Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-04-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 70. ÉVFOLYAM 2050-RE CSAK HATMILLIÓ AN? Még a rendszerváltozás előtt kongatta meg a vészharangot nemzetünk népességfogyása miatt Fekete Gyula író. A véleményformáló liberális értelmiség és a média természetesen azonnal pellengérre állították és gúny tárgyává tették a nemzetét féltő, a nemzethalál vízióját felvázoló írót. Azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy Fekete Gyula nem beszélt a levegőbe: a népességfogyás tragikus méreteket öltött. Évente egy-egy kisvárosnyival vagyunk kevesebben és, ha ez a tendencia így marad, akkor 2050-re körülbelül hatmilliónyian leszünk és a népesség fele 50 évesnél idősebb lesz. 1981-ben, amikor tetőzött a magyar népességszám, tízmillió-hétszáztizenháromezer ember élt országunkban. A rendszerváltozás időszakában márcsak tízmillió-háromszázhetventötezer ember örülhetett a friss fuvallatnak. Azóta újabb 300 ezer emberrel lettünk kevesebben, s tavaly ez a tendencia még inkább felgyorsult. Várható, hogy az idén 10 millió alá csökken a trianoni határokon belül élő magyarok száma. A helyzetet tovább súlyosbitó tényezők között említeni kell az elöregedést, mint ami gyorsítja a fogyást. Egy másik tényező a korai halálozás. A felmérések azt bizonyítják, hogy még a rendszerváltozás is rossz hatással volt a népesség alakulására. Azóta csökkent a gyermekszám, rövidebb lett a várható élettartam, ütemesebbé vált a népességfogyás. Újabb súlyos csapást jelentett az országra az úgynevezett “Bokros-csomag”, ami elvette mindazokat a családi kedvezményeket, melyeket az Antall-kormány léptetett életbe. A Hom-Kuncze-kormány alatt hozott e nem túlságosan dicsőséges intézkedések után a gyermekvállalás egyenlővé vált a szegénység vállalásával. Ezen intézkedések hatásaként 1998-ban, a baloldali kormány utolsó évében száz nő márcsak 130 gyermeket szült, vagyis egy-egy nő csak 1.3 életet hozott a világra, ami még a meghaló szülőket sem pótolja. Sajnos a jelek azt mutatják, hogy az idei arány még ennél is alacsonyabb. A demográfusok ezért ezeket az adatokat látva úgy vélik, hogy Magyarország lélekszáma a jövő évezred közepére akár hatmillióra is lecsökkenhet. Hova tűnt a magyarság hihetetlenül szívós élniakarása, ami a tatárjárás és a törökdúlás után megmentette az országot attól, hogy eltűnjünk a történelem süllyesztőjében? Persze akkor még keresztyén Magyarországról beszélhettünk, míg ma erről szó sincs. Ma a balliberális eszmerendszer által gerjesztett individualizmus, a minden áron való érvényesülés, az anyagi javak mindenek elé helyezése, a haszonelvűség üli torát országunkban. Remény a jövőre nézve, hogy az Orbánkormány kiemelten fontos helyen kezeli a családpolitikát, és minden lehetséges módon megpróbálja a népességfogyás negatív tendenciáját megfordítani. Visszaállította azokat a családokat erősítő szociálpolitikai kedvezményeket, amelyeket a “Bokros-csomag” vett el. Erőteljesebben támogatja a fiatalok lakáshoz való jutását. Adókedvezményekkel igyekszik serkenteni a nagyobb gyermekvállalási kedvet. Szakértőket hívott egy nemzeti stratégia kidolgozására. Felvetődött az is, hogy amint történelmünk során már így szól az Úr a te Teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak téged, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ezsaiás 43:1.) Csendben megpihenni. Lehet, hogy a szenvedésben a betegágyon néha felsóhajtunk és könnyeink is hullanak. De tudhatjuk, hogy Teremtőnk, Akihez tartozunk, Akié vagyunk, nem hagy el. Megpihenhetünk betegágyunkon, mint töröttszámyú madár a fészkében, várva a gyógyulást. Ez az első művészi ecsetvonás: a