Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2001-10-01 / 5. szám

71. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal A reformáció hatása a magyar társadalomra A hagyományos szemlélet szerint a refor­mációt követte az ellenreformáció, amely ennek ellentéte volt. Ez ma már csak féli­gazság lehet, mert világossá vált, hogy az el­lenreformáció is része volt az emberi gon­dolkodás és magatartás megújulásának. A reformáció minden esetre az európai társa­dalom páratlan teljesítménye volt, mert az egész emberi élet megújulását jelentette a maga teljes gazdagságában. A nyugati ke­­resztyénség hallatlan nagy fegyverténye ez, amire nemigen találunk példát másutt. A keleti egyházban például csak dogmatikai vitákra tellette, és nem tudott az egész társa­dalmi élet úgy megújulni, mint Nyugaton. Az európai reformáció hosszabb előzmé­nyek után jutott el a robbanásszerű változá­sig. Olyan ez — hasonlattal élve —, mint ahogy a repülőgép a földi nekifutás során éri el azt a sebességet, amikor már felemelked­­hetik a levegőbe. Az első dolog, amit a reformáció ma­gyarországi hatásáról megállapíthatunk, az, hogy az előzmények nálunk is szinte a Nyu­gattal egyidőben jelentkeztek. A XIV. és XV. század során Európában rengeteg apró ismeret halmozódott fel, és kialakult az a nézet, hogy az eredendő bűn­ből származó fogyatékosságok ellen Isten a szellemi és technikai ismereteteket nyújtotta mentségül. A városok száma gyorsan emel­kedett, és az egyetemek is gombamódra sza­porodtak. Ezek a különböző tudományok serkentői lettek, és a társadalom szellemi igényeit megnövelték. Magyarország már az Anjouk korában a nyugateurópai polgárosodás útjára kezdett lépni, ami Zsigmond alatt hallatlanul fel­gyorsult. Az óbudai egyetem professzo­raiból kerültek kis a tanácsadói. Másfelől a magyar mezővárosi fejlődés a parasztok kö­rében az önrendelkezés iránti vágyak meg­valósulásának a lehetőségét jelentette. Mátyás alatt ez a fejlődés tovább folyta­tódott. A szerzetesi rendeken belül nálunk is jelentkeztek a reformtörekvések. Főleg a ferences rend volt erről nevezetes. Mátyás király pedig ezeket a reformokat komolyan támogatta. így fogalmazódott meg nálunk is, szinte Nyugateurópával egyidőben az a gon­dolat, hogy a puszta egyházi szertartások helyett az emberi alapkérdésekre, mint élet és halál, bűn és büntetés, bűnbánat és bo­csánat kell az egyháznak igazán válaszolnia. Mályusz Elemér professzor ezt úgy fogal­mazta meg, hogy a liturgikus keresztyénség helyett a társadalom bizonyos rétegei komo­lyan vágytak az intellektuális keresztyén­­ségre. Mátyás király egyik püspöke ellen sok panasz merült fel, hogy elhanyagolja a misézést. Ugyanakkor, minthogy breviári­uma fennmaradt, az arról tanúskodik, hogy állandóan olvasta, mert a lapjai erősen el­koptak. Ez azt jelenti, hogy az intellektuális kérdésekre kereste szüntelenül a feleletet. Mátyás alatt a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok száma közel megtízszerező­dött. A hazai, pozsonyi és budai főiskolák mellett a magyar diákok legnagyobb része a krakkói és a német egyetemeken tanuilt. Arra a hírre, hogy Luther Márton és Me­­lanchthon Fülöp határozottan kiálltak az új gondolatok mellett, a diákok tömege rövid időn belül Wittenbergába özönlött és szom­­jasan hallgatta az ottani előadásokat. Érde­kes, hogy Melanchthon iránt nagyobb volt az érdeklődés, mint Luther iránt. Ennek egy­szerű oka az volt, hogy Melanchthon latinul, Luther pedig németül adott elő; latinul vi­szont minden magyar diák tudott, míg néme­tül nem. A század végéig több mint ezer magyar diák látogatta a wittenbergi egyete­met. Az ott tanuló diákok hazatérve a re­formáció lelkes hívei és hirdetői lettek. A ferences szerzetesek közül is számosán a reformációban találták meg lelki