Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-02-01 / 1. szám
72. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal D. ORDASS LAJOSRA EMLÉKEZÜNK D. Ordass Lajos mártírpüspökünk születésének 100. évfordulója (1901. február 6) alkalmából lapunk tavalyi augusztusi és októberi számában ismertettük az évfordulóval kapcsolatos gallneukircheni és budapesti ünnepi megemlékezéseket. Jelen és következő számunkban a 77 évesen 1978- ban elhunyt Ordass Lajos püspök amerikai tevékenységét örökítjük meg nagyvonalakban, III. és IV. részként. Február 6-án volt születésének 101. évfordulója. III. Amerikában 1947-ben Északamerikában öt helyen örökítették meg Ordass püspök emlékét. Az első egy feliratos dombormű a nyugatclevelandi magyar evangélikus templom előcsarnokában. Hasonló a torontói magyar egyesült egyház temploma előcsarnokában és az akroni Lorántffy Zsuzsanna Otthonban lévő dombormű is. Kőbe vésett neve szerepel a minnesotai Wilmar város köralakú templomában, a felső ablaksor alatt körbefutó kőszalagon felsorolt bibliai és egyháztörténeti hitvallók csoportjában. Végül a pennszilvániai Allentownban lévő “Muhlenberg College” kápolnájában elhelyezett emléktáblán. Itt nyert el Ordass Lajos 1947-ben díszdoktori címet. De miért is éreztek amerikai evangélikusok annak a szükségét, hogy megemlékezzenek Ordass Lajosról? Mi kötötte őket össze? Ordass Lajos kétszer látogatott el Amerikába, 1947 tavaszán és 1957 nyarán. Mindkét alkalommal a Magyarországi E- vangélikus Egyház kiküldöttjeként, egyben mint meghívott vendég érkezett az Egyesült Államokba, az Evangélikus Világszövetség, ill. elődje, az Evangélikus Világkonvent vezetőségének a javaslatára, valamint az amerikai evangélikus egyházak közös szervezetének, a “National Lutheran Council”-nak a meghívására. Jöveteléről értesítették, szolgálatai megtervezésébe bevonták az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciát is, s így a magyar püspök ezt a közösséget is meghívói között tudhatta. Amerikába Stockholmból indult repülőn, bizonyos aggályokkal a szívében. Gondja volt az útiköltség, mert ez nem volt utazásaiba beleszámítva. Ezért 2700 svéd korona kölcsönt vett fel. Ezt aztán sikerült is visszafizetnie költségmegtérítésre kapott tiszteletdíjakból. Aggodalmaskodott hiányos angol tudása miatt is. Ezt ugyan ellensúlyozta jó német és svéd nyelvtudása, s így az akkori amerikai evangélikus egyházi vezetőkkel zavartalanul érintkezhetett. Útja második felében angolsága annyira javult, hogy beszélgetésekben tolmács nélkül is résztvett, és igehirdetéseit, amelyeket ugyan valakivel átnézetett, jól tudta előadni. A harmadik gond télikabátjának az ügye volt. Magyarországról februárban indult el, csak télikabátot vitt magával, felöltőt nem. Amikor április 17-én útnak indult Amerikába, úgy gondolta, hogy ez felesleges terhetjelent, hiszen New York Madrid és Nápoly magasságában van és még Svédországban is szép, napos reggelek üdvözölték őt húsvét után. így megőrzésre nálam hagyta télikabátját. New Yorkban azonban fagyos szelek várták. A fogadására megjelent magyar lelkészek megpillantva a kabát nélkül érkező magyar püspökét, összenéztek, s mielőtt bekísérték volna Ordass Lajost a “United Lutheran Church in America” egyház new-yorki központjába, az egyik árúházban vettek neki egy fekete átmeneti kabátot, amit ő csak hosszú biztatásra volt hajlandó elfogadni. Jelentésében sok mindent írt az amerikai evangélikusok segélyszervezetének, a “Lutheránus Világakció”-nak a munkájáról, valamint annak vezetőségével való tárgyalásairól, hasonlóképpen