Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-10-01 / 5. szám
2. oldal EROS ©VÁR 71. ÉVFOLYAM MILLENNIUMI ÉVZÁRÁS Augusztus 20-án lezárult a másfél éven át zajló millenniumi rendezvénysorozat. A keresztyénség kétezer- és magyar keresztyén államiságunk ezeréves jubileuma alkalmából indított országos programsorozat minden bizonnyal el nem felejthető élményt nyújtott az egyes eseményeken résztvevő embereknek határainkon innen és túl egyaránt. Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos úgy vélekedett, hogy a mögöttünk hagyott másfél esztendő az egész magyarság győzelme volt. A millenniumi év során háromezer önkormányzat, település, falu és város a maga módján, önszántából ünnepelt. Ezeréves történelmünk során még nem volt példa arra, hogy nem központilag irányított módon, hanem önállóan ünnepeljenek a magyarok. És az ország lakossága szívesen, örömmel ünnepelt. A határontúli magyarok ünneplése is felejthetetlen volt - értékelt Nemeskürty István. Az ünnep jelentőségéhez méltó rendezvénysorozat kézzelfogható hasznot is hozott, hiszen számos új intézmény felépítése, felújítása a millenniumi évnek köszönhetően történt meg. Ezek a fejlesztések azt bizonyították, hogy megfelelő módon tisztelgett a nemzet államalkotó királyunk emléke és államiságunk előtt. A méltó ünneplésre a polgári kormány megnyitotta pénztárcáját. Az ünnep révén született zeneművek, irodalmi alkotások elkészítéséhez 1.2 billió forint támogatást adott a kormány. Egyéb célra, mint például a Gellért-hegyen a Szent István szobor felállítására, vagy a Hosök-terén az emlékmű rekonstrukciójára 569 milliót. Jubileumi kiadványok megjelentetésére 343 milliót. Millenniumi emlékparkok, emlékhelyek kialakításához, illetve környezetrendezésre 133 milliót. Az egyes települések millenniumi programjai finanszírozásához 52 millió forint támogatást adott a kormánybiztosi hivatal. Augusztus 20-ig 3114 millenniumi zászlót vettek át a települések polgármesterei. A forintban és látványos fejlesztésekben nem mérhető haszna a millenniumi évnek az emberek lelkében érhető tetten. Az emberek magyarságtudata megerősödött. Bár voltak olyanok is, akik fanyalogtak — főleg az a liberális, kozmopolita, zajos véleményformáló réteg, amely sajnos elég nagy teret kap a hazai médiában —, a polgárok jelentős többsége pozitív élményként élte meg a millenniumi évet. Néhány vélemény alátámasztja ezt. Egy mozdonyszerelő mondta: "Büszke magyarnak érzem magamat. Méltóképpen emlékeztünk meg az államalapításról." Egy “gyesen” lévő kismama szerint: "Az ünnepségsorozat szerintem erősítette a magyarságtudatot. Sok esemény és lehetőség volt arra, hogy méltóképpen élhessük át az ezeréves államiság érzését." Egy óvónő véleménye: "Öröm, hogy az elmúlt időszakban volt alkalom felhívni az emberek figyelmét az államalapításra. Az ünnepi beszédek nem a politikáról szóltak, érdemes lenne megszívlelni azokat." Győr-Moson-Sopron Megye speciális formáját választotta az emlékezésnek. A Kisalföldi Erdőgazdaság vezérigazgatójának fejéből pattant ki az ötlet, hogy a megye minden települése egy kettőskereszt állításával tisztelegjen az ünnep előtt. A kettőskeresztekhez szükséges famennyiséget az erdőgazdaság ingyenesen bztosította a településeknek. Ilyenformán a megye 162 telepü“Ezért erötelenek és betegek közöttetek sokan” (lKorinthus 11:30). Miért betegedtek meg sokan a korinthusi gyülekezet tagjai között? Az előző részben Pál apostol arról beszél, hogy nem különböztetik meg az Úr testét más eledeltől és ez az “összemosás” veszélyes helyzetbe