Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2001-02-01 / 1. szám

2. oldal ERŐS ©VÁR 71. ÉVFOLYAM A Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeinek újévi üzenete I). dr. Harmati Béla, a Déli Ev. Egyház­­kerület püspöke: Az új esztendő, egy évszázad, és egy évez­red küszöbén sokat jelent számunkra az apostoli intés: ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva ...” (Galata 5:13). Napjaink, éveink gyors rohanása miatt észre sem vesszük talán, mekkora ajándék, milyen csoda, hogy kereken egy évtizede szabadságban élhetünk. Ki gondolta volna még 10-15 évvel ezelőtt, hogy megváltoz­­hatik körülöttünk Európa és az ún. “má­sodik világ”, a szocialista országok szabad-Beteljesedett az írás (Folytatás az 1. oldalról) szerűségben Jézus azt mondja, Ma teljese­dett be ez az írás fületek hallatára. Érezzük-e, hogy mi is történt, s mi törté­nik, amikor Jézus igéje megszólal közöt­tünk? Mennyire megdöbbentő, talán még ijesztő is, mintha Mózeshez hasonlóan szük­séges lenne leoldanunk saruinkat, mert szent földön, azaz szent közösségben járunk. Eb­ben a mondatban válik még kézenfekvőbbé, amit János írt, hogy az Ige testté lett. Itt az Isten köztünk! Az örömhírhez mostmár hozzákapcsolhat­juk az isteni személyt, s a mi hitélményünk, mely lényegesen nagyobb és több, mint az akkori zsinagógában összegyülteké, teljes bizonyossággal fordul Jézus felé, kapasz­kodik Belé, ragaszkodik Hozzá, mert amit akkor mégis kétségbevontak, arról mi tud­juk, hogy beteljesdett és még mindig betel­jesedőben van. Jézus Krisztus elvégezte a Maga misszióját és hivatását azzal, hogy Magát bűneink váltságául halálra adta, hogy megvívta küzdelmét az ördöggel és rajta és a halálon is diadalmat aratott, feltámadott, él és uralkodik örökkön örökké: vezeti egyhá­zát az Ige és a Szentségek által, hogy elvé­gezze és teljessé tegye az ősi próféciákban ígérteket és az így keltett reményeket. Hogy tanítványai, népe szerte a világban, ki-ki a maga élménye szerint legyen az evangélium hirdetője és a könyörületesség szolgálatának a gyakorlója. Igénk a dicsőséges Krisztusról beszél, Arról, Akire várt a világ és Akit újra meg újra ki kell nyilatkoztatni a világnak. 0 nemcsak a názáretieknek, hanem nekünk is mondja, Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára. Higyjük hát ezt: Jézus mindnyá­junknak az öröme és üdvössége! Bizony mindnyájunkon is múlik, hogy higyje ezt a világ is és Jézusban újra megtalálja és felis­merje önmagát, mint Isten jó és kedves teremtménye. bb ságot, függetlenséget kaptak. Ki merte volna gondolni akkor nálunk, hogy magyarországi egyházaink visszakapják állami erőszakkal egykor elkobozott intézményeiket, iskolái­kat. Mindezt pedig háború és vérontás nél­kül, békésen élhettük meg! Bizony kéré­sünkön felül hallgatott meg és ajándékozott meg minket az Úristen! Az apostoli intés folytatódik is: “Szabad­ságra vagytok elhíva, csak a szabadság ne­hogy ürügy legyen a testnek, hanem szere­­tetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljese­dik be: ‘Szeresd felebarátodat, mint maga­dat! Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!’” Felelősen élni szabadságunkkal mások ja­vára: ezt adja meg egyházunknak, az öku­­mené közösségének, magyar népünknek, és az egész világnak 2001 -ben az Úristen! Ittz.