Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
6. oldal ERÖS0VÁR 72. ÉVFOLYAM A nőkkel számolni kell! Forgatom a Központi Statisztikai Hivatal tavaly elkészült könyvecskéjét: Nők és férfiak Magyarországon címmel, s közben nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy írásomat ezzel a mondattal kezdjem: Számoljon velünk! Igen, számolni kell velünk nőkkel. Az új évezred előszobájában, visszatekintve egy hosszú megtett útra, látni kell, hogy megváltozott a világ. Micsoda fordulat történt azóta, hogy 1783-ban egy vitairat még úgy fogalmazott: "Megmutatás, hogy az asszonyi személyek nem emberek " S azóta is, hogy 1920-ban, részleges választójoggal Schlachta Margit, az első női képviselő a magyar parlamentbe jutott! A múlt század elején a "gyengébbik nem" egyetemi tanulmányainak korlátozásáról döntöttek (1919 - numerus clausus), ma pedig pl. a Bölcsészettudományi karon, a doktori (PhD) képzésben 13%-kal több leány hallgató vesz részt, mint férfi. Vannak bizonyos területek,, ahol még alulreprezentáltak a nők (pl. politikai élet, vezető pozíciók), más pályákon viszont az asszonyok képviselik a többséget (általános iskolai, vagy gimnáziumi pedagógusok). Vájjon, mi a helyzet az evangélikus egyházban? Ma már kevesekben okoz megdöbbenést az, ha egy protestáns felekezet "tiszteletes aszszonyával" találkozik. Megszokottá, elfogadottá vált, hogy a reformáció egyházai nőket is ordinálnak, lelkésszé avatnak Nem volt ez mindig olyan magától értetődő, természetes. A múlt század elején még azért is meg kellett küzdenie az érdeklődő leányhallgatóknak, hogy az egyetemre egyáltalán bebocsátást nyerjenek, a teológiai stúdiumok közelébe kerülhessenek. Végzés után hitoktatóként elhelyezkedhettek ugyan, de gyakran csalódniuk kellett, mert a meghirdetett állásokat inkább férfitanítókkal töltötték be. Arról álmodniuk sem lehetett, hogy egy gyülekezet vezetését bíznák rájuk. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa és az USA számos evangélikus egyházában hoszszú időre, szívós elszántságra, áldozatos szolgálatra volt szükség ahhoz, hogy az áttörés bekövetkezhessék Németországban, Thüringia tartományban ordinálták az első lelkésznőt 1927-ben. Majd két évvel később, Dániában a másodikat. Több mint két évtizednyi idő után, 1951-ben, avatták lelkésszé a harmadikat, Bancikova Darinát, a Tót Ev. Egyházban. Az ordináció nehéz feltételekhez lett kötve. Az egyik legfontosabb kitétel az volt, hogy az avatandó lelkésznőnek egyedülállónak kellett lennie. A teológiát végzett, de férjezett asszonyok csak ún. lelkészi-munkatársi titulust viselhettek. Jogaik csorbítva voltak, és ami nehézzé tette a megélhetésüket, sokszor anyagi juttatások nélkül, vagy a férfiakénál jóval csekélyebb javadalom mellett kellett végezniük szolgálatukat. Ma már az 1973-as év, az első magyarországi papnő ordinálásának a dátuma történelem. Tizenöt esztendeje minden teológiát végzett leánynak, asszonynak lehetősége van arra, hogy felavatását kérje és reá bízzák egy gyülekezet vezetését. Ma, a Magyarországi Evangélikus Egyház aktív lelkészi karának 28,2%-a nő. Alig van olyan gyülekezet, amelyik ne fogadná szívesen egy lelkész-asszony szolgálatát. Ma már "számolni kell velünk", nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az igehirdetők közel egyharmada mi vagyunk. Amikor idáig jut az ember a visszatekintésben, elámul és meglepődik önmaga is a csodán, hogy Jézus, az egyház Ura, minden emberi értetlenségünk, okoskodásunk ellenére véghez .viszi akaratát, azt, hogy nőkre és férfiakra egyaránt reábízta az evangélium továbbadásának szent feladatát. Vele kell számolnunk! Istennel kell számolnunk, Aki kiválaszt és küld a papi szolgálatba. Egy lelkésznő története talán segít ezt megvilágítani. A hetvenes évek végén, az érettségit megelőző nyáron, amikor életének minden hibás döntése, a bűnei rászakadtak, döntött, hogy a hit útján, Krisztus követésében akar járni. Vallásos családban nőtt fel, de azon a júliusi délutánon értette meg életében először, hogy mit jelent Isten végtelen, feltétel nélküli szeretete. Belső békéjének megtalálása mellett azonban hamarosan belső nyugtalanság fogta el. Állandó késztetést érzett, hogy a lelkészi pályára menjen. Józan esze tiltakozott ellene. Ismerte a papi családok kiszolgáltatott helyzetét. A szocializmusban a lelkész a rendszer ellenségeként volt számon tartva. Szülei is ellenezték, féltették. Ama késztetésből, vágyakozás lett. Érezte, Isten hívja. Imádságos alázattal, "szent kétkedéssel" bizonyítékot kért fentről. Jelentkezési lapját így a Teológiai Akadémia mellett egy vidéki egyetemre is beadta. Ez utóbbi helyre utazott le aznap, hogy felvételi vizsgát tegyen. A vonat zsúfolt volt. A kupéban asszonyok ültek, kivéve a sarokban azt a férfit, aki egy vöröses borítású könyvet forgatott. Hamar beszélgetésbe elegyedtek a nők. Faggatták a felvételire utazót, mi lesz, ha nem sikerül a vizsga? Es akkor ő elkezdett beszélni a hitéről, arról, hogy milyen örömmel készülne a papi pályára, csak hát szülei féltik, kételkednek. Az asszonyok közül, ki hitetlenkedve, ki könnybe lábadt szemmel hallgatta. Egyedül a sarokban, a férfi figyelt feszülten. Nem nézett a beszélgetőkre, de az indulás óta egyetlen egyszer sem lapozott új oldalra a vörös könyvben... Leszálláskor a férfi ott várta a peron lépcsőjénél. "Mi a neve? Hol laknak a szülei?" - támadt rá rögtön. "Ez párttitkár lehet, vagy az Állami Egyházügyi Hivataltól"- gondolta kétségbeesetten a lány. Rémült arcát látva a férfi elmosolyodott, és folytatta: "Tudja baptista prédikátor vagyok. írni akarok a szüleinek. Ne féltsék, hiszen magát az Úr hívta el!" Két nap múlva ott volt a bíztató, bátorító levél a szülők asztalán és még egy magyarázat is arról a vörös könyvről. "Az esti alkalmunkra akartam kiválasztani a dicséreteket az énekeskönyvünkből, de Isten más, fontosabb feladatot bízott rám." Brebovszkyné Pintér Márta, budapesti ev. lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház A!ői Misszió Osztálya vezetője II. SZILVESZTER SZOBRA Szobrot állítottak II. Szilveszter pápa emlékére Budapesten, a kelenföldi Szent Gellért-templom előtti téren. Az alkotást Mayer Mihály pécsi megyés püspök avatta fel. Jelen volt az ünnepségen Semjén Zsolt, a kulturális minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és az emlékmű alkotója, Varga Imre Kossuthdíjas szobrászművész is. A 3.5 méteres bronzalkotás a világon’a második szobor II. Szilveszterről: az elsőt az egykori pápa szülőhelyén, a franciaországi Aurillacban emelték. Varga Imre szobrászművész az egykori katolikus egyházfőt bal kezében a magyar koronával ábrázolta, ezzel is jelezve, hogy a történetírás szerint ő küldte a koronát Szent Istvánnak. Mayer Mihály beszédében rámutatott arra, hogy a pápa a korona elküldésével önálló hierarchiájú egyházat hozott létre Magyarországon, elismerte István király “hitelességét”, és egyúttal befogadta a magyarokat Európába. A püspök szerint II. Szilveszter budapesti szobra az erkölcsi elvek megőrzésének fontossága mellett arra is figyelmeztet: Magyarországnak, a magyarságnak akkor van igazán esélye Európában, ha fel tudja mutatni keresztyén hitét, szellemiségét. II. Szilveszter pápasága négy éve alatt — 999 és 1003 között — megszilárdította a nyugati keresztyénséget Középeurópában. Az egykori katolikus egyházfőt tudósként, filozófusként, politikusként, királyok tanítójaként és tanácsadójaként is számon tartják. Nevéhez kötődik az arab számok meghonosítása Európában, mindenszentek ünnepének elrendelése, valamint az egyenlő jogú európai államok szövetségének a szorgalmazása is. MTI EGYHÁZ ÉS ÁLLAM VÁLÓBAN Az állam és egyház szétválasztását, a különböző vallások azonos elbírálását javasolta március elején a Norvég [Evangélikus] Egyháztanács illetékes különbizottsága. A kormánytámogatást élvező egyháztanács bizottsága négy év vizsgálódás után jutott arra a megállapításra: eljött az ideje, hogy véget vessenek az állam és az evangélikus egyház 465 éves egybefonódásának. "Elvben minden vallást azonos módon kell kezelni" - mondta Bakkevig Trond, a bizottság elnöke. Norvégiában 1537-től az evangélikus egyház az államvallás letéteményese. MTI