igényeik kielégítését. Itthon elsősorban a birtokos nemesség és a művelt városi polgárság lett a lutheri tanok hive. A hazai vezetőkkel Melanchthon is fel­vette a kapcsolatot, mert Nádasdy Tamáshoz írt levelében felhívta a főúr figyelmét Dévai Bíró Mátyás és Sylvester János kedves tanít­ványaira. Az első periódusban elsősorban az érzelmek hatottak és a politika háttérbe szo­rult. Erre vall, hogy a királyi udvarban Má­ria királyné és Brandenburgi György, Lajos király gyámja is erősen szimpatizált a refor­mációval. Csak 1530-ban szólt közbe a po­litika. Ekkor tették meg Máriát Németalföld kormányzójává és kényszerítették az új ta­nokkal való szakításra. Itthon sem Ferdi­­nánd, sem János király nem tudott a refor­mációval szemben hatékonyan fellépni. A folyamatot gyorsította, hogy a mohácsi csatában öt kivétellel a katolikus főpapok elestek, bár arra is volt példa, hogy életben maradt püspök is — így Podmaniczky Ist­ván— szakított a pápasággal és csatlakozott az új tanokhoz. A reformáció leghatéko­nyabb fegyvere a magyar nyelv volt, amely­nek szeretete jellemezte mindegyik prédi­kátort. Megható például Huszár Gál érvelése a magyar nyelv mellett: Vájjon a betlehemi pásztorokhoz az angyalok latinul szóltak, vagy anyanyelvükön? Dévai Bíró Mátyás “Orthographia Vngarica” címen már ekkor összefoglalta a magyar helyesírás elveit. Ko­rának kiemelkedő tudósa volt Erdősi Sylves­ter János. Nádasdy Tamás udvarában, annak támogatásával, magyarra fordította az Új­szövetséget. 1541-ben adta ki ezt az első magyarnyelvű, Magyarországon kinyomta­tott művet. Közben felismerte a magyarnyel­vű időmértékes verselés lehetőségét és meg is írta az első ilyen verset. Ma is megható olvasmány a “Grammatica Hungaro-latina” című magyar nyelvtan, amelyből a magyar nyelv iránti szeretet és csodálat sugárzik. Hazai németajkú reformátor volt Honterus János Brassóban és Stöckel Lénárt Bártfán. Az egyházi népéneklés is fellendült. Ennek Gálszécsi István volt az eredményes és lel­kes apostola. A másik éles fegyver a Biblia volt. A fenn­álló viszonyok kritikáját erre lehetett alapoz­ni, és a hitigazságokat a Bibliával lehetett közérthetően bizonyítani. A magyarnyelvű szellemi offenzívának a tüneményesen szaporodó nyomdák lettek a legfőbb műhelyei. A XVI. század közepére hazánkban a lutheri reformáció volt az álta­lánosabb magatartás, mellette az anabap­tisták és az antitrinitáriusok sokkal kisebb befolyással rendelkeztek. Ám a lutheri taní­tások sem voltak pontosan körülírható téte­lekbe foglalhatók. így lényegében egy egyé­ni és kötetlen szabad vallásosság alakult ki. Ennek legfőbb tartalma a régi vallás kriti­kája és helyette egy igazabbnak érzett maga­tartás követelése volt. A fejlődés következő fázisa tehát a vallási tételek rendszerbe foglalása lett, de ezt nagy mértékben színezte és befolyásolta Kálvin fellépése és tanainak hatása, majd a katoli­kus egyház új, megváltozott magatartása. Dr. Gyapay Gábor, történész, ny. gimn. igazgató “ÁLMATLANUL . . ” Az Evangélikus Világszövetség tiltakozott az izraeli kormánynál a Jordániái Evangé­likus Egyház beit-jalai épületeinek megszál­lása ellen. Younan Munib palesztin ev. püs­pök szerint az izraeli hadsereg augusztus 28-án hajnalban foglalta el az ev. egyház objektumait. Az egyik épület tetején rögtön tüzelőállást alakítottak ki, a kapubejáratot pedig tankokkal torlaszolták el. “Álmat­lanul, rettegések közt” címmel közölte a püspök jelentését a 45 palesztin árva gyer­mek és nevelőik sorsáról. Dr. Noko Ishmael EVSZ-főtitkár kifejtette, hogy ez az elha­markodott és meggondolatlan akció mélyen megrendítette az EVSZ bizalmát Izrael kor­mányának a jóakaratában, abban, hogy jóin­dulatúan kívánja rendezni a fennálló vál­ságot. EV. ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents