Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)

2002-12-01 / 6. szám

ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 72. ÉVFOLYAM 2002. DECEMBER No. 6 (337). Vol. 72. December 2002. USPS170-360 6. SZÁM Karácsony változatlan örömhíre Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és lát­tuk az O dicsőségét, mint az Atya egyszü­löttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal (János 1:14). Földünkön hatalmas változások mentek végbe a több mint 2000 év alatt, de válto­zatlan életünk kiszolgáltatottsága a külön­féle betegségek, katasztrófák, gyilkossá­gok, terrorcselekmények, háborúk kapuin besurranó halálnak. Karácsonykor a döntő, változatlan tényre helyezzük a hangsúlyt, a Jézus Krisztusban megjelent szeretetre. Testet öltött. Az örök Ige jelent meg test­ben. Nem úgy öltötte magára, mint a ruhát, hanem egészen emberré lett. Magában hor­dozta a gyermekkor gyengeségét, a szülői melegség igényét, a testi éhség és szom­júság szükségletét, a fájdalom kikerülésé­nek a vágyát (“Ha lehetséges, múljék el tő­lem ez a keserű pohár.”); még a teljes elha­­gyatottság pillanatát is át kellett élnie (“Én Istenem, miért hagytál el engem?”). Kará­csonykor Jézus, testté léteiével, testvérünk­ké lett. Máig is emlékszem, milyen átélés­sel mondta egyik tanítványom, amikor szü­­létesnapja iránt érdeklődtem: “Jézus szüle­tésnapján láttam meg én is a napvilágot, számomra így fényesebb a szenteste.” Tes­tünket hordozta gyermekként, de jászolböl­csője felett a keresztgerenda már golgotái keresztjét jelezte. A kereszthordozásban is szenvedő testünkké és vérünkké, vagyis testvérünkké lett. Lehet imádkoznunk: Adj hússzívet a kőszív helyébe, hogy egymás terhét hordozni tudjuk családban és gyüle­kezetben. Közöttünk lakott. Azt mondják, lakva le­het megismerni egymást. Jézus nem párhe­tes turizmusra jött ide, hanem itt született, itt élt 33 évet. Itt halt meg kínos halállal. És nem hagyta faképnél az Őt be nem fo­gadókat, sem menekülő tanítványait, ha­nem ezt ígérte: “Veletek vagyok minden napon a világ végéig”. Isten Fia, Aki nem­csak ételünket és italunkat ízlelte, hanem a kereszten ki itta a halál keserű poharát, velünk van! Ebben a karácsonyi bizonyos­ságban olvashatjuk ezeket a szavakat, hogy Jézus nemcsak “közöttünk lakott”, hanem ma sem hagy magunkra küzdelmeinkben, útkeresésünkben. Láttuk az Ö dicsőségét. Isten dicsőségé­nek látása a prófétából félelmet váltott ki: “Jaj nekem, elvesztem ...! (Észaiás 6:5). A pásztorokban az Úr dicsősége, a betlehemi fények ugyancsak kiváltották a nagy félel­met (Lukács 2:9). Az angyali híradás nem­csak elolszlatta ezt, hanem lábra állította őketm hogy személyesen megláthassák a jászolágy gyermekében az Üdvözítőt. Ben­ne megláthatjuk mi is a szeretet Istenét! Egy kisfiú a kertben madárfiókát látott a fa alatt. Azonnal felvette és létrán felmászva a fészekbe vitte. Amikor a többi madárka meglátta a fiú fejét, ijedten röpködtek ki a fészekből, s a macska elragadta őket. Sírva panaszolta ezt a gyermek szüleinek. “Ma­dárrá kellene lenned, hogy madarakon se­gíthess” — vigasztalták. Isten dicsősége az emberré lett Krisztusban hozzánk idomult. Isten testté lett Krisztusban, hogy rajtunk embereken segítsen, megmentsen a kárho­zat karmaiból az örök élet örömére! Megtölti életünket tartós ajándékokkal: kegyelemmel és igazsággal. Az Atya Egy­szülöttjének dicsősége úgy nyilatkozott meg, mint kegyelem és igazság. Jézusban, a múlandó, halandó emberi testben megje­lent Fiúban Isten megbecsüli emberi te­remtményét, hogy így felemelje, gazda­gítsa, “megtöltse élete kosarát”. Nemcsak múlandó földi javakkal, hanem maradandó ajándékokkal. Az ember ma a karácsony tartósságát egyoldalúan azzal próbálja Egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Feje­delme. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. Ézsaiás9 7 megvalósítani, hogy mükarácsonyfát vásá­rol, mondván: “Az halálunkig is kitart, még sírunkat is díszítheti. Minek vegyünk gyö­kerétől amúgyis megfosztott fenyőt, s pár hét múlva növeljük a köztisztaságiak mun­káját?!” De a karácsony “halála” másban rejlik, nem az ünnepek utáni halott kará­csonyfákban, hanem a kihűlt, fénytelen szí­vekben, melyek már nem képesek “vért pumpálni” az emberi testbe, a haldokló kö­zösségi életbe! De itt van előttünk Isten ajándékkosara, két tartós ajándékkal. Az egyik a kegye­lem, Isten mindent gazdagító jósága ez, mely áldásával eláraszt bennünket. Ez a kegyelem Isten jóságának kifogyhatatlan hüságe, mellyel az egész világot megaján­dékozza az isteni Gyermekben. Több mű­vész a gyermek Jézust úgy festi meg, hogy miközben a legboldogabb anya — kinek szívét a fájdalom is átjárta — karjai közt tartja a Fiút, Ő mintegy almaként tartja ke­zében a földgolyót, melynek Uraként és Megváltójaként jött el, hogy kegyelmével, mentő szeretetével üdvözítse mindazokat, akik Benne hisznek. Az emberiségnek nyújtott másik kará­csonyi ajándék az igazság. Jézus elhozta erre a földre a tökéletese egyenességgel és nyíltsággal tele, ámítás ás álnokság nélküli isteni valóságot. Ide, ahol sok a gerinctelen hajlongás önző érdekből, ahol nemcsak az avatás előtti szobrokat takarja lepel, hanem az. élő ember is takarja hamisságát, álnok­ságát, mert fél a leleplezéstől, és közben a lepel alatt embertársainak csapdát állít. Fogadjuk el Krisztus igazságát. Aki magá­hoz vonzotta jászolágya közelébe a pászto­rokat; Aki a samáriai asszony szívét azzal nyitotta meg a Róla szóló bizonyságtételre, hogy neki mindent, amit tett igazán meg­mondott; Aki Pilátus előtt is az igazságról szólt, hiszen ezért jött a világra. A kegyelem és igazság, mint testvérek összekapcsolnak 2002 karácsonyán a testté lett Jézus Krisztusban, hogy tengeren innen és túl élő testvérszívek egymásért tudjanak dobogni, imádkozni, és egymásnak szol­gálni. Szimon János, soproni ev. lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents