A boldog nagyszülők (ez a harmadik unoka) dr. Pós- / fay György és felesége sz. Koppányi Eme­se Genfben. Elhunyt (július 2) 95. életévében lapunk egyik legrégibb olvasója, dr. Lelbach An­tal, clevelandi orvos, a Délvidéki Felsza­­badíttTTanács volt elnöke. A gyásszal e­­gyetemben vigasztalásul a feltámadásban való hitet is megosztjuk özvegyével, sz. t Molnár Andreával. EVHir djH djb din djb djb cöp dfc dfc c£b rflp r£b rflo djp r£Jp pfln qQp 7X5 7X5 7X5 7X5 7X5 7x5 7x5 Jx> 7x5 7x5 7x5 7x5 7x5 7x5 7x5 7x5 >

Next

/
Thumbnails
Contents