Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)

2000-04-01 / 2. szám

2. oldal ERŐS® VÁR 70. ÉVFOLYAM 2050-RE CSAK HATMILLIÓ AN? Még a rendszerváltozás előtt kongatta meg a vészharangot nemzetünk népességfogyása miatt Fekete Gyula író. A véleményformáló liberális értelmiség és a média természete­sen azonnal pellengérre állították és gúny tárgyává tették a nemzetét féltő, a nemzet­halál vízióját felvázoló írót. Azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy Fekete Gyula nem be­szélt a levegőbe: a népességfogyás tragikus méreteket öltött. Évente egy-egy kisváros­­nyival vagyunk kevesebben és, ha ez a ten­dencia így marad, akkor 2050-re körülbelül hatmilliónyian leszünk és a népesség fele 50 évesnél idősebb lesz. 1981-ben, amikor tetőzött a magyar né­pességszám, tízmillió-hétszáztizenhárome­­zer ember élt országunkban. A rendszervál­tozás időszakában márcsak tízmillió-három­­százhetventötezer ember örülhetett a friss fuvallatnak. Azóta újabb 300 ezer emberrel lettünk kevesebben, s tavaly ez a tendencia még inkább felgyorsult. Várható, hogy az idén 10 millió alá csökken a trianoni hatá­rokon belül élő magyarok száma. A helyzetet tovább súlyosbitó tényezők között említeni kell az elöregedést, mint ami gyorsítja a fogyást. Egy másik tényező a ko­rai halálozás. A felmérések azt bizonyítják, hogy még a rendszerváltozás is rossz hatás­sal volt a népesség alakulására. Azóta csök­kent a gyermekszám, rövidebb lett a várható élettartam, ütemesebbé vált a népességfo­gyás. Újabb súlyos csapást jelentett az or­szágra az úgynevezett “Bokros-csomag”, ami elvette mindazokat a családi kedvez­ményeket, melyeket az Antall-kormány lép­tetett életbe. A Hom-Kuncze-kormány alatt hozott e nem túlságosan dicsőséges intézkedések után a gyermekvállalás egyenlővé vált a sze­génység vállalásával. Ezen intézkedések ha­tásaként 1998-ban, a baloldali kormány utolsó évében száz nő márcsak 130 gyerme­ket szült, vagyis egy-egy nő csak 1.3 életet hozott a világra, ami még a meghaló szülő­ket sem pótolja. Sajnos a jelek azt mutatják, hogy az idei arány még ennél is alacso­nyabb. A demográfusok ezért ezeket az ada­tokat látva úgy vélik, hogy Magyarország lé­­lekszáma a jövő évezred közepére akár hat­millióra is lecsökkenhet. Hova tűnt a magyarság hihetetlenül szívós élniakarása, ami a tatárjárás és a törökdúlás után megmentette az országot attól, hogy eltűnjünk a történelem süllyesztőjében? Per­sze akkor még keresztyén Magyarországról beszélhettünk, míg ma erről szó sincs. Ma a balliberális eszmerendszer által gerjesztett individualizmus, a minden áron való érvé­nyesülés, az anyagi javak mindenek elé he­lyezése, a haszonelvűség üli torát orszá­gunkban. Remény a jövőre nézve, hogy az Orbán­­kormány kiemelten fontos helyen kezeli a családpolitikát, és minden lehetséges módon megpróbálja a népességfogyás negatív ten­denciáját megfordítani. Visszaállította azo­kat a családokat erősítő szociálpolitikai ked­vezményeket, amelyeket a “Bokros-csomag” vett el. Erőteljesebben támogatja a fiatalok lakáshoz való jutását. Adókedvezményekkel igyekszik serkenteni a nagyobb gyermek­­vállalási kedvet. Szakértőket hívott egy nemzeti stratégia kidolgozására. Felvetődött az is, hogy amint történelmünk során már így szól az Úr a te Teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak téged, neveden szólí­tottalak, enyém vagy!” (Ezsaiás 43:1.) Csendben megpihenni. Lehet, hogy a szenvedésben a betegágyon néha felsóhaj­tunk és könnyeink is hullanak. De tudhatjuk, hogy Teremtőnk, Akihez tartozunk, Akié vagyunk, nem hagy el. Megpihenhetünk betegágyunkon, mint tö­­röttszámyú madár a fészkében, várva a gyó­gyulást. Ez az első művészi ecsetvonás: a csendes megpihenés. Most