Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)

2002-04-01 / 2. szám

72. ÉVFOLYAM ERGS^VÁU 5. oldal “HALÁL, HOL A TE FULLÁNKOD?” Olvasd: IKorinthus 15:54-57. Szerintem a halál az emberiség legna­gyobb ellensége és legnagyobb büntetése is. Ádám és Éva őseink bűnbeesése óta arra emlékezünk hogy bűnös faj vagyunk. Rosszra visz hajlamunk. Többször választ­juk a sötétség útját mint a világosságét. Ős­­szülőpárunkat azzal büntette meg Isten hogy engedelmetlenségük után kiűzte őket a Paradicsomból és lángpallóssal felfegy­verzett angyalokat tett az Édenkert elé, hogy többet ne érhessék el az élet fáját. A halál fullánkja a bűn. Ez maradt az embe­riség örökségéül. Káin és Ábel, Dávid és Úriás, az özönvíz mely elpusztította a bű­nös embereket, a makacs egyiptomi fáraó, kinek elsőszülötjét elvitte apja engedetlen­sége, Júdás... A halált nemcsak a bűn következményé­nek látjuk ma is, hanem az emberi élet ter­mészetes, de tragikus végének. Koldus is, király is egy sorsra jut. Születésünktől fog­va egyik lábbal a sírban állunk. Sok író, költő a halált választotta témájául. Ezek közt Edgar Allan Poe és Emily Dickinson, amerikai hírneves író és költőnő emlékez­tetik olvasóikat a halál kikerülhetetlensé­­gére, misztikus valóságára. Igazán, a halál mindnyájunkat mélyen el­gondolkodtat, talán rémít, fájdalomba, ke­serűségbe űz. De nekünk van reményünk! Jézus Krisztus feltámadása ez a remény. Őbenne Isten visszavezet bennünket az Édenkertben megőrzött élet fájához, mely­től el voltunk tiltva. Megváltónk, Ki nagy­pénteken magára húzta az emberiség leg­ijesztőbb leplét, a halált, harmadnapon fel­támadott. Ledobta a halál leplét. Kereszt­­ségünk által mi is “oltva” vagyunk Krisztus életébe, halálába, és feltámadásába. Egy kisfiú és az apja egy vidéki úton ko­­csikáztak nyitott ablakkal egy szép tavaszi délután. Hirtelen egy méhecske beszállt a nyitott ablakon. A kisfiú megrémült, mivel halálosan allergiás volt méhcsípésre, de édesapja gyorsan a bogár felé csapott ke­zével, markába fogta, összenyomta, és elengedte. De ahogy elengedte, a méhecs­ke tovább szállt, mivel nem lett agyon­nyomva, és rögtön újra a kisfiú felé röp­pent. Apja újra meglátta fia rémült tekin­tetét. Ekkor az apa kinyújtotta kezét és mu­tatta a fiának. Tenyere közepén még ott volt a méhecske fullánkja. “Látod”, mond­ta a gyereknek, “nem kell többet félned. Én elvettem a fullánkot, hogy neked ne lehes­sen bajod.” Ugyanez a húsvét üzenete számunkra is. Többet nem kell félnünk a haláltól, mert Krisztus szembe szállt a halállal miattunk és értünk. Az Ő diadala miatt mi meg vagyunk váltva az ősi bűntől és következ­ményétől - a haláltól. Krisztusunk elvette a fullánkot helyettünk. Hogy nekünk ne le­gyen többé félelem az életünk. Pál a Korin­­thusiakhoz intézett első levelében így írja: “Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Hála az Istennek, aki diadalt a­­dott nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus ál­tal. Őbelé szűrődött a fullánk és a halál mérge, de Ő legyőzte. Miattunk, értünk. Krisztus feltámadott! Eltaszította tőlünk legnagyobb ellenségünket, legnagyobb fé­lelmünket. Általa új életünk van! Örök éle­tünk! Általa mi is diadalmaskodni fogunk. Koldus és király, mindaz, aki szívből hiszi, hogy Krisztus érte halt meg. És érte győz­te le a halált. Amikor életünk saját vagy szeretteink ha­landósága miatt felhőkkel van borítva, em­lékezzünk a húsvét diadalmas üzenetére: “Krisztus feltámadott!”, és Pállal együtt, az egész kereszténységgel egyetemben száll­junk mi is szembe a halállal: “Halál, hol a te fullánkod?” Rigneyné Szántó Ildikó, gonzalesi ev. lelkész —— Egyetlen mondatban—— • Pápai rendeletre római katolikus misé­ken ezentúl rendszeresen két szín alatt tör­ténhetik áldozás (úrvacsoraosztás), hason­lóan az ortodox, anglikán, meg protestáns gyakorlathoz. • A “Lutheran Church of Australia” egy­ház Márk evangéliumának a középauszt­ráliai bennszülöttek “alyawarr” nyelvén va­ló megjelentetése után elkészült az Aposto­lok Cselekedetei könyv kiadására. • A 62 éves Krause Christian, a brauns­­weigi tartományegyház püspöke, nyugdíjba ment püspöki szolgálatától, de munkáját 2003 nyaráig folytatja, mint az Evangéli­kus Világszövetség elnöke. • Albánia fővárosában, Tiranában három­százlelkes evangélikus gyülekezet tevé­kenykedik, főleg dániai evangélikusok tá­mogatásával; jelenlegi lelkészük, Chris­tenstein Kari is dán származású (Tiranán kívül Krujában, Durazzoban, és Epimana­­desen is alakulóban van evangélikus gyüle­kezet). • A délsarki orosz kutatóállomáson orto­dox templomot építenek azoknak az orosz sarkkutatóknak az emlékére, akik életüket áldozták a Délisark felfedezéséért. •Amerikai bejegyzéssel magyarnyelvű ún. Nemzetközi Keresztény Internetes Egyház létesült “László tiszteletes” vezetésével, mely felekezetenfelüliséget igényelve bap­tista egyházképet öltött fel. HÚSVÉTI ÉNEK Az egész világ újul. Új örömök intenek. Ahogy föltámadt az Úr, Föltámadnak mindenek. Érzik Alkotójukat, Mily erős, és Urukat Szolgálják az elemek. A tűz lobog és röpül. A levegő szétterül. A víz árad s völgybe gyűl. A föld biztonságban ül. Ami könnyű, feltolul, És mélybe hull a súly. Minden, minden megújul. Már az ég nem oly borús, A tenger sem háborús, A szél sem olyan vad, bús. Földi lejtőnk kivirult. Újra zöldell a kopár, Újra meleg a sugár. Mivel a tavasz kigyúlt. Enged a Halál fagya, E világnak hadnagya Birodalmát föladja, Melyet bennünk hódított. Míg az, mi nem övé, Vágyott, hogy megőrzené, Sajátjából kikopott. Élet a Halált veri, S már az ember megleli, Mit úgy fájt elveszteni: Az Édennek kéjeit. Kardját leeresztve, ím, Utat ád a Kerubin, S az Út könnyű és szelíd. Krisztus újra eget nyit És rabokat szabadít, Akiket fogságba vitt Holtuk óráján a bűn. Azért diadalukat Atyának és Fiúnak S Szentléleknek, zengjük hűn! Adam de Saint-Victor Babits Mihály fordítása MŰ KERESITEK A HOLTAK KÖZÖTT AZ ÉLŐT? NINCS TTT, HANEM FELTÁMADT! Lukács 24:5-6

Next

/
Thumbnails
Contents