egyházi hivatalok és lelkészképző intézetek meglátogatásáról, amit itt nem kívánok részletezni. Viszont meglátogatta a magyar gyülekezeteket, azokban magyarul — néha angolul is — igét hirdetett, esetleg előadást tartott. Ezeket, lelkészeik nevének a megemlítésével, Ordass feljegyzései szerint, itt felsorolom: New Brunswick, NJ, Szathmáry Gyula, magyar és angol / Caldwell, NJ, Pölöskey Sándor, magyar / Perth Amboy, NJ, Fiiszár Ferenc, közös prot. magyar Istentisztelet / New Brunswick, NJ, Szathmáry Gyula, közös prot. magyar Istentisztelet / Buffalo, NY, Papp János László, magyar és angol / Cleveland-Nyugat, OH, Brachna Gábor, magyar / Cleveland-Első, OH, dr. Leffler Andor, magyar és angol / Lorain, OH, Turcsányi Gyula, magyar / Detroit, Ml, Becker Jakab, magyar / Pittsburgh, PA, Markovits Pál, magyar / Bethlehem (Szt. János), PA, dr. Stiegler Ernő, magyar és angol / Windsor, ON, Kanada, Becker Jakab, magyar. Ezeken kívül magyarnyelvű előadásokkal is szolgált Ordass Lajos New Brunswickban, Bufifaloban, a clevelandi Első Egyháznál, Detroitban, Pittsburghban, és a bethlehemi Első Egyháznál, ahol Ormai János volt a lelkész. Ez azt jelenti, hogy minden anyagyülekezetben szolgált, de nem volt Montrealban (vízumnehézségek miatt) és két-három leánygyülekezetben. Viszont a püspök megkeresztelt két amerikai magyar gyermeket, hat magyar beteget meglátogatott, s közreműködött két esketésnél. Amerikából való eltávozása előtt (1947. június 4-én) az amerikai magyar lelkészek és a bethlehemi magyar-vend nőegyesület adományozó irat kíséretében püspöki keresztet adott át Ordass Lajosnak. A meghatározás szerint azt a Bányai Ev. Egyházkerület tulajdonának, tehát Ordass Lajosnak és utódainak szánták. Érdekessége Ordass Lajos első amerikai útjának az, hogy az amerikai egyházi vezetőkkel megbeszélt sok együttmunkálkodási terv közül igazán csak egy valósult meg: két felajánlott ösztöndíjas hely betöltése. Az egyikre Hafenscher Károly akkori budapesti segédlelkésznek sikerült az Egyesült Államokba kijutni, aki az amerikai evangélikusok legrégibb teológiai főiskoláján, Gettysburgban tanulhatott egy évig. Hazatérve Magyarországra, a Bp.-Deáktéri Gyülekezet lelkészeként szolgált nyugdíjbameneteléig. Továbbra is az ottani egyházi épületben lakik, s mint c. teológiai tanár előadóként és ökumenikus szakértőként mindmáig fáradhatatlanul szolgál a Magyarországi Evangélikus Egyházban. A másik, csak féléves ösztöndíjra, amelyet a svédszármazású evangélikusok hittudományi főiskolája, az “Augustana” szeminárium ajánlott fel, Ordass püspök — másokkal való tárgyalások után — engem jelölt. Ezt a bizalmat köszönettel fogadtam, majd féléves amerikai tartózkodás után visszautaztam Európába. Akkor még nem gondoltam arra, hogy nem egészen más év múlva én is egyike leszek az Amerikában megalakult magyar gyülekezetek lelkészeinek. - [Folytatás: IV. Amerikában 1957-ben.] Dr. Pósfay György, genfi ev. lelkész A szerkesztőtől Olvasóink megértését kérjük, hogy jelen számunk a szokásoshoz képest valamelyes késéssel kerül kézbe. A szerkesztés folyamatát részben megbetegedések (kórházi kezelés is), részben technikai zavar (a kéziratok fotókész előállításához szükséges “printer” elromlása) akadályozták, bb IMÁDKOZZUNK! Áldunk Téged, mennyei Atyánk, hogy nemcsak lelkünket táplálod az élet kenyerével, hanem testünkről is gondot viselsz. Tégy minket igaz gyermekeiddé, hogy hálával élvezzük a földi javakat, örömmel fogadjuk be szent igédet, és Tieid legyünk testestől-lelkestől, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