nincsen rohanás, munka, hajsza, törtetés, mások megelőzése, hanem pihenés. Uram! Ne engedd, hogy meneküljek, mert akkor ágyamhoz kötnek. Ments meg ettől, hiszen jó kezekben va­gyok, mint a madár a fészkében. Ápolóimnak engedelmeskedni, ha tehetet­len vagyok. Úgy, amint kiskorunkban tettük, amikor mint csecsemőt tisztába tett, megfür­detett, és megetetett édesanyánk. Nem kell félnünk, mert minden érdekünkben történik, javunkat szolgálja. Uram, ne engedd, hogy zúgolódva elutasítsam az ápoló és tisztító kezet, mert akkor tovább égetnek sebeim... Köszönöm, hogy Megváltóm vagy, Akinek kereszten hordozott sebeivel gyógyulnak lelki sebeim. Te vagy gyógyulásom Művé­sze, Aki művedet tisztítod a bűn- és sebfol­toktól! Félelmet oszlatóan reménykedni. Nagyon el tudunk csüggedni a szenvedés éjszakáin, ha nem jön csengetésünkre azonnal az ápo­ló. Ha nem hat tüstént a gyógyszer és az injekció. Uram! Add kezembe a művészet ecsetjét, hogy belemárthassam a reménység színébe. Mert látni szeretném még az őszi zöld vetést, miközben életem a zöldből az őszi színekbe vált sárguló falevélként, hogy megérhessek még zöldelő, fenyőillatú kará­csonyokat, tavaszi rügyek kipattanását, és forró nyaraink hűsítő tavait. volt rá példa, betelepítéssel kellene orvosol­ni a népességfogyást. Ezt azonban egyelőre elvetette a kormány. Ezek az intézkedések helyesek, üdvöz­lendők, de semmiképpen sem elégségesek, hiszen a tendencia még mindig nem fordult meg. Az adminisztratív intézkedéseknél te­hát fontosabb az elvett keresztyén értékek mielőbbi visszaadása, a család becsületének helyreállítása, a gyermekek áldásként való elfogadása. És itt, ezen a területen kerül elő­térbe az egyházak, köztük evangélikus egy­házunk felelőssége. Mert főképp ezen mú­lik, hogy Fekete Gyula tragikus víziója be­fejezett ténnyé válik, vagypedig a mély­pontot elérve felfelé íveljen a görbe és nem­zetünk lélekszámban is gyarapodni kezdjen. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész A nevemet Szólitóra hallgatni. Ezt nem szabad elmulasztanunk. Ágyunkra a mi ne­vünk van felírva, a kórlapon a mi betegsé­günk olvasható. Az orvos és ápoló az én ágyamnál állva vizit alkalmával az én vála­szomat várja a kérdésre, hogy érzem ma­gam. Uram! Ne engedd, hogy süket legyek, ha hozzám szólsz, hiszen Tied lettem, és Tied szeretnék maradni. Akkor is, ha már kezem munkára nem mozdulhat, de imád­ságra kulcsolódhat szeretteimért. Akkor is, ha közeledik az utolsó óra, figyelhetek a személyes, megszólító szóra: Jöjj, enyém maradsz! Szimon János, soproni ev. lelkész Személyi hírek • Nt. dr. Pósfay György, genfi lakos ny. ev. lelkész június 18-án tölti be 80. életévét. Lelkészi pályája kezdetén a clevelandi Első Magyar Év. Egyháznál végzett szolgálatot, majd a venezuelai Caracasban. Onnan került Genfbe az Evangélikus Világszövetséghez, ahol különféle posztokon tevékenykedett a világevangélikusság javára. Nyugalmi éveit is szerteágazó munkában tölti súllyal a ma­gyarhoni ev. egyházhoz kapcsolódva. Köny­ve is megjelent az egyetemes egyház fogal­ma Luthernél tárgyban. Felesége, sz. Kop­pányi Emese, s ő két leányuk családjával, két unokával, töltik ki még egyébként is lekötött idejüket. Isten áldását kívánjuk a 80. mérföldkőhöz érkezőnek, egészséget, s további eredményes munkálkodást! • Előző számunkban kiemelt hírként jelen­tettük, hogy dr. Bogsch Árpádról, a Szelle­mi Világtulajdon Intézetének volt vezérigaz­­tójáról neveztEk el az intézet genfi központi épületét. A hírt azzal a későnvett adattal egészítjük ki, hogy szolgálata további meg­becsüléséül az épület aulájában elhelyezték dr. Bogsch Árpád mellszobrát. Gratuláción­kat ezúton is megismételjük. 0 Betegek művészete

Next

/
Thumbnails
Contents