és János, a Nyugati (Dunántúli) Ev. Egyházkerület püspöke: Akárhogy akartam is, nem tudtam szaba­dulni tőle, pedig számtalan kísérletet tettem rá. De újra és újra visszaíurta magát gondo­lataimba, s ami még meghökkentőbb - a szívembe is. Pedig elhessegettem és másfelé késztettem volna gondolataimat. Nem sike­rült. így hát nincs mit tennem, ezt el kell mondanom Testvéreimnek, mint új évi, új századi, új évezredi üzenetet. Mi hát ez a szívembe magát befészkelő útravaló? Mindössze ez: Térjetek meg, mert múlik a kegyelem ideje! És bár vált ezredévet ez­redév, és mintha minden úgy menne tovább (valóban megy úgy?), mint az atyák idejé­ben (vö., 2Péter 3:4), mégis tudnunk kell, hogy a múló időben, tűnő boldogságunk száguldó perceiben, szenvedéseink óíom­­lábú óráiban, rohanó éveinkben is egyre kö­zelebb kerülünk időnk és szívünk Urához, Jézus Krisztushoz. Jézus Urunk, majd lánglelkű reformáto­runk is ezzel a programmal lépett a nyil­vánosság elé. Megújulásra szoruló egyhá­zunkban, mai helyzetünkben, nem ezt az örök-új programot, a megtérésre hívó szó programját kell-e újra meghirdetnünk? Hogy lehessen az élő egy igaz Isten egyedüli Úr a mi életünkben is, hogy fejetetejére ál­lított értékpiramisunk végre talpára zökken­hessen, hogy ne a régi kép köré fabrikáljunk új, talán tetszetősebb keretet, hanem a kép, a tartalom, a lényeg lehessen az új. Ez nem emberek által kitalált program, hanem ez Isten örök programja népe számá­ra. De most az ezredév-váltás meghitt, szív­szorító idején talán fogékonyabbak vagyunk rá és talán az engedelmességre is készsé­gesebbek. Vagy pedig minden marad a ré­giben... D. Szebik Imre, az Északi Ev. Egyházke­rület püspöke, országos elnök-püspök: Egy letűnt évezred, az elmúlt évszázad után az idő Ura a harmadik évezredbe veze­tett át bennünket. Kérdezhetjük, mit kell a feledés tavába ejtenünk és mit érdemes át­mentenünk a XXI. évszázadba? Tudom, sokféle választ lehet adni a felvetett kérdés­re, s én sem kívánom felvállalni a teljesség igényét. A Léthe vizébe kell dobnunk az elmúlt század félelmetes erőszakot, szörnyű szen­vedést kiváltó embertelenségét. Világhábo­rúk pusztító tüze, megalázó deportálások, tömeges népirtás, Auschwitz, Gulag soha ne ismétlődjenek. Keresztyének háttérbe szo­rításának, kemény üldözésének fájdalmas emléke árnyékként vetődik a történelemmé vált XX. századra. Lehetne folytatni a sort a meg-nem-született életek kioltásával, a má­sikat áruba bocsátó morál széleskörű elfoga­dásával (munkaerő kereskedelem, élspor­tolók adás-vétele, szexturizmus, a reklámok féligazságainak megtévesztő hatása). Mit érdemes magunkkal hozni új évszá­zadunkba? Semmi sem erősíti jobban az embert, mint az iránta megnyilvánuló biza­lom - írja Hamack Adolf, a 150 éve szüle­tett teológus. Istenünk bizalmát fejezte ki irántunk. Övéi lehetünk, s Ő hozzánk akar tartozni. Nem a történelem véletlennek hitt eseményei irányítják sorsunkat, nem a vak­szerencse kiszolgáltottjaiként vergődünk. Is­ten az események irányítója. Az Ő kezében összpontosul a végső szándék. Ebben min­ket is mozgósít, fontos, hogy engedelmes­kedjünk akaratának. Nem kell romlott ter­mészetünk fogságában megkötözöttségünk béklyóit hordoznunk. Van Szabadítónk! Ha Isten bízik bennünk, szabad-e mást tennünk, mint hogy mi is bizalommal aján­dékozzuk meg egymást. Teréz anya mon­dotta: Ne nyugodj bele, hogy ha valakivel találkozol, utána ne legyen boldogabb! Jár­junk mi is környezetünket boldogító új esz­tendőben ! (Az Evangélikus Élet- bői) ÖKUMENIKUS FURCSASÁGOK vagy hírszerkesztői figyelmetlenségek • A Magyar Távirati Iroda interneten jelen­tette, hogy D. dr. Harmati Béla ev. püspök a bp.-deáktéri ev. templomban karácsony­kor szentmiséi mutatott be. • A “Califomiai Magyarság” egyik temetési híre szerint Nagy Bálint református lelkész engesztelő Istentiszteletet tartott. • Az “Angliai Magyar Tükör” arról számolt be, hogy Londonban, a Westminster r.k. szé­kesegyházban tartott magyar millenniumi ünnepélyen Pátkai Róbert ev. püspök szent­beszédet mondott. 0

Next

/
Thumbnails
Contents