Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-06-01 / 3. szám
73. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal A NÖVEKEDÉST ISTEN ADJA "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők: ” (Zsoltár 127:1.) Luther Márton teológiájában sokszor szerepel kettősség. Elég, ha példaként az ember egyszerre igaz és bűnös voltát, a keresztyén ember szabadságát és szolgai voltát említjük. Ugyanúgy, ahogyan egyszerre vagyunk megigazítottak és bűnösök, szabadok és szolgák, ugyanúgy tudunk is gyülekezetét építeni, meg nem is. Tudunk annyiban, hogy meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, de nem tudunk, mert ha mindent meg is teszünk, nem attól lesz \ növekedés. Mert a növekedést csak Isten adhatja, amikor és ahol Neki tetszik. A gyülekezetépítés fogalma is ezt jelenti, hogy mindent megteszünk az épülés érdekében, és nem azt, hogy mi építjük a gyülekezetét. Mert azt csak Isten teheti. “Építeni? Örülünk, ha azt meg tudjuk tartani, ami most megvan!” Sokszor ezzel a véleménnyel szembesül az, aki gyülekezetépítésről szól azokban a gyülekezetekben, ahol évek óta fokozatosan kevesebben vannak a templombajárók, a gyülekezetét anyagiakban is támogató, aktív egyháztagok. Pedig ahol a növekedést nem akarják és nem munkálják, ott óhatatlanul is az apadás, a fogyás indul meg. Mert az emberi élet múlandóságának okán nem lehet állandó szinten tartani a gyülekezeteket. Sokszor már az is nagy előrelépés, ha el tudjuk távolítani az evangélium hallgatását, a növekedést gátló tényezőket. “A növekedést Isten adja.” Ezt olvasva és tudatosítva két csapdát kell kikerülnünk. Az egyik az, hogy minden növekedést magunknak tulajdonítunk. Mert hála Istennek van, ahol van növekedés. Nem szabad emberi sikernek elkönyvelni az előrelépést. Jézus szavaival élve mondjuk magunkról, ha mindent megtettünk: Haszontalan szolgák vagyunk. Isten mégis megáldotta erőfeszítéseinket. A gyülekezetépítésben is Luther Márton munkafelfogása szerint kell eljárnunk, amelyben Luther kimondja, hogy nem azért dolgozunk, hogy eredményt érjünk el. Azért dolgozunk, mert Isten 1 Mózes 1:28-ban ezt parancsolja nekünk. Az, hogy gyümölcsöt terem munkánk, az csak Isten kegyelmének és szeretjének jeie. A másik csapda, hogy semmit sem teszünk gyülekezetünk épüléséért, mondván, majd Isten megengedi, megcselekszi a növekedést, ha akarja. Ez azonban teljességgel érthetetlen felfogás mind Pál apostol mind Luther szerint. Pál apostol ezt mondja: “Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést Isten adta.” Isten minden bizonnyal ültetés és öntözés nélkül is tudna növekedést adni. De hogyan várunk gyümölcsöt, ha semmit sem teszünk? Minden építésnél legfontosabb az alap. Pál apostol is nagyon fontosnak tartja az a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (lKorinthus 3:11) Nem kell, sőt nem szabad azt találgatnunk, hogy milyen is legyen a gyülekezet alapja. Csak egy alap van, Jézus Krisztus. A kérdés, ahogyan Pálnál is, hogy mit építünk erre. És hogy “kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.” (1 Korinthus 3:13b) Lehet sok mindent építeni, de mindenért felelősséggel tartozunk. A krisztusi alapra gyülekezetei, élő Krisztus-közösséget próbálunk építeni. És ez egyáltalán nem a lelkész, mint “hivatásos keresztyén” egyszemélyes ügye. Legjobb példa erre Pál apostol, akinek több segítőtársa is volt munkájában. Ezek a munkatársak, mint Pál kipróbált segítői Pál akadályoztatása esetén látogatták meg a gyülekezeteket. Mindig azokat, ahol probléma adódott, vagy valamilyen konfliktus alakult ki. Pál, nyilván munkatársait és “gyülekezeteit” látva és ismerve írta a következőket: “A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” (lKorinthus 12:4-5.) Tudatosítanunk kell, hogy a gyülekezetben sosem csak magányosan küzdő “építőmunkások” vagyunk, hanem vannak adottságainkat kiegészítő és gyengeségeinket pótolni tudó társak. De mindez nem elég a gyülekezetépítéshez. Luther Márton Kiskátéjában a Harmadik Hitágazathoz magyarázatot így ír: “... a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben ...” A gyülekezetépítés tényleges célja az evangélium, a keresztről szóló beszéd továbbadása, mely “bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözölünk, Istennek ereje.” (lKorinthus 1:18) Ahogyan a Korinthusi levelekben láthatjuk, Pál apostol tevékenységét végigkísérte az imádság és a hálaadás. Pál ezzel a gyakorlatával mutat példát mindazoknak, akik Krisztus egyházát, a gyülekezetei építeni akarják. Imádságos lelkűidéről vegyünk példát, bármihez fogunk gyülekezetünkben. És tudjuk Pállal együtt kölcsönösen mondani egymásról: “Hálát adok értetek Istennek mindenkor”. (1 Korinthus 1:4.) Dorn Réka Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. __________ János 13:35 EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA! 1920. JÚNIUS 4. NEM FELEJTHETÜNK! Trianon-kereszt a templomkertben Mosonmagyaróvár képviselőtestülete januári ülésén leszavazta a helyi MlÉP-szervezet kérését, miszerint Trianon-emlékkeresztet állítanának a városban. Az MDF és az evangélikus egyházközség segítségével azonban magánterületen mégis megvalósíthatták a kezdeményezést. A mosonmagyaróvári MIÉP szervezete az Országos Trianon Társaság elnökségének gondolatához csatlakozva Trianon-fakereszt felállítását kezdeményezte. A szervezet beadványában hangsúlyozta, hogy ez pártérdeket nem szolgál, csupán emlékeztetni szeretnék az utókort a Kárpátmedence szerves egységére. A kereszt állításának anyagi vonzata nem terhelte volna az önkormányzatot, a szervezet saját erőből kívánta azt megvalósítani az Engels utca végén lévő füves területen. A szervezet azt kérte az önkormányzattól, hogy ezt a helyet biztosítsa az emlékműnek. Az indítványt az önkormányzat művelődési, sport- és civil kapcsolatok bizottsága megtárgyalta és a testületnek azt javasolta, hogy ne támogassa a kereszt állítását. A bizottság álláspontja szerint az uniós csatlakozás küszöbén nem időszerű és diplomatikus a párizsi békeszerződés felemlegetése. A januári ülésen végül a kormányzókoalíció képviselői leszavazták a fakereszt állítását. A testület MDF-frakciója támogatta a kezdeményezést, ezért más megoldást kerestek. Szabó Miklós önkormányzati képviselő elmondta: Tárgyalások folytak arról, hogy magánterületen — a magyar-utcai evangélikus templom tőszomszédságában — állítsák fel a keresztet. Számosán jelezték mind anyagi, mind természetbeli támogatásukat a kezdeményezéshez és június elején fel is avatták az emlékművet. Kiss Miklós lelkész elmondta: Az evangélikus egyházközség nyitott volt a kezdeményezésre és szívesen biztosított helyet ennek az emlékhelynek, hiszen Trianon a magyar történelem szerves része, így mindenki számára vállalható. -Ki«uia<r »>•««*«.