csendes megpihenés. Most nincsen rohanás, munka, hajsza, törtetés, mások megelőzése, hanem pihenés. Uram! Ne engedd, hogy meneküljek, mert akkor ágyamhoz kötnek. Ments meg ettől, hiszen jó kezekben vagyok, mint a madár a fészkében. Ápolóimnak engedelmeskedni, ha tehetetlen vagyok. Úgy, amint kiskorunkban tettük, amikor mint csecsemőt tisztába tett, megfürdetett, és megetetett édesanyánk. Nem kell félnünk, mert minden érdekünkben történik, javunkat szolgálja. Uram, ne engedd, hogy zúgolódva elutasítsam az ápoló és tisztító kezet, mert akkor tovább égetnek sebeim... Köszönöm, hogy Megváltóm vagy, Akinek kereszten hordozott sebeivel gyógyulnak lelki sebeim. Te vagy gyógyulásom Művésze, Aki művedet tisztítod a bűn- és sebfoltoktól! Félelmet oszlatóan reménykedni. Nagyon el tudunk csüggedni a szenvedés éjszakáin, ha nem jön csengetésünkre azonnal az ápoló. Ha nem hat tüstént a gyógyszer és az injekció. Uram! Add kezembe a művészet ecsetjét, hogy belemárthassam a reménység színébe. Mert látni szeretném még az őszi zöld vetést, miközben életem a zöldből az őszi színekbe vált sárguló falevélként, hogy megérhessek még zöldelő, fenyőillatú karácsonyokat, tavaszi rügyek kipattanását, és forró nyaraink hűsítő tavait. volt rá példa, betelepítéssel kellene orvosolni a népességfogyást. Ezt azonban egyelőre elvetette a kormány. Ezek az intézkedések helyesek, üdvözlendők, de semmiképpen sem elégségesek, hiszen a tendencia még mindig nem fordult meg. Az adminisztratív intézkedéseknél tehát fontosabb az elvett keresztyén értékek mielőbbi visszaadása, a család becsületének helyreállítása, a gyermekek áldásként való elfogadása. És itt, ezen a területen kerül előtérbe az egyházak, köztük evangélikus egyházunk felelőssége. Mert főképp ezen múlik, hogy Fekete Gyula tragikus víziója befejezett ténnyé válik, vagypedig a mélypontot elérve felfelé íveljen a görbe és nemzetünk lélekszámban is gyarapodni kezdjen. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész A nevemet Szólitóra hallgatni. Ezt nem szabad elmulasztanunk. Ágyunkra a mi nevünk van felírva, a kórlapon a mi betegségünk olvasható. Az orvos és ápoló az én ágyamnál állva vizit alkalmával az én válaszomat várja a kérdésre, hogy érzem magam. Uram! Ne engedd, hogy süket legyek, ha hozzám szólsz, hiszen Tied lettem, és Tied szeretnék maradni. Akkor is, ha már kezem munkára nem mozdulhat, de imádságra kulcsolódhat szeretteimért. Akkor is, ha közeledik az utolsó óra, figyelhetek a személyes, megszólító szóra: Jöjj, enyém maradsz! Szimon János, soproni ev. lelkész Személyi hírek • Nt. dr. Pósfay György, genfi lakos ny. ev. lelkész június 18-án tölti be 80. életévét. Lelkészi pályája kezdetén a clevelandi Első Magyar Év. Egyháznál végzett szolgálatot, majd a venezuelai Caracasban. Onnan került Genfbe az Evangélikus Világszövetséghez, ahol különféle posztokon tevékenykedett a világevangélikusság javára. Nyugalmi éveit is szerteágazó munkában tölti súllyal a magyarhoni ev. egyházhoz kapcsolódva. Könyve is megjelent az egyetemes egyház fogalma Luthernél tárgyban. Felesége, sz. Koppányi Emese, s ő két leányuk családjával, két unokával, töltik ki még egyébként is lekötött idejüket. Isten áldását kívánjuk a 80. mérföldkőhöz érkezőnek, egészséget, s további eredményes munkálkodást! • Előző számunkban kiemelt hírként jelentettük, hogy dr. Bogsch Árpádról, a Szellemi Világtulajdon Intézetének volt vezérigaztójáról neveztEk el az intézet genfi központi épületét. A hírt azzal a későnvett adattal egészítjük ki, hogy szolgálata további megbecsüléséül az épület aulájában elhelyezték dr. Bogsch Árpád mellszobrát. Gratulációnkat ezúton is megismételjük. 0 Betegek művészete