hozta a gyülekezetei, mint szeretetközösséget. U- gyanis a gazdagok előveszik vacsorájukat, miközben a szegények éheznek. így nem lehet az Úrvacsorával élni. Aki mégis ilyen lelkülettel él vele, az nem a kegyelem, hanem az ítélet “csatornájából” merít, melynek következménye a betegség és erőtelenség. Ami áldásul, erőforrásul adatott, az a gyengeséget nemcsak napvilágra hozza, hanem benne hagyja, sőt veszélyessé válik a “méltatlan” számára. Úgy van, mint az árammal való élés. Lehet áldás forrása, otthonok boldogságának előmozdítója. De aki nem “rendeltetésszerűen” használja, annak veszélyessé válhat “a vezeték érintésében”. Az Úrvacsorában Krisztus teste és vére beteg életünket gyógyítja. Olyan “gyógyszer”, amely nem csupán betegség eltávolítására alkalmas, hanem lelki életünk, erőtlenségünk gyökérbajait veszi el, ami magányossá, elhagyatottá, kétségbeesetté tesz és halálba akar kergetni. Ez pedig a bűn, amely elszakít Istentől, emberektől. Az Úrvacsora éppen a bűnünk miatti elszigeteltségünkből és kétségbeesésünkből akar kiszakítani. Úgy, hogy Jézus Krisztus közösséget vállal velünk, adja önmagát és bűneink bocsánatát. így gyógyul beteg életünk és így kerülhetünk közösségbe egymással is. “De én méltatlan vagyok, mert mindezt nem is értem” - mondják sokan. Viszont Jézus nem azt mondja, hogy értsélésén állítottak a magyar millenniumra emlékező kettőskeresztet. Volt olyan város — mint Mosonmagyaróvár is —, ahol két városrészben is állítottak ilyen keresztet. Öszszesen 168 kettőskereszt áll a megyében. Csupán 41 helység nem tartott igényt kettőskereszt felállítására. Evangélikus egyházunk központi millenniumi ünnepségére június 23-án, a bp.-deáktéri templomban került sor, amely ünnepségen részt vett és beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is. A főváros legtágasabb evangélikus temploma már a kezdés előtt gyakorlatilag teljesen megtelt. A lélekemelő ünnepségre az ország egész területéről érkeztek evangélikusok. Mi akkor és ott nem csak arra lehettünk büszkék, hogy magyarok vagyunk, hanem arra is, hogy magyar evangélikusok vagyunk. tekmeg először mindezt, csak azután jöjjetek. Ennyit mond csupán: egyétek, igyátok. Enni és inni olyan egyszerű és természetes tény, amit a csecsemő, sőt haldokló is tud. Mielőtt ébredezik az értelem, eszünk és iszunk, életerőt veszünk magunkhoz. Akit méltatlansága visszatart az Úrvacsorától, ne aggályoskodó értelmébe kapaszkodjék, hanem Krisztus igéjébe, mely hív: Jöjjetek énhozzám, megfáradtak... Nem az a méltó, aki felfogja, hanem aki elfogadja az önmagát értünk adó Jézust. Az a méltatlan, aki érdemei “jóllakottságával” akarja méltóvá tenni önmagát. Az egymással való úrvacsorái közösség folytatódjék a hétköznapokban. Egy úrvacsoravételnél az oltárnál térdeplő megjegyezte szomszédja arcvonásait. Az utcán másnap találkoztak és örömmel üdvözölte. “Ne zaklasson az utcán, nem ismerem magát” - hangzott. Az úrvacsorái közösség nem folytatódott. “Nem ismerem ezt az embert” - mondta Péter Jézusról. S ez megismétlődik, ha ma a velünk közösséget vállaló Krisztust nem ismerjük fel a minket megismerő testvérben, akivel együtt vettük az Úrvacsorát. Erőtlenségünkből, betegségünkből, hályogos látászavarból úgy gyógyulhatunk, ha Krisztus bennünk van és mi Őbenne! Szimon János, soproni ev. lelkész Az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség, és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt és megbízható az emberek előtt. RÓMA 14:17-18 Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész r Betegség és Úrvacsora
